A Gömör–Tornai-karszt szlovákiai oldalán egy különleges cseppkőképződményekben gazdag föld alatti világot fedezhetünk fel, ahol a lenyűgöző formák mellett a színek is elkápráztatnak.
A sokak számára ismerősen csengő Gombaszög (szlovákul: Gombasek) helynév hallatán a legtöbben az itt rendszeresen megrendezett fesztiválra, a kulturális életnek otthont adó nyári táborra gondolnak, ugyanakkor a ma csupán üdülő-, kirándulóhelyként működő – egykoron önálló – falu történelmi emlékei, valamint természeti látnivalói is egyedi élményt adnak az ide ellátogatóknak. Ezek közül a Gombaszögi-barlang már önmagában megér egy kitérőt, ha például a Sajó széles kanyonjában a közeli Rozsnyó felé autózunk, vagy ha Szilicei-fennsíkon túrázunk. Mi is így tettünk szlovákiai kirándulásunk alkalmával, és annak ellenére is le voltunk nyűgözve, hogy a közel 2 km hosszú barlangnak csupán 285 méteres szakasza látogatható.
A Szilicei-fennsík töbrökben és ördögszántásokban gazdag felszíni formái láttán joggal vetődött fel bennünk a kérdés: vajon mi lehet ennek a mészkőtömbnek a gyomrában? Korábban a Szilicei-jégbarlang engedett számunkra némi betekintést a föld, illetve sziklák alá, de tudtuk, ha igazán be akarunk lesni a mélybe, akkor le kell ereszkednünk a fennsík nyugati lábánál megbúvó Gombaszögre, ahol kiépített látogatóközpont és kemping foglalja magába a Szlovák-karszt Nemzeti Park egyik legjelentősebb barlangját.
Még a kora tavaszi kopárság ellenére is egyből feltűnt a hegyek közé ékelődött környezet kikapcsolódásra csábító idillje. Elképzeltük milyen lehet itt nyáron fesztiválozni, egy túra után sátrazni és tábortüzet rakni vagy megszállni az egyik hangulatos faházban. Most azonban a fő attrakció a barlang volt, ahová naponta négy alkalommal (hétfő kivételével) lehet bebocsátást nyerni, természetesen idegenvezetéssel. Tekintve, hogy hétköznap délelőtt volt, a jegyvásárlást követően csupán ketten várakoztunk a bejáratnál. Ettől függetlenül a túravezető szlovák hölgy menetrend szerint érkezett, majd kissé tört magyarsággal elnézést kért tőlünk, amiért az idegenvezetés szövegét nagyobb részben az oldalán lógó magnó fogja előadni. Minket ez cseppet sem zavart, ráadásul a séta során az idegenvezető – ahol tudott – saját maga mesélt magyarul a barlang értékeiről és érdekességeiről.
Kinyílt a vasajtó, és néhány másodperc múlva már kényelmes, betonlépcsős folyosón haladtunk a pazar sziklaközegben, ami már az első lépések során magával ragadó látványt nyújtott. A miliő első pillantásra a Baradla-barlang forma- és hangulatvilágát idézte, de kisvártatva feltűntek az első szalmacseppkövek is, amelyek a gombaszögi járatrendszer egyediségét adják.
A szalmacseppkő egy olyan törékeny cseppkőképződmény, amely belül üreges. Más cseppkövekhez hasonlóan ezek a különös képződmények is a sziklába beszivárgó és az ásványi anyagokat kioldó csapadékvíz hatására jönnek létre. A vékony csövek elsősorban kalcium-karbonát vagy kalcium-szulfid vízben oldott anyagaiból állnak. Minden egyes vízcsepp otthagy egy kisebb mennyiségű ásványi anyagot a cseppkő végén, ami hosszú idő alatt (akár több méteresre) növeszti a cseppköveket helyenként tényleg csupán szalmaszál vastagságúra.
Egymást érték a kisebb-nagyobb termek, mi pedig nem győztük forgatni a fejünket. Idegenvezetőnk zseblámpája a monumentális látvány apró részleteire irányította a figyelmet, miközben a barlang kialakulásáról, és nem is oly rég történt feltárásáról hallgattuk az ismertetőt.
A barlang a mészkő karsztos oldódásának és a közeli Szilicei-jégbarlangból ide csordogáló föld alatti Fekete-patak eróziós tevékenységének köszönhetően jött létre. A járatrendszert 1951-ben rozsnyói barlangászok fedezték és tárták fel 1,5 km hosszan kemény munkával. A barlangkutatók a bővizű Fekete-forrás szintjének süllyesztésével tudtak bejutni az üregbe. Új bejárati táró robbantása és a villanyvilágítás bevezetése után, 1955-ben nyitották meg a barlangot a látogatók előtt. 2016 nyarán további részeket tártak fel a barlangból, amely járatrendszer ismert része így már közel 2 km hosszú. A korábban nem ismert rész egy hatalmas tavat is rejtett, de ez a látványos rész csak a tapasztalt barlangászok számára látható.
A barlang legmegkapóbb része talán a Márványterem, ahol egy 8 méter mély kút is található. A Hirosima-terem nevét a közepén álló, atomrobbanásra emlékeztető, gomba formájú sztalagnát (cseppkőoszlop) után kapta. A barlang egyik felfedezőjéről elkeresztelt Herényi László-teremben látni a legtöbb szalmacseppkövet: a 3-5 mm átmérőjű, de akár a három métert is meghaladó képződmények itt szinte az egész mennyezetet beborítják.
A üvegszerű cseppkövek mesébe illő látványát a barlang változatos színvilága teszi teljessé. A lámpák fénye a fehér és vörös, sárga és barna árnyalatok csodás kavalkádját festik még élénkebbre, fokozva az egyébként is lehengerlő hatást. A barlangban a vékony szalmacseppkövek mellett – amelyekhez hasonló egyébként Szlovákia területén máshol nem látni – sztalaktitok, sztalagmitok más formái, valamint cseppkőlefolyások és bekérgeződések is láthatók.
A barlangban tett sétánk csupán félórás volt, de rövidsége ellenére is igen nagy benyomást tett ránk. Maga a „túra” egyáltalán nem megerőltető, teljes egészében kiépített, lépcsős betonösvényen, csupán 7-8 méter szintemelkedést tartogat. A 285 méter hosszú látogatható részt oda-vissza járjuk végig. A benti hőmérséklet +9°C körüli, a relatív páratartalom 98-97%-os. Kiváló klímafeltételeinek köszönhetően a Gombaszögi-barlang már 1968 óta gyógybarlangként is szolgál a különböző légzőszervi betegségekben szenvedőknek. Szlovákiában ezt a barlangot használták elsőként barlangterápiás célokra.
A Gombaszögi-barlang áprilistól október végéig, hétfő kivételével minden nap látogatható. Az idegenvezetések 10:00, 11:30, 13:00, 14:30-kor indulnak. A felnőtt belépőjegy ára 10 €, diákoknak 15 éves korig 5 €. A barlang állandó 9 °C hőmérséklete miatt nyáron érdemes legalább egy pulóvert magunkkal vinni. Még több infót ide kattintva találsz!
A cikk először 2023 áprilisában jelent meg.
