Az utóbbi időben egyre több helyen olvashatunk arról, hogy aggasztóan megfogyatkozott a fecskék száma. Ennek, mint sajnos annyi másnak is, legfőbb oka az ember.
Füsti fecskék
Nyugat-nílusi láz, Chikungunya-láz, kéknyelv betegség, a kutyák körében egyre terjedő szívférgesség. Hogy mi köze mindezeknek a betegségeknek a fecskékhez? Nagyon is sok, ezeket ugyanis mind szúnyogok terjesztik, a szúnyogok és más kártékony rovarok ellen pedig a fecskék jelentik a leghatékonyabb biológiai védelmet. Étlapjukon a levéltetű-méretűtől a nagyobb legyekig, mindenféle rovar szerepel. Éves szinten egy fecske kb. 1,5-3,5 kg rovart fogyaszthat el.
Hová tűntek a fecskék?
Molnárfecske
A fecskék már a régi korok emberét is érdekelték, hisz ott éltek a házak körül, részei voltak a mindennapoknak. Különösen foglalkoztatta az embereket például az, hogy hová tűnnek a fecskék a téli hónapokban. Az ókori tudósok sokáig úgy hitték, hogy a fecskék télire az iszapba bújnak telelni. Ma már nem csak azt tudjuk, hogy hol töltik a telet, de arról is vannak adataink, hogy mennyi idő alatt repülik át a Földközi-tengert vagy hogy hányszor kell fordulniuk a fészeképítés során. Hiába tudunk azonban egyre többet róluk, az elmúlt évtizedekben mégis aggasztóan megfogyatkozott a fecskék száma. A hazai füsti- és molnárfecske-állomány felére, a tiszai partifecskéké pedig alig 10%-ára esett vissza.
Emlékszem, kicsi gyerekként mi sem volt természetesebb, mint hogy nyár végén, ősz elején tele voltak a villanyvezetékek fecskékkel. Akkoriban szinte minden háznál volt egy, de inkább több fecskefészek is, és egészen közelről figyeltük, ahogy a szülők fáradhatatlanul vitték az eleséget a garázsban csivitelő fiókáknak. Most, évtizedekkel később, a falu utcái fölött sokkal kevesebb füstifecske röpköd, és rég nem fészkelnek már a garázsunkban sem. De hová tűntek?
A klímaváltozás is megnehezezíti a fecskék életét
Molnárfecske fészkek
Abban, hogy az utóbbi évtizedekben drasztikus módon lecsökkent mindhárom hazai fecskefaj száma, az embernek nagyon nagy szerepe van. A parányi madarak számára a hosszú vándorút már önmagában is jelentős próbatétel, de a klímaváltozás következtében megváltozó környezet, például a szárazodó Száhel-övezet és az ennek következtében fellépő táplálékhiány tovább rontják a túlélési esélyeket. De azok sem nyugodhatnak meg, akik átverekedték magukat Afrikán és túlélték a hosszú vándorutat, a költőhelyeken is számos veszély leselkedik még rájuk. Sajnos, ma is előfordul, hogy valakit annyira zavarnak a fecskék, hogy bosszúból egyszerűen leveri a fészkeket. Pedig a madarak „szemetelése” egy egyszerű eszközzel, az ún. fecskepelenkával könnyen orvosolható lenne. Egyébként, ha valaki ilyesmit tapasztal, az a legjobb, ha készít néhány bizonyító fotót a telefonjával, majd a képeket- a pontos helyszín és az időpont megjelölésével- elküldi az illetékes megyei kormányhivatal környezetvédelmi és természetvédelmi főosztályának. Ők hivatalból kötelesek eljárást indítani, és kivizsgálni minden egyes bejelentett esetet.
Fecskepelenka
Sár helyett aszfalt
Műfészkek
A füsti- és molnárfecskék számára az is nehézséget jelent, hogy egyre kevesebb fészekanyagot, vagyis sarat találnak maguknak a településeken, egyre több ugyanis a beton, az aszfalt és térburkolattal borított terület. Ezen a problémán leginkább úgy segíthetünk, ha mi magunk alakítunk ki és tartunk fenn sárgyűjtő helyeket a fecskék számára, de már kaphatóak műfészkek is, melyekkel szintén megkönnyíthetjük a madarak dolgát. A partifecskék esetében, ha lehet, még rosszabb a helyzet, hisz ők speciális helyeken, telepesen fészkelnek, folyópartok, homokbányák meredek falaiban, azonban az alkalmas partfal is egyre kevesebb.
Az is nehézséget jelent, hogy vidéken egyre kevesebben tartanak már állatot, emiatt a fiókanevelési időszakban táplálékhiány veszélye áll fenn. A napokig tartó hűvös, esős idő is megtizedelheti a fecskéket, akik, mivel repülő rovarokkal táplálkoznak, ilyen viszonyok között nem találnak maguknak elegendő táplálékot és a végletekig legyengülhetnek.
A sarlósfecskéken költőládákkal segíthetünk
A sarlósfecskéket leggyakrabban a városok panelházas övezeteiben láthatjuk, ahogy vijjogva cikáznak az épületek között. Ők csak nevükben tartoznak a fecskék közé, rendszertanilag sokkal közelebb állnak a kolibrikhez. Ezek a madarak szélsőségesen alkalmazkodtak a repüléshez, szinte sosem szállnak le, még a párzás is a levegőben történik, és repülés közben aludni is tudnak. A sarlósfecskék nem építenek sárból fészket, mint a fecskék, hanem a magas toronyházak réseibe fészkelnek. Az ő szemszögükből épp ezért jelent nagy problémát a panelházak felújítása, mivel a szigetelés során betömik az alkalmas fészkelőhelyeket, és a madarak jövőbeni fészkelését is ellehetetlenítik. Megoldást a sarlósfecske-költőládák kihelyezése jelentene, de a felújított házakat megnézve, sajnos egyelőre nemigen látni ilyeneket.
Sarlósfecske
Kapcsolódó cikkek:
Állatok tömegeit pusztíthatjuk el egy felújítással
A gólyák már úton, a kék vércsék még javában telelnek
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
