Mindegy, milyen módon fedezzük fel e festői, dimbes-dombos tájat, az viszont biztos, hogy a Dorogi-medencébe invitáló túratematika nem csupán az ipari múlt mementóit, hanem a környék minden szépségét is bemutatja.
Dorogról és környékéről még sokáig a barnakőszén fejtése fog eszünkbe jutni, holott már több mint húsz éve annak, hogy a környék utolsó bányaüzeme bezárt. A nagy múltra visszatekintő, anno országos jelentőséggel bíró helyi bányaipar főként a 20. században határozta meg a környék gazdasági és társadalmi képét, de az itt élők identitására máig nagy hatással van a büszke múlt, amely nem is oly rég még családok ezreinek jelentett megélhetést, illetve erős közösséget.
Ennek a letűnt kornak állít emléket a Bányászkör túramozgalom, amely voltaképpen egy több útvonalból álló, számos teljesítési formát kínáló jelvényszerző túrasorozatot foglal magában.
Az erőt próbáló kihívást vagy akár könnyed családi sétát jelentő útvonalak nem csupán érdekes vagy eldugott ipari emlékekhez vezetnek: bejárásukkal felfedezhetünk egy kevesek által ismert, ugyanakkor elragadó hangulatú, számos látnivalót tartogató tájat.
Helyenként találkozunk ilyen útjelzőkkel, de a tájékozódást alapvetően a GPS-nyomvonal segíti
Instant túrák
Manapság gombamód szaporodnak az úgynevezett instant túrák, azok a túramozgalmak, amelyek esetében az igazolófüzetet és a pecsétpárnát felváltotta a terepen kihelyezett QR-kód és az okostelefon. Ez a 21. századi megoldás a túra igazolásán túl lehetőséget ad a szintidő mérésére, további információk szolgáltatására, online követésre, illetve számos más lehetőséget is kínál.
A Bányászkört 10 hosszabb-rövidebb instant túra alkotja.
Egyes túrákat nemcsak gyalogolva, hanem futva vagy kerékpárral is teljesíthetünk, megfordíthatjuk az útirányt, továbbá minden sikeres túráért külön jelvényt vagy éremdíjazást kaphatunk. Szóval lehetsz kényelmes ereklyegyűjtögető vagy sportos éremvadász, biztos nem fogsz üres kézzel távozni. A lényeg azonban maga a túra, amely egyszerre kalauzol minket végig a Gerecse megkapó és változatos keleti tájékán (kicsit átnyúlva a Pilisbe is), illetve a környék érdekes, olykor látványos bányászmúltján.
Csolnokon lelkes hagyományőrzők egyedi bányászgyűjteményt hoztak létre
Schmidt Sándor-kör (55 km, 1780 m szintemelkedés, mindkét menetirányban teljesíthető!)
A legnagyobbról a legnagyobbat: az 1905-ben Dorogra érkezett Schmidt Sándor bányamérnöknek óriási szerepe volt a település és a környék fejlődésében, ami máig meghatározó örökséget jelent. Érthető, hogy róla nevezték el a körök legnagyobbikát, amely számos emelkedőt tartogat a gyalog (15 óra), futva (9 óra), kerékpárral (6 óra), vagy akár e-bike-kal (5 óra) indulók számára, akiknek eltérő szintidővel 16 ellenőrző pontot kell felkeresniük.
A túra kiinduló- és egyben végpontja a Dorog központjában található Reimann Bányászattörténeti Miniverzum, amelynek látványos kiállítóterét a névadó altáró bejáratának tövében építették fel.
Maga a kör – amelynek legnyugatibb pontja Bajót – számos egykori akna helyét és bányászemlékművet érint, részben festett, zömében ugyanakkor jelzés nélküli útvonalakon. A kanyargó út legérdekesebb, leglátványosabb helyszíneit a rövidebb körök is tartalmazzák, így nem csupán a hosszú táv teljesítői ismerhetik meg Csolnok látványos bányászati gyűjteményét, egy kényszermunkatábor szomorú helyszínét, a hegyek lábánál fekvő Tokodot, Mogyorósbánya hangulatos települését, a festői környezetben megbúvó és búcsújáró helyként ismert Péliföldszentkeresztet, továbbá a Gerecse keleti, változatos terepet tartogató vidékét.
