Van egy egyszerű módszer, amivel garantáltan az etetőnkre csalhatjuk ezt a törékeny, érdekes külsejű kismadarat.
A fekete (ipari) napraforgóval történő téli madáretetés közkedvelt elfoglaltság. Sok, akár húsz faj is odacsábítható az etetőre, csupán csak ezzel az egy élelemmel is. Akik még változatosabb madárseregre vágynak, kitehetnek kettévágott almát is.
Van azonban egy nagy kérdés, mivel csalható be a kertbe hazánk egyik legkülönlegesebb megjelenésű madara: az őszapó (Aegithalos caudatus). Érdekes külsejű, pici és törékeny madár (testtömege: 7–10 gramm). Fehér és rózsaszín testtoll színe, hosszú barnásfekete farka, citromsárga „szempillái” gyorsan felismerhetővé teszik.
Bár a magyar neve is találó, az angol elnevezés még beszédesebb: long-tailed tit, azaz hosszúfarkú cinege
Az etetőre csábítás titkának megfejtése egyszerű: cinkegolyó. Az őszapó picike kúpos csőre sokkal inkább teszi lehetővé azt, hogy egy állati zsiradék által megkötött darált magkeveréket vésse apró, ehető darabokra. Összetétele általában: állati zsiradék, búza, kukorica, napraforgó, zab, köles.
Az erősen táplálékhiányos időszakban (január – február) az őszapók sok esetben már a kihelyezés napján elfoglalják helyüket a cinkegolyón. Sőt mi több! Nem ritka, hogy ezt mindenféle álca nélkül akár egy méterről is megfigyelhetjük. Nem félős, ha mégis éri emberi zavarás, viszonylag gyorsan visszatér.
Picike, kúpos csőrével nehezen boldogul a napraforgómagokkal, a cinkegolyót viszont előszeretettel farigcsálja
Télen szinte mindig csapatban mozog, egy cinkegolyón 2–3, két cinkegolyón 4–6 kis madár is táplálkozhat egyszerre, egymástól centiméterekre.
Kékcinegékkel, vagy akár királykákkal vegyes csapatban is gyakran előfordul. A ritka kóborló vándorfüzikét is olykor őszapócsapatokhoz társulva lehet megfigyelni. A más fajok által megtört napraforgószemek maradványait is szívesen fogyasztja, de csupán csak az nem hívja az őszapót a téli madáretetés helyére – mivel csőrével nem tudja megbontani úgy, mint a többi cinege faj vagy a csuszkák.
Az őszapók igazi társasági lények, télen a családok együtt mozognak, de gyakran látni más fajok társaságában, például a képen látható kék cinegével is előszeretettel bandázik az etetők környékén
Becsült hazai állománya nagyjából 166 000 költőpár. Védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Jelenleg a faj nem veszélyeztetett. A természetben előforduló gyakori ragadozói a siklók, a varjú- és menyétfélék. Az intenzív észak-európai erdőgazdálkodás és a lombelegyes erdők monokultúrás faültetvényekkel történő lecserélése miatt csökkent az állománya. A bokros élőhelyek feldarabolódása és romlása csökkenti a téli túlélési esélyeit, ezért téli etetése természetvédelmi szempontból is fontos, de az alapvető cél a jövőben a bokrosok megőrzése és telepítése lesz.
A cikk először 2022 decemberében jelent meg.
