Egy kiállítás, amely sokkal többet nyújt, mint azt elsőre hinnéd. Felnőttek és gyerekek egyaránt élvezik, pedig itt semmilyen modern kütyü vagy hatásvadász tematika nem akar elkápráztatni. Pusztán csak betekintést ad egy olyan világba, amit nem sokan ismerhetnek.
Oroszlány városa nem a turista látványosságairól híres, bár az elmúlt években a hozzátartozó Majkpuszta igen kedvelt úti célé vált a kirándulók körében, az itt található kamanduli „néma” szerzetesek remetelakjai, illetve az Esterházy-kastély csodálatos látványa miatt. A szépen felújított barokk stílusú épületegyüttes valóban lenyűgöző hatást kelt, valamint az itt található kiállítások és rendezvények egyre több turistát vonzanak. Van viszont a közelben egy kevésbé ismert látnivaló, ami szintén ámulatba ejti az embert, még ha egy bányászati gyűjteményről elsőre nem is gondolnánk.
Manapság egy múzeummal vagy kiállítással kapcsolatban sokat halljuk azokat a szavakat, hogy interaktív, illetve 21. századi. Az esetek többségében ez a számítástechnikának köszönhetően valósul meg, amely valóban szemléltetőbbé és izgalmasabbá tesz egy tárlatot, felkeltve a gyerekek figyelmét is addig unalmasnak hitt témák iránt. A monitorok és számítógépek valóban fontos eszközévé váltak az ismeretterjesztésnek és a kulturálódásnak, de azért még találunk olyan kiállítást, amit modern kütyük nélkül is élvezhetünk. Az Oroszlányi Bányászati Múzeum erre egy tökéletes példa.
Oroszlány térségében ma már egyetlen szénbánya sem működik, azonban a Majkpuszta szomszédságában, illetve a sárga jelzésű turistaút mellett álló XX-as akna eredeti környezetében, és más fejtésekből is származó gépek és eszközök összegyűjtésével mutatja be az 1937-től, majdnemhogy napjainkig tartó szénbányászat múltját. Ne gondoljuk, hogy csak néhány kopott tárgyról és besárgult fényképről van szó, melyek hideg neonfény alatt és unott csöndben várják az erre tévedőket.
Már a bányatelep kapujában jól látszik látogatók tekintetén, hogy az udvaron kiállított vágathajtó-gépszörnyek és a termelés más monumentális eszközei nem csupán az indusztriális érdeklődésűek figyelmét tudják felkelteni. A többséget már ezen gépek is annyira lefoglalják - nem beszélve a gyerekekről -, hogy a kiállítás többi látványos és szórakoztató részére már alig marad idejük. Természetesen a bányatelepet nem időre kell megnézni, de sokan egy vértesi kirándulásnál nem számolnak azzal, hogy itt akár több órát is eltölthetünk a nélkül, hogy észrevennénk az idő múlását.
Mitől egyedi, mit találunk itt?
Bemerészkedhetünk egy igazi táróba, felmászhatunk az aknatorony kilátóba, megismerhetjük a bányászok sokszor életet követelő, veszélyes munkáját, valamint kipróbálhatjuk bányavasutat is, ami sokszor a felnőttekben még nagyobb érdeklődést vált ki, mint a gyerekekben. Ezek csupán a legfőbb attrakciók, mert az épületekben berendezett kiállítótérben, vagy éppen az eredeti formájában meghagyott munkaterületeken - amely részben a tárlat kuriozitását is adja - még átfogóbb képet kapunk a föld alatt dolgozó emberek veszélyes szakmájáról.
„Jó szerencsét!” - köszönti a látogatókat a bányászok köszöntésével a kiállítás idegenvezetője. Az emberközeli tárlatvezetés során a látogatók szakemberektől, hiteles forrásból kapnak információt, hiszen a múzeum munkatársai korábban valamennyien az oroszlányi bányáknál dolgoztak. Számukra nem tudunk olyan kérdés feltenni az egykori üzemmel vagy az itt zajló munkával kapcsolatban, amiről ne lelkesen és nosztalgiával mesélnének.
