Ha azt gondoljuk, hogy az óriási területű Bakony nyugatabbi vidékei nem tartogatnak geocsemegéket számunkra, akkor nagyot tévedünk. Fedezzük fel hát együtt az Öreg- és a Déli-Bakony OKT-szakaszok mentén rejtőzködő „köves látnivalóit”, kalandra fel, irány a kövek világa!
Gaja patak és Római fürdő
A hosszú, egyutcás Tést északnyugat felé elhagyva, jelentős szintvesztéssel érkezünk meg ismét a Gaja patak mellé, a festői Jásdra (bélyegzőhely). A kis szusszanás után a Gaja folyásirányával szemben gyalogolunk pár kilométert, majd elérjük a bakonyi OKT egyik leglátványosabb földtudományi értékét, a Római fürdőt.
A Bakony egyik leghosszabb és legnevezetesebb vízfolyása a Gaja, amely Nagyesztergár határában ered, és közel 100 km megtétele után éri el a Móri-vizet, nem messze Székesfehérvártól. Kanyargós útja során régebben vízimalmok tucatjait hajtotta meg. A Gaja bevágódása több helyen is látványos szurdokvölgyeket hozott létre, amelyek közül az egyiket már ismertettük előző cikkünkben.
A Bakony a Dunántúli-középhegység legnagyobb területű, földtanilag egyik legváltozatosabb hegysége.
Felépítésében döntően a földtörténeti középidőben (mezozoikumban: triász, jura, kréta) keletkezett tengeri üledékes kőzetek (pl. mészkő, dolomit) vesznek részt, de a fiatalabb korok (pl. eocén, oligocén) földtani képződményei is képviseltetve vannak. A hegység központi tengelyében a középidő legfiatalabb, azaz kréta időszaki kőzetei a meghatározók. Így van ez Bakonynána és Jásd között is, ahol a Gaja látványos szurdokvölgye kialakult.
A Római fürdő látványos sziklaparadicsoma
A Római fürdő környezetében egy kréta időszaki karbonátplatformon (azaz peremes selfen) képződött, világosszürke színű, nagy tisztaságú, vastagpados mészkő, zirci mészkő (kőzetrétegtani formációneve: Zirci Mészkő Formáció) fordul elő. A mészkő felszínét tanulmányozva észrevehetjük, hogy az egykoron sekélytengeri környezetben élt kagylók héjmaradványai nagy tömegben preparálódtak ki annak felszínén. Azokat a mészköveket, amelyek döntően egykori élőlények maradványaiból (bioklasztokból) állnak, biogén mészköveknek nevezzük.
A kb. 100 millió évvel ezelőtt kialakult zirci mészkőhöz képest a szurdok rendkívül fiatal, csak pár millió éves, a Bodajk melletti „testvéréhez” hasonlóan. Kialakulása a Gaja patak szakaszos bevágódásához köthető, amellyel lépést tartva emelkedett ki a terület. A Bakonynána és Jásd közötti, kréta mészkövekből álló „köztes tömeget” fiatalabb üledékek fedhették be a szurdok kialakulásának kezdetén, amit annak kanyargós mivolta is jelez (szakkifejezéssel: epigenetikus-antecedens völgytípus).
A Római fürdőnek nevezett vízesés és „kőzetüst” ott jött létre, ahol jelenleg is tart a völgy hátravágódása: ezen a szakaszon a Gaja csak vízesés formájában tudja leküzdeni az útjában álló szintkülönbséget. A sziklás szurdok oldalában, a folyásirány szerinti jobb oldalon tátong a Savanyó Jóska-barlang, amely hajdanán a hírhedt betyár búvóhelyéül szolgálhatott.
A zirci mészkő felett, a szurdok magasabb szintjében már egy fiatalabb és agyagosabb képződmény, a pénzeskúti márga (kőzetrétegtani formációneve: Pénzeskúti Márga Formáció) jelenik meg. Földtani alapszelvénye a Zsidó-hegy oldalában kereshető fel, nem messze a Római fürdőtől.
Kőris-hegy, a Bakony „teteje”
Bakonynána (bélyegzőhely) után az OKT jelzései a Gaja völgyén keresztül vezetnek Nagyesztergár községbe. A falu keleti határában kereshető fel a Gaja-forrás, amely a kéktúra útvonaláról pár száz méteres kitérővel érhető el. Pár kilométeres aszfalton való bandukolás után futunk be a Bakony fővárosaként emlegetett Zircre (bélyegzőhely). Ha kedvünk és időnk engedi, akár egy teljes napot is eltölthetünk a „magashegyi levegőjű” városkában, hisz látnivaló akad bőven (pl. ciszterci apátság és műemlék könyvtára, arborétum). A földtudományok iránt érdeklődők ne felejtsék el megtekinteni a Bakonyi Természettudományi Múzeum gazdag gyűjteményét, ahol képet kaphatunk a Bakony természeti értékeiről, annak csodálatos ásványairól vagy akár a jégkorszakban errefelé élt állatokról (pl. gyapjas mamut) is.
Zircet északnyugat felé elhagyva a Pintér-hegyi-parkerdő területére érünk, ahol geológiai bemutatóhely, tanösvény, forrás és példásan kialakított pihenőhelyek várják a turistákat. A kőbányászat által egykoron bolygatott területen bányászták Zirc középületeihez a jura időszaki mészköveket. Pont az egyik ilyen kis felhagyott külfejtésben kereshető fel egy szabadtéri kőzetbemutató, ahol a Zirc és Fenyőfő közötti legjellemzőbb kőzetek tekinthetők meg. Pár kilométeres sétával Borzavárra (bélyegzőhely) érkezünk , amely a környék földtani felépítésében részt vevő egyik kréta időszaki mészkő névadó települése (földtani alapszelvénye Borzavár és Zirc között, az országút bevágásában kereshető fel). Borzavár után Szépalmapuszta és Kisszépalmapuszta érintésével érkezünk meg a Bakony legmagasabb csúcsához, a Kőris-hegyhez (709 m). A Vajda Péter-kilátóból körbetekintve csodálatos panorámában lehet részünk, de csak akkor lesz teljes a „csúcshatás”, ha bélyegezni sem felejtünk el.
