A makói Deák Ferenc utca fái minden télen megtelnek erdei fülesbaglyokkal. Ilyen sok madarat azonban, mint most, korábban itt még nem láttak. A napokban volt, hogy 150 bagoly is pihent a könyvtár környékén álló fákon.
A 2020-ban az Év madarává választott erdei fülesbaglyok télen rendszeresen behúzódnak a lakott terültekre, és csoportokban "nappaloznak" a magas, főleg örökzöld fákon, fenyőkön, tujákon. Ez a viselkedés több előnnyel is jár számukra, hisz itt több és könnyebben észlelhető a zsákmány, a városokban kicsit melegebb van, mint a határban, és a magas örökzöld fák búvóhelyet is jelentenek számukra. A hazai bagolyfajok közül egyébként csak az erdei fülesbagolyra jellemző ez a viselkedés.
A baglyok jelenlétéről a fák alatt elszórva látható bagolyköpetek is árulkodnak. A kis földszínű gombócok a zsákmányállat bagoly számára emészthetetlen részeiből, szőrből, apró csontokból áll, amit a madár visszaöklendez táplálkozás közben. Ezeknek a köpeteknek a vizsgálatával a kutatók fontos információkhoz juthatnak, nemcsak a baglyok táplálkozásával, de az adott terület kisemlős faunájával kapcsolatban is.
Az erdei fülesbaglyok előszeretettel vészelik át kisebb csoportokban a telet (illusztráció)
Érdemes tehát ebben az időszakban nyitott szemmel járni, mert főleg a kisvárosokban jó eséllyel láthatunk "nappalozó" baglyokat. A madarak leggyakrabban kisebb, 10-30 egyedes csoportokba gyűlnek össze, de ritkán ennél többen is összejöhetnek. A hazai rekordtartó a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Túrkeve, ahol télen nem ritka, hogy egyszerre félezer madár is pihen a város fáin, ami miatt Túrkevét a baglyok fővárosaként is emlegetik.