Az egykori altáró tőszomszédságában találjuk a Reimann Bányászattörténeti Miniverzumot
Hantken Miksa-kör (33 km, 1000 m szintemelkedés, mindkét irányban teljesíthető!)
Ő volt az, aki a 19. században feltérképezte a dorogi szénmedencét, illetve megalapozta a helyi bányászat fejlődését. Az emlékére elkeresztelt körtúra a Schmidt Sándor-kör rövidített, 33 kilométeres verziója, amely Tokodnál fordul vissza a dorogi kezdőpont irányába, és amelyet szintén többféle módon teljesíthetünk.
Az út során többek között érintjük a Csolnokhoz tartozó Miklós-berket, ahol 1781-ben elkezdődött a dorogi szénbányászat története, a csolnoki temető bányászemlékművét, amely a veszélyes üzem áldozatai előtt tiszteleg, illetve a szintén szomorú múltra visszatekintő IX-es aknát, amelyet az utolsó magyar Gulagként is szoktak emlegetni.
Ezen a helyen ugyanis 1952 és 1956 között több mint ezer politikai elítéltet dolgoztattak kegyetlen körülmények között. Ma a Kecske-hegyen már csak elvétve látszanak a sötét múlt nyomai. A kényszermunkatábor helyén emlékhelyet alakítottak ki.
Napjainkban egy makett jelzi a hajdani Gulag helyét
Reimann-altáró-kör (12 km, 360 m szintemelkedés)
A dorogi szénmedence fejlődésének első lépése az altárórendszer kiépítése volt. A túra nevéből már kitalálható, hogy ez a kör is a Reimann Bányászattörténeti Miniverzumtól indul, de csupán egy kis részét járja be a feljebb már említett nyomvonalnak, amelynek fő attrakcióját Csolnok bányamúzeuma adja.
A Dorog és Csolnok között elterülő, dimbes-dombos, erdős tájban jelzetlen utakon kanyarogva lelhetünk rá a nagy múltra visszatekintő VIII-as akna helyére, a Miklós-akna emlékművére, valamint a VI-os akna nyomaira.
Dorog kálváriájától és a Henrik-hegyi bányászemlékműtől remek kilátás nyílik a környékre. Ezt a könnyű túrát szintidő nélkül járhatjuk be, díjazásul szép jelvényt kapunk.
Kilátás Dorogra a kálváriától
Erzsébet-akna-kör (12 km, 330 m szintemelkedés)
Ez a Tokodról induló kör lehetőséget ad a Miklós-berek területének, a szénbányászat első helyszínének a megismeréséhez, felfedezhetjük a Gete kevesek által ismert északi és déli hegylábát, a vadregényes Cigány-völgy elvadult vízmosása pedig különleges látnivalóval is szolgál.
A Tokod és Annavölgy feletti dombhátról pazar kilátás tárul elénk a környék erdős, bozótos rengetegére, az ember formálta tájra, amelynek váltakozó terepén kanyarogva érintjük a már többször emlegetett csolnoki bányászati múzeumot.
Aki először jár itt, annak mindenképp érdemes több időt rászánni a retró bányaépület tárlatára (előzetes egyeztetéssel látogatható), a benne üzemelő kocsmára, valamint az udvaron kiállított különös gépek és eszközök megcsodálására.
Látványos panorámában és sziklaélményekben lesz részünk a Tokod feletti Hegyes-kő markáns ormán
Borókási-táró-kör (13 km, 345 m szintemelkedés)
Aki csak a csolnoki látnivalókat akarja felfedezni, annak ez a tematika a legmegfelelőbb. A túra elnevezése arra utal, hogy az altárórendszer csolnoki vége, azaz a Borókási-táró a Mókus-hegyre felvezető földút kezdőpontjánál volt. Innen a föld alatti bányavasút közvetlen kapcsolatot teremtett a környék településeivel. A Csolnokot zömében panorámaösvényeken megkerülő útvonalat szintidő nélkül, egy mutatós jelvényért járhatjuk végig.