Az épületbe lépve elsőként az úgynevezett faléztermet tekinthetjük meg. Anno itt gyülekeztek a bányászok a műszak előtt, és itt kaptak eligazítást az aznapi munkamenetről és a személyre szabott feladatokról. Odabent emellett számos helységet találunk, mely mindegyikében más és más berendezéseket és különös tárgyakat vehetünk szemügyre, némelyiket akár kézbe is vehetjük. Beleshetünk többek között egy teheraknába vagy a lámpakamrába is, ahol a bányászok fel-, illetve leadták felszereléseiket, például a lámpát, sisakot, önmentő készüléket, valamint az úgynevezett pléhet - egy számozott kis bilétát -, ami azt jelezte ki tartózkodik éppen lent a mélyben.
Mintha csak tegnap zárt volna be a bánya!
Eredeti állapotában látható az operatív termelésirányításhoz kötődő diszpécserközpont és a bányamesteri-, továbbá a felügyeleti iroda. Az elektronikai berendezéseken, a bányászati felszereléseken és az oroszlányi szén történetén kívül bepillantást nyerhetünk a bányászok mindennapi életébe is. Fotókon és dísztárgyakon elevenednek meg többek között a bányászzenekar és sportolók, illetve bányászcsapatok emlékei, bemutatva egy Magyarországon már eltűnőben lévő szakma és egy sajátos közösség egyedi világát, melyre a 20. század második felében a szocializmus is rányomta bélyegét.
Az udvaron futurisztikus lánctalpas járathajtó- és jövesztőgépeket csodálhatunk meg, valamint egy rekonstruált táróba is bemehetünk, ahol a mélyben zajló munkálatokról kapunk ízelítőt. A helyenként szűkös járatban megtapasztalhatjuk, hogy a vájárok milyen körülmények közt dolgoztak és milyen speciális gépeket, felszerelések használtak, melyek sokszor sci-fi filmek kellékeinek is beillenének.
Láthatunk még itt földalatti és a külszíni mozdonyokat, a szenet szállító kötélpálya gépeit, de még bányászok által készített művészeti alkotásokat is. Benézhetünk a teheraknába és a gépterembe, aminek segítségével a kötélpályára juttatták a szénnel megrakott csilléket, ahonnan aztán egészen az oroszlányi osztályozóba vándorolt a rakomány. Itt minden ipari méretű és robosztus. Az óriási fogas kerekek, nehéz, vasból öntött berendezések mindenkit lenyűgöznek. Ha ez nem lenne elég, felmehetünk az aknatornyába is, melyről madártávlatból is megszemlélhetjük a bányatelepet, plusz csodás panoráma tárul elénk a Vértes vonulataira és az egész környékre.
Működő bányavasút!
A bányatelepen csillékben utazva próbálhatjuk ki a körbe-körbe kanyargó bányászvasutat, amely korosztálytól függetlenül szokta lenyűgözni a látogatókat. A szellemesen kialakított pályán kinek a döcögős utazás, kinek a műszaki sajátosságok adnak egyedi élményt, az országban egyedülállónak számító kisvasúton. A mozdonyvezető - a szerelvény irányításán túl - szívesen beszél a gépcsoda technikai részleteiről, valamint az egykori bányamunkálatokban betöltött szerepéről.
A XX-as akna 2000 tavaszán zárta be végleg a kapuit, hasonlóan a környék többi bányáihoz. Szerencsére ezen a helyszínen csak részben kerültek elbontásra az üzemépületek, és a meglévőket pedig hasznosították, ellentétben más teljes egészében eltűnt bányatelepekkel. A kiállításon kívül rendezvényeknek, családi programoknak is helyet ad a volt bánya, még népszerű „szabadulószobás” játékokat is szoktak rendezni. Az Oroszlányi Bányászati Múzeum nem csupán egy kiváló program lehetőség, de igaz emléket is állít a térség egykor legfőbb és legtöbb embert foglalkoztató iparágának, valamint a benne dolgozó embereknek, akik közül sokan munka közben vesztették életüket. Nevüket a bejáratnál álló emléktáblán olvashatjuk, ami egyben figyelmeztetés is milyen veszélyes a földalatti munka.
Kapcsolódó cikkek:
NEM A MARS, CSAK AFRIKA: SÉTA A GÁNTI BAUXITBÁNYÁBAN
BRINGATÚRA A VÉRTESI SZÉN NYOMÁBAN
VÁNDORVÁRÓ A GÁNTI-MEDENCÉBEN - GRÁNÁS TURISTAHÁZ
