Bánkúti turistaház – Sícentrum pecséttel

Eltalált fekvés

A Bükk-vidék három kistájcsoportot foglal magában: Bükklába, Bükkalja, Központi-Bükk. Utóbbi területén három kistáj, az Északi-Bükk, a Déli-Bükk és a köztük elnyúló – a Garadna völgye által rét részre (Kis-fennsík, Nagy-fennsík) tagolt, 115 km² kiterjedésű – Bükk-fennsík osztozik. E kistáj peremén sorakoznak a híres „kövek”, köztük az Istállós-kő is, amelyet a 958 méteres tengerszint feletti magasságával egészen a közelmúltig a Bükk legmagasabb csúcsaként tartottak számon. Trónjáról a 961 méteres Szilvási-kő taszította le. Bár közigazgatásilag önálló helység nincs a Bükk-fennsíkon, a terület nem lakatlan. A csekély népességszámú külterületek közül a Nagyvisnyóhoz tartozó, a kistáj északi peremén fekvő Bánkút több szempontból is privilegizált.

A lényeget szándékosan a végére hagytam: Bánkút turisztikai infrastruktúrájának egyik főpillére a Bánkúti turistaház, amelyhez étterem is tartozik. Megközelítésére fővárosi indulással bő három órát kell szánni autóval. Az utolsó kilométereken elég ramaty állapotban van az aszfaltozás, és a finis közelében még egy rövidke murvás szakasszal is meg kell küzdeni, úgyhogy ültetett, peres gumis járgánnyal nem célszerű bevállalni a kalandot. Tömegközlekedéssel nem egy leányálom az odajutás: a legközelebbi, turistaúton mintegy 5 kilométerre lévő buszmegálló Ómassán van, ahová Miskolcról lehet eljutni a 15-ös számú, menetrend szerinti járattal. Miskolciak előnyben. Ha azonban valaki kéktúrázik, egyből nyert ügye van, hiszen Bánkút az Országos Kéktúra nyomvonalán, a Mályinka és a Cserepes-kői-barlang között húzódó etap felénél helyezkedik el. Az egyik bélyegződoboz a turistaház éttermének külső falán, a másik a szálláshely társalgójában található.

Mágneszár

Látogatásunk idején mi voltunk az egyedüli szállóvendégek, ami annak fényében egyáltalán nem meglepő, hogy egy március eleji szerda este toppantunk be. Évekkel korábban mindhárman jártunk itt, de még a régi vezetés idején. Nagyon kíváncsiak voltunk, mi változott azóta, különösen arra, hogy a karszalagos portásfeeling és a „majd mi megmondjuk magának, mi kell a bakancsos turistának” szemlélet kiszellőzött-e az 1990-es években emelt komplexum falai közül. Kellemesen meleg fényre lettünk figyelmesek a bejárat felé tartva. A bal oldali épületrész társalgójának ablakain szűrődött ki. Benéztünk, és egy otthonos, rendezett, hívogató belső tér látványa tárult elénk. Kezdésnek nem is rossz. A bejutáshoz telefonos segítséget kellett kérnünk a ház üzemeltetőjétől, mert egy számkódos-csipogós kezelőfelülettel vezérelhető mágneszár állta az utunkat. Pár perccel később már a szobanövényekkel alaposan felturbózott étkező-társalgó helyiségben tanakodtunk arról, hogy melyikünkké legyen a franciaágyas szoba. Ha már szoba: hagyományos ágyasból egy 1 személyes és kilenc 2 személyes, emeletes ágyasból egy 5 személyes, három 2 személyes és három 4 személyes alkotja a repertoárt. Bizony, 42 fő a teljes kapacitás, papíron legalábbis. Fürdőszoba egyikhez sem tartozik, vizesblokkból pedig két pár (kettő a nőknek, kettő a férfiaknak) áll a vendégek rendelkezésre a földszinten, mindegyikben egy-egy zuhanyzóval. Bár ottjártunkkor e helyiségek makulátlanul tiszták, illetve folyékony szappannal és toalettpapírral bőségesen felszereltek voltak, befogadóképességük alulméretezett a ház kapacitásához képest.

A korábban már említett társalgó egy kifejezetten menő, barátságos tér, amelyben jókora asztalok és padok kaptak helyet egy melegítőkonyha társaságában. Utóbbiban mosogatót, hűtőszekrényt, mikrohullámú sütőt és vízforralót találunk, továbbá pár tányért meg egy tucatnyi poharat. A Bánkúti turistaház házirendjének értelmében az épületben tilos a főzés. Ez érthető is annak tükrében, hogy az üzemeltetők a saját éttermük forgalmát szeretnék növelni, továbbá így meggátolható, hogy a sütés-főzés közben óhatatlanul keletkező illat- vagy szagfelhők beterítsék az emeleti szintet, ahonnan a hálóhelyiségek nyílnak. A turistaház mögött lévő étterem egyébként alapból péntektől vasárnapig van nyitva, de előzetes egyeztetést követően a hét bármely napján kinyit, hogy reggelit, ebédet, vacsorát biztosítson a szállóvendégeknek. Mi egy vacsorára neveztünk be: életünk egyik legjobban sikerült juhtúrós sztrapacskáját sikerült elfogyasztanunk. Tényleg isteni volt.

Fennsíkon innen és túl

A Bánkúti turistaházban rejlő potenciálról már szóltunk korábban, de egy kis ismétlés sosem árt: kéktúrázóknak kihagyhatatlan (mindenképpen ide kell jönni pecsételni), a Bükk-fennsík és az Északi-Bükk csillagtúrás felfedezésére vállalkozó gyalogtúrázóknak pedig ideális kiindulópont. A bringások értelemszerűen messzebbre is merészkedhetnek. Társasági összejövetelekre is alkalmas lehet, de csak akkor, ha a létszám nem lép át egy bizonyos keretet, mert a négy villanybojlernyi meleg vizet bizony nem lehetetlen elfogyasztani, és a vizesblokkok befogadóképessége sem fog megnövekedni egyik pillanatról a másikra. Pihentető alvásra természetesen mindenki számíthat, az éjszakai járkálás és a hangoskodás azonban kerülendő, mert a részben faszerkezetű szálláshely hangszigetelése finoman szólva sem hatékony. Az étterem közelsége, a feltálalt ételek minősége, józan árazása, na és persze az üzemeltetők fiatalos, konstruktív, progresszív hozzáállása nagyot lendít az összképen. Akkorát mindenféleképpen, hogy érdemes legyen felvenni Bánkút turistaházát a bakancslistánkra.

A cikk a Turista Magazin 2019. áprilisi számában jelent meg. Korábbi számainkat ide kattintva tudod megrendelni, előfizetni pedig itt tudsz ránk.