A Kőris-hegy csúcsának térségét a triászra települő legidősebb jura mészkövek építik fel, amelyek enyhén rózsaszínes árnyalatukkal több helyen is előbukkannak az ösvények mentén. A Bakony „tetejének” meghódítása után az OKT útvonala meredeken ereszkedik le dél felé, a víznyelőkkel tarkított Eleven-förtés kis fennsíkján át a Száraz-Gerence völgyébe. Innen kis kitérőt tehetünk a késő triász dachsteini mészkőben (kőzetrétegtani formációneve: Dachsteini Mészkő Formáció) kialakult Pörgöl-barlanghoz, amelynek falain a triász tengerekben egykoron élt Megalodus nembeli kagylók szív alakú átmetszeteit tanulmányozhatjuk.
A Száraz-Gerence kanyargós völgyén át érkezünk meg hamarosan a Bakony szívében fekvő Bakonybélbe (bélyegzőhely), a környék turisztikai központjába , ahol számos látnivaló közül válogathatunk (pl. Szent Mauríciusz-monostor, Bakonyi Erdők Háza, Pannon Csillagda). A Bakonybéllel való megismerkedés után hosszú vándorlás vár ránk Németbánya (bélyegzőhely) felé, amelytől nem messze fekszik a Magyarország „dinóeldorádójának” számító volt iharkúti bauxitbánya gödre is. Németbánya után Városlődig (bélyegzőhely) csak Hölgykő várának középkori romjai késztethetik megállásra a túrázót.
Csárda-hegyi ércek
A már a Déli-Bakonyban (Kab-hegy–Agártető-csoport kistáj) elterülő Úrkút (bélyegzőhely) község keleti határában, az Országos Kéktúra útvonala mellett példásan kialakított földtani bemutatóhely repíti vissza a látogatókat a Dunántúli-középhegység több száz millió évvel ezelőtti geológiai történéseibe. Hazánkban egyedülálló módon a mangánérc kitermelése után feltárult egy kb. 180 millió éves tengeraljzat, amelyen egy igényes tanösvény segítségével kalandozhatunk végig. Eredjünk hát most a 2013-ban az „Év Földtani Értéke a Bakony–Balaton Geoparkban” megtisztelő címmel kitüntetett, 1951 óta természetvédelmi oltalom alatt álló őskarszt gyomrába, s fedezzük fel annak földtudományi értékeit!
A mai Úrkút térségét hordozó lemeztöredék („Dunántúli-középhegységi-egység”) az alsó jura végén (a toarci korszakban, kb. 180 millió éve) egy tenger alatti hegyekkel és medencékkel tarkított, változatos domborzatú, sekélyebb tengeri térszínen helyezkedett el.
A lemeztektonikai események vulkanizmusa olyan magas elemkoncentrációjú hidrotermális (forró vizes) oldatokat hozott létre, amelyek a tengervízzel keveredve megteremtették a későbbi mangánérc kiválásának lehetőségét. A bonyolult kémiai és/vagy biológiai (pl. baktériumok) reakciók eredményeként a tengeri forráskürtők körül és azok tágabb (pár kilométeres) környezetében – fekete palák társaságában – karbonátos mangánérc, valamit később ezek oxidációjával agyagközös oxidos mangánérc jött létre.
A Csárda-hegy térségében az egykori tengeri forráskürtők környezetében közvetlenül egy kovás, vas-oxidos mangánérc vált ki fémoxidtartalmú agyagokkal egyetemben. Ezek a változatos domborzatú hajdani tengerfenék kioldásos eredetű mélyedéseiben halmozódtak fel. A különféle érctípusokat a későbbi földtörténeti időszakok üledékei fedték be, illetve óvták meg a lepusztulástól.
A felszín közelében található oxidos érceket már a 18. században felhasználták a kislődi vashámorban, valamint Úrkúton üveggyártási célokra (üvegszíntelenítés). A sötét színű agyagos érceket később színezőanyagként (pl. cserépkályhákhoz) is használták . A komolyabb ércföldtani kutatások azonban csak a 20. század első felében indultak el, s a tényleges kitermelés 1925-ben vette kezdetét a Csárda-hegyen. Öt éven át (1930-ig) kézi erővel kitermelték az oxidos mangánércet az egykori tengeraljzat mélyedéseiből, s ennek hatására feltárult a nem teljesen helyesen „őskarsztnak” nevezett képződmény (erről a kutatók között még megoszlanak a vélemények).
A Csárda-hegy térségéből a bányászat súlypontja később áttevődött a környékbeli területekre, döntően mélyművelés formájában (az 1970-es években Magyarország a 2. legnagyobb mangánérctermelő volt Európában). Hazánk egyetlen s Európa egyik legnagyobb mangánbányája 2016-ban zárta be végleg a kapuit.
Úrkút község után az Országos Kéktúra a bazaltsapkával fedett Kab-hegy (599 m, bélyegzőhely) csúcsára hág fel , majd hosszú ereszkedéssel Nagyvázsonyba vezet, amely település már a soron következő, azaz a Balaton-felvidéki túránk kiindulópontja is lesz.
A cikk először 2011 novemberében jelent meg.
