A The World Geography szaklap összesítése szerint a világ legszebb, legérdekesebb vízesése a szomszédos Romániában található, Magyarország határától alig 300 kilométerre. A Bigér-vízesés mellett a Krassó-Szörényi-érchegység több kisebb-nagyobb zuhataggal csábítja a túrázókat.
A Románia területén fekvő, történelmi és földrajzi szempontból nagy múltú Bánság több szempontból is kirándulásra alkalmas régió. A Krassó-Szörény megye 67 százalékát kitevő hegyek magaslatai között látványos vízesések, tavak bújnak meg. Az említett érchegység nemcsak jelentős karsztterület, de ma is működő bányavidék. A hegyvidék vizei, többek között a Néra is a Dunába ömlenek. A Néra-szurdok-Beuşniţa Nemzeti Park vízeséseinek együttese jelentős turisztikai vonzereje lehetne szomszédunknak. A Bigér-vízesést választották a világ vízeséseinek élvonalába úgy, hogy Romániában alig ismerik.
Az Aninai-hegység szomszédságában, a Ménes-völgyben lévő védett természeti területen, a Ménes-patak vize különleges természeti értéket táplálva csorog bele a Néra folyóba. A muzeális vasútvonaláról ismert Oravicabánya irányából induló 57 B jelzésű úton zötykölődve közelíthetünk. A térképen festőinek jelzett szakasz vadregényes környezetben, hegyen-völgyön halad át. A Ménes-völgyi-víztározó után, Bozovics község előtt tíz kilométerre találjuk közvetlenül az út mentén, szinte jelentéktelenül rejtőzködve. Parkoló nincs, az itt megállók elférnek az út mentén. Ottjártunkkor belépőt nem szedtek, igaz, hétköznap délután volt. Barátságos fakerítés és fapalló választja el az autózókat a vízesések versenyének első helyezettjétől. A tájékoztató tábláknak csak a képeit néztük meg, szövege ugyanis románul íródott. A kis térképrészletekből a nemzeti park közeli célpontjai ismerhetők meg.
Elsétáltunk a patak mentén az „Izbucul Bigar” feliratú tábláig, amely a szikla alól előtörő forrást jelezheti. Útközben a víz hangos morajjal zubogott alá, a sziklákon megtörve kis vízeséseket alkotva. A számos neves víztani értéket (ausztráliai, USA-béli, Fülöp-szigeteki vízeséseket) maga mögé utasító zuhatag egy harang alakú mészkőtufa-képződmény, amelyet élénkzöld mohatakaró fed. A víz nem egyetlen sugárban ömlik az alatta lévő patakba, hanem több - a leírások szerint 45 - apró, párhuzamos szálra bomolva. A zöld mohára eső, vízen megtörő fény játéka, a szokatlan sziklaalakzat és az arról lefolyó vízfüggöny teszi igazán izgalmassá a Bigér-vízesést. Ha igazán közelről akarjuk szemlélni, nem csupán a híd tetejéről, előnytelen szemszögből, akkor az út menti szalagkorlát mellett a fák ágaiba kapaszkodva leereszkedhetünk a vízeséssel szembeni sziklajárdára, aminek lehetőségét a merészebbek ki is használják.
Miután számtalan fényképen megörökítettük a Föld elképesztőnek titulált kaszkádját, továbbálltunk, mert a Beuşniţa-vízesés megközelítése már nem tűnt ennyire kényelmesnek. Útközben láttunk még egy, a hegyoldalból „csak úgy előtörő”, meg nem nevezett zuhatagot, de itt ez a csoda a többségnek szinte már fel sem tűnik. Dobrapatak községből egy keskeny, egysávos aszfaltút vezet hosszan a Néra-szurdok egyik bejáratához. Innen már gyalogosan folytattuk utunkat a sárga sáv jelzésen. A kb. 5 kilométeres bevezető szakasz sem telt unalmasan, mert a Vaioaga-vízesés meglepetésszerű feltűnése már izgalmassá tette az amúgy is vad szurdokot. A pisztrángneveldéig autóval is be lehetett volna hajtani, mert az itteni kemping lakói ezt amúgy meg is teszik. A Bég-patakot követve hamarosan újabb csoda állta utunkat. Vízesésének szépsége miatt nem kell szégyenkeznie, még ezen a vidéken sem.
Alig eszméltünk fel az egyik élményből, máris ott a másik.
A Bég szeme tó („Ochiul Beului”) kristálytiszta vize és sajátos zöld színe tengerszemként ragyog az erdő közepén.
A leírások alapján tudjuk, hogy még télen sem fagy be, mert állandó hőmérsékletű forrás táplálja. A tavacskán híd vezet át, amelyen áthaladva már a piros kereszten igyekeztünk tovább. Az út kissé meredekebb kaptatóvá vált, eddig a szintkülönbséget észrevétlenül tettük meg. Jobb kéz felől a mellettünk folyó patakot a meredek lejtő és a benne lévő lépcsősor nagy iramban zuhogó folyammá varázsolja. Pár száz méter megtétele után, a víztől távolabbra kerülve, a napsütötte Beuşniţa-rét virágokkal teli, rovarzümmögéstől hangos tisztása szakította meg az erdei ösvényt. A nemzeti park ritka növényeknek is otthona. A sápadt és a majomkosbor sajnos már itt is elvirágzott, sallangvirágot pedig annak ellenére sem találtunk, hogy mindvégig meresztettük rá a szemünket.
A Beuşniţa-vízesés koronaként aranyozta be az út végét. Az eddig látott kisebb-nagyobb vízeséseknél különlegesebb látványt nyújtott. A mohazöld sziklákról alázúduló fehér habok a köveken keresztül egészen a lábunkig folytak. Egyik kőről a másikra ügyeskedve egészen a sziklafal közelébe is el lehet jutni, ahol a vízpermet felfrissíti az arcunkat. A vízesést körülvevő buja növényzet, a lila holdviolaszirmok és a víz együttese esőerdei hangulatot kölcsönöz a bánsági tájnak.
A visszafelé vezető 7 kilométer, a már a lábunkban lévő ugyanennyivel, már jóval fárasztóbbnak tűnt, de a megannyi szépség még hosszabb utat is megért volna. A nemzeti park számtalan látványos túraútvonalat kínál. A Szászka község irányába vezető Néra-szurdok itt bejárható szakasza a viperákon kívül például szokatlan sziklaalagutakkal teszi egyedülállóvá a terepet. A varázslatos dél-erdélyi táj mindenképpen visszavár.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. augusztusi számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
