Lehetsz akár kezdő vagy sok éve gyakorló természetfotós, netán fotózást kedvelő természetjáró, számos kérdésed lehet azzal kapcsolatban, miként készíts el egy jó képet úgy, hogy közben ne okozz bajt. Most ebben segítünk.
Ma, amikor már egy okostelefonnal is készülhet díjnyertes fotó, és mondhatni, mindennapos tevékenység lett a fotózás, egy-egy jól sikerült kép esetén arról is érdemes beszélni, hogy az milyen módon, vagy épp milyen áron készült. Különösen igaz ez a természetfotókra, amelyek egy olyan világba engednek bepillantást, ahol mi emberek igazából csak vendégek vagyunk.
Egy jó kép soha nem érhet annyit, hogy az elkészítésével kárt okozzunk a természetben, ezért érdemes szem előtt tartani bizonyos szabályokat, és egy kicsit elmélyedni az etikus természetfotózásban.
Természetesen nagyon széles a paletta, hogy ki milyen szinten örökíti meg a természetet és annak szereplőit, ezért háromrészes sorozatunkban igyekeztünk minden rétegnek hasznos tanácsokat adni.
Természetjáróknak
Az első részben a teljesen egyszerű természetjárókat céloztuk meg, akik túráikról szeretnének képi emlékeket is hazavinni az élményeken felül. Nekik legfőképp azzal érdemes tisztában lenni, hogy milyen jellegű helyen járnak, a túraútról letérhetnek-e vagy sem, amit a fotózás során ugyanígy figyelembe kell venniük. De arra is kitérünk, hogy miként érdemes viselkedni, ha vadakkal találkozunk, és szabad-e etetni őket. Ha pedig egy szép növényt fotóznánk, akkor mire kell odafigyelni, mi az, amit semmiképp ne tegyünk a kívánt kép kedvéért. Ha úgy érzed, neked bőven elég pár szép kép emlékbe, akkor az első rész neked szól, amit ide kattintva olvashatsz.
Haladó természetfotósoknak - zavarás, lesezés, cserkelés, etetés, környezet tisztogatása
Ha viszont komolyabban érdekel a természetfotózás, netán már egy ideje gyakorlod is, akkor a következő részeket érdemes elolvasnod. Ezekben Szilágyi Attila, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre segít nekünk szakmailag, aki maga is lelkes természetfotós. Igyekeztünk minden fontos témát érinteni, sőt, két, már rutinos természetfotós is elmeséli tapasztalatait.
Király Tünde terepen
A második részből kiderül, hogy a zavarás vagy az etikai vétség zöme abból fakad, hogy a fotós tudása hiányos az adott fajról és annak életmódjáról, ezért többször is visszatérő tanács, hogy igyekezzünk minél inkább felkészülni a fotózni kívánt fajból, kérjünk segítséget már nálunk tapasztaltabbaktól.
Beszélünk természetesen az állatok zavarásról, hogy milyen esetekben tilos, és a zavarást jobban toleráló fajoknál milyen mértékig lehetünk bátrabbak, hogy az még etikus maradjon.
Ennek kapcsán arra is tanácsokat kaphattok, hogy miként kell értelmezni a madarak riasztását, és hogyan tudunk mégis a közelükben maradni. Természetesen a legetikusabb jelenlét, ha jól álcázzuk magunkat, és az állatok észre se vesznek minket, amelynek egyik legkézenfekvőbb módja, ha lesből fotózunk. De itt is sok dologra oda kell figyelni, hova rakhatunk egyáltalán lest, miként menjünk be és hagyjuk el azt. Ha pedig inkább cserkelni szeretsz, ezekre is adunk néhány útmutatást.
Nagy lilikek táplálkoznak az út mellett
Érintjük az egyik legkényeseb kérdést, a fészekfotózást, növényfotózások kapcsán pedig megtudhatod, miként érdemes nekiállni a környezet rendezésének a szebb kép kedvéért. Az állatok etetése a haladó természetfotósok esetén már nem tilos, viszont itt sem árt tisztában lenni azzal, hogy mit és mennyit szabad felkínálni potyafalatoknak, hogy az csaliként segítse egy jobb kép elkészültét. A második részt ide kattintva olvashatjátok.
Haladó természetfotósoknak - manipulálás, utómunka, mesterséges fények, drónozás, kapcsolatok, jó tanácsok
A harmadik részben pedig folytatjuk a már megkezdett manipulálási témát, hiszen az etetés és a környezet rendezése már ebbe tartozik. A folytatásban megemlítünk pár elrettentő példát, amelyek sajnos nemcsak hogy etikátlanok, de természetkárosító hatásuk is van. Ahogy régen a negatívokat elő kellett hívni, egy profi fotós a digitális technikával se felejtheti el ezt a folyamatot., hiszen a nyers képekből utómunkával lehet elővarázsolni a kívánt képet, de nagyon nem mindegy hogyan. A technika lehetőségei végtelenek, de egy jó fotós csak a kellő mértékig használja, természetesen eltűntetni, hozzárakni a képekre nem etikus, de hogy mi legyen a mértékadó, az kiderül a cikkből.
Szó lesz a mesterséges fények használatáról is, mikor alkalmazhatjuk és hogyan, és kikerülhetetlen az etikus természetfotózás kapcsán a drónok használatának kérdése, hogy vajon lehet-e állatszereplős képet készíteni drónnal etikusan.
Természetesen a helyismeret nagyon fontos a komolyabb természetfotósok körében, sőt, látni fogjuk, hogy számukra elengedhetetlen a helyiekkel való kapcsolatfelvétel, amely bizonyos engedélyek és információk miatt is szükséges.
Ideiglenes les kihelyezésekor sem árt tudni, kinek a területén szándékozunk „tábort verni”, és engedélyt kérni tőle a fotózáshoz
Végül olyanok is tanácsokat kapnak a harmadik részben, amit ide kattintva olvashattok, akik még csak most kezdenének komolyabban foglalkozni a természetfotózással, hogy miként álljanak neki. Egy biztos, ha valaki belevág, egy új világ fog feltárulni előtte, olyan dolgokat figyelhet meg a természetben, ami az emberek nagy részének örökre titok marad. És ha kudarc is ér minket közben, ne adjuk fel, mert ahogy mondani szokták, a jó természetfotóst onnan lehet megismerni, hogy jól tűri a sikertelenséget. Az elméleti tudás fontos, de a gyakorlat fogja adni a legtöbb tapasztalatot, és ki kell járni a természetbe, mert nem a technika csinálja a képet, hanem a fotós.
