Az őrségi bölények szerelmi élete

A hatalmas állatok békés lombeszegetéssel töltött mindennapjait a nyáron drámai események rázták meg. Új bika érkezett az Őrségi Vadonba, akit a bölénylányok annyira nem kedveltek, hogy két nap múlva holtan akadtak rá a nemzetipark-igazgatóság munkatársai. A körülmények máig nem tisztázottak, Ofabel (így hívták az egyébként jó kiállású, hároméves bikát) vélhetően a viselkedésével váltott ki agressziót, illetve nem értette a tehenek arra irányuló jelzéseit, hogy ne közelítsen mindenáron. „Mivel állatkertben született, elképzelhető, hogy élete korai szakaszában emberi kötődés alakult ki nála, talán kézből is nevelték” – tudjuk meg dr. Németh Csabától, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) igazgatóhelyettesétől, a bölényprojekt vezetőjétől.

Az állatorvos felületi sérüléseket, véraláfutásokat talált a bika bőre alatt hatalmas felületen.

Korábban sosem fordult elő ilyen, és más európaibölény-tartók sem számoltak be hasonlóról.

Augusztusban aztán új bika érkezett, a négyéves Donperignon, aki viszont szerencsére azonnal be tudott illeszkedni. Donaumoos-ból, Németországból jött, ebből eredeztethető vicces neve is. Donperignon azóta is jól elvan a bölénylányokkal.

Rokonok szóba se jöhetnek

„Most Kondorfa határában vagyunk, a helyiek Hegy-völgynek hívják ezt a területet” – mondja Markovics Tibor, az ŐNPI igazgatója, miközben egy Hiluxban zötykölődünk az Őrségi Vadon 90 hektáros, dimbes-dombos területén a bölények után kutatva. Hamarosan egy bozótosban meg is pillantjuk őket: mint a megelevenedett barlangrajzok, csak sokkal, sokkal nagyobbak, mint képzeltem.

Nem szívesen szállnék ki az autóból, főleg, miután megtudom, hogy a komótos mozgású, 6-700 kilós állatok még a vadlovakat is lekörözik gyorsaságban. Az új bikát sajnos nem látjuk, de könnyű lenne kiszúrni, mert az alkata másabb, mint a teheneké, sokkal robosztusabb, és a szarva is vastagabb.

Itt és a pityerszeri bemutatóhelyen jelenleg 28 bölény él összesen.

A második világháborút mindössze 54 európai bölény élte túl, így a tenyésztésnél nehéz kialakítani a sokféleséget. Ennek érdekében alakult meg a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, amely a mai napig koordinálja a bölények, és főként a bikák mozgását, hogy egyik állományban se alakuljon ki beltenyészet. Az Őrségben háromévente cserélik a tehenekkel tartózkodó egy darab bikát. Az állatokat általában Ausztriából, Németországból vagy Szlovákiából hozzák el, fontos, hogy a szállítása (ami egyébként rendkívül költséges is, és közben altatni kell) beleférjen egy napba. További kikötés még, hogy a bika lehetőség szerint ne legyen négyévesnél idősebb, a síkvidéki-kaukázusi alfajba tartozzon, és természetesen, hogy ne legyen rokona az itteni bölényeknek.

Bölényhárem

Méret ide vagy oda, a lombot legelő, porfürdőző bölények igencsak idilli képet mutatnak. „A bölények irdatlan nagy fakírok” – meséli az igazgató úr. „Vadlovaink is vannak, amik eredetileg nyílt pusztákhoz szokott állatok, de a nagy nyári melegben még ők is behúzódnak az erdőbe. A bölények akár negyven fokban is odakint fekszenek a tűző napon, de a hideget is eszméletlen módon bírják.”

A lombok tehát nem az árnyék miatt vonzzák őket, egyszerűen falatozni húzódnak be a fák, bokrok rejtekébe. Most még ráadásul a téli időszakra is készülnek a bőségesebb táplálkozással. Mivel nyáron ellenek és tavasszal még viszonylag kevés tápanyaghoz tudnak jutni, már ősszel elkezdik felhalmozni a tartaléktápanyagot, hogy egészséges kisborjút tudjanak világra hozni.

Nem csinál belőle lelkiismereti ügyet: amelyik tehén ivarzik, azzal ő párba áll. Az ellési időszak júniustól szeptemberig tart, az ivarzási idő az ellést követő egy hónapban jön el, szakszóval a tehén elkezd folyatni, és ez mindaddig megtörténik minden hónapban, amíg meg nem termékenyül.

A fiatal bikákat kétéves korukban, a „kiszolgált” tenyészbikákat három év után viszik el az Őrségi Vadonból. Utóbbiak a pityerszeri bemutatóhelyre kerülnek, hogy a továbbiakban boldog agglegényéletet éljenek. Akadnak felesleges bikák, mert nagyjából ugyanannyi születik, mint üszőből, azaz nőivarú egyedből. Jelenleg még van hely Pityerszeren, de egy idő után vélhetően nagyobb feladatot fog okozni az elhelyezésük, ráadásul a bölények akár 20-30 évig is elélnek.

A cél, hogy az Őrségi Vadon háborítatlan maradjon

Meg lehet-e jósolni, hogy milyen szaporulat várható a jövő évben? – kérdezem dr. Németh Csabát. „Eddig évente 4-6 borjú született, de egyelőre nem tudni, hogy az új bika érkezése óta mennyi tehenet tudott befedezni, mennyire termékeny, továbbá a növendék üszők közül lesz-e olyan, aki első vemhessége után jövőre borjazni fog” – sorolja a projektvezető a befolyásoló tényezőket. Markovics Tibortól azt is megtudom, hogy míg a házi marháiknál egyértelműen ki lehet deríteni, vemhesek lettek-e, a vadon élő bölényeket nem piszkálják, csak ha betegek lesznek. Elég strapabíró állatok, ritkán kell gyógykezelésre vinni őket. Ilyenkor altatólövedéket kapnak, és egy traktor pótkocsiján szállítják el őket a megfelelő helyre. Egyébként legfeljebb kiegészítő takarmányt visznek be hozzájuk, így megszokták az embert, de közel menni természetesen nem ildomos, és ez így is van jól. A cél, hogy az Őrségi Vadon háborítatlan terület maradjon, és a bölények se legyenek szelídebbek.

Emiatt ugyan évente néhányszor be lehet jutni terepjárós, vezetett túrákon, de ezek ritka alkalmak. Aki bölényt szeretne látni, az Szalafő-Pityerszer bemutatóterülete felé vegye az irányt, ahol az Őrségi Népi Műemlékegyüttes mögötti elkerített területen találkozhat velük. Itt egy szuper, direkt bölénylesre tervezett kilátó is áll, ahonnan bármikor szemügyre vehetjük Európa legnagyobb testű szárazföldi állatát.

Az őrségi bölények mindennapjaiba az Őrségi Vadon Facebook-oldalon nyerhetsz bepillantást.

Ha még többet szeretnél tudni az őrségi bölényekről, olvasd el nyári beszámolónkat az Őrségi Vadonról.