Az illatos hunyorok már a tavaszra készülnek

A január a Villányi-hegység legmagasabb tömbjén, a Szársomlyón a fokozottan védett magyar kikericsek virágzásának időszaka, de aki ellátogat a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Kikerics-túráira, az egy másik bájos virággal is találkozhat.

Az illatos hunyorok (Helleborus odorus) kicsit később szoktak szirmot bontani, de az elmúlt hét tavaszias időjárása őket is előcsalogatta a Szársomlyó északi oldalát borító erdőben. Mi még a mostani fagyok előtt jártunk ott, és sok virágzó illatos hunyort láttunk.

Virága zöld színű, pontosabban, amit virágként értelmezünk, azok csészelevelek. Maguk a sziromlevelek egészen aprók és mézfejtővé alakultak, a bennük termelt nektárral csalogatja magához a virág a beporzókat. Enyhébb napokon állítólag a bodzáéhoz hasonló illatot áraszt. Ezzel kapcsolatban személyes tapasztalatról egyelőre nem tudok beszámolni, mert hiába szagolgattam őket, én ezt nem éreztem.

A legelő állatoknál súlyos mérgezést és az állat pusztulását is okozhatja. Ahogy azt Rácz János a Növénynevek enciklopédiája című könyvében olvashatjuk, az ókori egyiptomiak és a görögök is használták a hunyorokat elmebaj gyógyítására, a gonosz elűzésére, a gallok pedig a vadászatokon hunyorból készült főzetbe mártott nyilat használtak.

Állatok sebét is gyógyították hunyorokkal, és tüsszentőport is készítettek belőlük. A régi korok orvosai ugyanis úgy tartották, hogy az ember kigyógyul mindenféle nyavalyából, ha egy kiadósat tüsszent. Innen ered a „váljék egészségére” kívánság.

Az illatos mellett a pirosló és a kisvirágú hunyorral lehet találkozni, ezek azonban később virágoznak. De nemcsak ebben és a küllemükben, hanem földrajzi elterjedésükben is eltérnek, vagyis egy helyen nem találkozhatunk két hunyorfajjal.

Míg az illatos hunyor a Dél-Dunántúl keleti részén fordul elő, addig a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) a Dunántúli-középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon, a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) pedig az Északi-középhegységben és a Pilisben.