Pálinkás-táró-kör (12 km, 420 m szintemelkedés)
A Pálinkás-táró volt az altárórendszer annavölgyi kijárata, amely 6 880 méter föld alatti úttal kötötte össze Annavölgyet Doroggal. Az Annavölgyből, a szénmedence legrégebbi bányásztelepüléséről induló körtúra betekintést enged a Pálinkás-táró bányaalagútjába, bejárhatjuk a Miklós-berki bányaterület dombvidékét, valamint érintjük az egykori homokvasút nyomvonalát. Kis leágazással a Pálinkás-táró feletti meddőhányó tetejére is ellátogatunk, ahol az igazolókód mellett remek kilátás lesz a jutalmunk.
Pár métert be is sétálhatunk az egykori Pálinkás-táróba
Tanbányakör (22 km, 780 m szintemelkedés)
A javarészt turistaúton haladó kör a helyi bányásztörténelem legkorábbi és legutolsó eseményei között teremt kapcsolatot.
A Keleti-Gerecse talán legszebb részeit feltáró útvonal a tanbánya gyakorlati oktatásának otthont adó Mogyorósbányáról indul, majd a templomáról nevezetes Bajót és az Öreg-kő látványos barlangjának érintésével Péliföldszentkeresztre vezet.
Péliföldszentkereszten, a szalézi rendházban zajlott a bányászat elméleti oktatása
Az itt álló szalézi rendházban zajlott az 1950-es években az elméleti oktatás, amely ma újra a hitélet színtere csodálatos környezetben. A számos kaptatót és kis kitérőkkel több csodás panorámát is tartogató út a tokodi bányászemlékműnél fordul vissza Mogyorósbánya irányába. Miután nincs szintidő, mindenképp érdemes rászánni az időt a környék nevezetességeire, amelyek a bányászmúlt mellett a táj gazdag természeti és kulturális értékeit is bemutatják.
Lencse-hegy-kör (11 km, 510 m szintemelkedés)
Egy kicsit a szomszédos Pilis északi tájára is ellátogatunk ezen a túrán, hiszen a dorogi bányászat a Kesztölc melletti Lencse-hegy mélyművelésű bányájában fejeződött be. A kesztölci kör meseszép kilátópontjairól a dorogi szénmedencére, a Gerecse keleti vonulataira és a környék településeire látunk rá. A Pilis gerincén végigvezető út és a három kilátópont megközelítéséhez némi kaptatót is le kell gyűrnünk.
A kesztölci emlékmű érdekes eszközöket mutat be
XX-as akna kör (11 km, 340 m szintemelkedés)
A helyi szénfejtés egyik utolsó bástyája Sárisáp volt. Anno a felgyorsuló technikai fejlődés miatt az itteni aknát a helyiek „széngyárnak” nevezték. Ez a túrakör lehetőséget ad arra, hogy déli oldalról is felfedezzük a Miklós-berek területét, Annavölgy meddőhányóját, valamint megismerjük a XX-as és XII-es akna környezetét, továbbá a sárisápi temető bányászsírjait.
Sárisápon is rendszeresen megemlékeznek a bányaszerencsétlenségek áldozatairól
Homokvasúttúra, avagy a felfedezők útja (36 km, 300 m szintemelkedés)
Az 1922-ben lefektetett, majd az évtizedek alatt egyre bővülő, végül az 1980-as években lezárt Dorogi Homokvasút Esztergomból és a környező falvakból szállított homokot a dorogi bányákba tömedékanyagnak. A felszámolt vasútból szinte semmi sem maradt, csekély nyomaira azonban még ráakadhatnak a szemfüles természetjárók.
Az Esztergom-Kertvárost, Dorogot, Csolnokot, illetve Annavölgy és Sárisáp környékét leágazásokkal bejáró, lineáris túrának nincs fix kezdő- és végpontja.
Itt is találkozunk QR-kódokkal, de a 36 kilométeres táv megtételét GPS-nyomvonallal kell igazolnunk, vagy fényképekkel, amelyek a megfelelő helyszíneket ábrázolják. Szintidő nincs, az út megszakítható, díjazásként háromféle jelvény is megszerezhető. A kihívást főként a sok helyen benőtt útszakaszok, a tüskés bozótosok és a tájékozódás nehézségek jelentik. A homokvasút nyomvonalának követése során – kis kitérővel – a volt robbanóanyag-raktár két alagútrendszerének járatát is megcsodálhatjuk, ezért érdemes magunkkal fejlámpát vinni.
A Hartyán Csaba által kitalált és a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület Természetjáró Szakosztálya által létrehozott, 10 útvonalból álló Bányászkör instant túramozgalmat (gyalog, futva vagy kerékpárral) akár érintőpontos módon is teljesíthetjük, amiért külön-külön díjakat kapunk. A banyaszkor.hu oldalról ingyenesen letölthető túraútvonalakat bárki végigjárhatja, az általunk választott díjazástól függő nevezési díjat (500–4 000 Ft) pedig egy gyors regisztrációt követően kell fizetnünk. Díjazásként nem csupán szép érmeket és jelvényeket, hanem akár belépőt is kaphatunk a Sátorkőpusztai-barlangba. A honlapon rengeteg hasznos és részletes infót találunk a teljesítési feltételeiről, az útvonalról és a környék történelméről. Mivel a nyomvonalak nagyrészt jelzés nélküli, de jól járható ösvényeken, erdei utakon vezetnek, fontos a jó tájékozódási képesség. Javasolt a térképalkalmazás és a honlapról ingyenesen letölthető GPS-nyomvonal használata.
A Dorogi-medence szénbányászatának története egészen 1781-ig nyúlik vissza. A kisüzemi szénbányászat kezdetben Csolnokon indult be, majd Annavölgy, később pedig Dorog, Tokod és Mogyorósbánya területén is jó minőségű barnaszenet találtak. Eleinte a kis mélységben lévő oligocén széntelepeket művelték kizárólag kézi erővel, majd 1850-től felfedezték az alsó eocén széntelepeket is, amelyekhez függőleges aknák létesítésére, vízbetörések ellen használt gőzgépekre, villanymotorral hajtott szállítógépekre volt szükség. Budapest rohamos iparosodása, a növekvő szénigény óriási költségeket jelentett, de még nagyobb profitot ígért a befektetőknek.
1896-ra kiépült a Dorog környéki bányákat a fővárossal összekötő vasútvonal, megindult a nagyipari bányászat. 1906-ra felépült a dorogi hőerőmű, a térség népessége rövid időn belül többszörösére növekedett. A folyamatos bányafejlesztésekre komoly veszélyt jelentettek a gyakran előforduló vízbetörések, amelyekre az 1905-ben Dorogra érkezett kiváló bányamérnök, Schmidt Sándor bravúros műszaki megoldásai adtak megoldást, és akinek nevéhez számos fejlesztés köthető a térségben. 1911-től 28 éven át ő volt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi bányavállalatának igazgatója. 1953-ban méltatlan körülmények között, koncepciós per keretében börtönbe került. Az ÁVH által elrendelt vizsgálati fogsága alatt hunyt el.
Az első világháború végén a termelés drasztikusan visszaesett, majd az 1920-as évek elején újra növekedni kezdett egészen 1945-ig. A második világháború, illetve az 1946-os államosítás után szinte a nulláról kellett újraindítani a termelést. Ebben az időben a Dorogi Szénbányák Állami Vállalat megfeszített munkával víztelenítette és építette újjá a bányákat – azok ekkoriban az ország széntermelésének 13-14%-át adták. 1949-ben telepítették az ebszőnybányai lejtaknát, a tokodi XV-ös és XVI-os aknát, tovább mélyítették 1951-től a XVII-es és a XVIII-as aknát. 1957-ben kezdték mélyíteni a XIX-es és a XX-as, valamint a XXI-es és a XII-es aknát. A széntermelési csúcs az 1960-as évek közepére esett. Ekkorra a vállalat alkalmazottainak létszáma megközelítette a 12 000 főt, a medence széntermelése pedig 1965-ben elérte az évi 2,22 millió tonna csúcsmennyiséget. Még az 1980-as években is nyitottak új tárókat, de a kitermelés folyamatosan csökkent, az 1990-es évek elején pedig a helyi széntermelés veszteségessé vált. 1992-ben minden fejtésen megszűnt a termelés, kizárólag a Lencse-hegy II-es bányája üzemelt 2003. október 17-éig.
Források: banyaszkor.hu, reimann.hu
Térkép: Bába Imre
A cikk a Turista Magazin 2022. februári számában jelent meg.
