Barangolás Pécs tetején, a Tettyén

 

Nehéz volt megállnom, hogy ne ugorjak ki a buszból már a belvárosban, mikor megláttam a bazilikát és egy villanásnyira a Széchenyi teret. Most azonban nem ezekért a látnivalókért jöttem, hanem Pécs egyik legszebb városrészét, a Mecsek lankáira felkúszó Tettyét szerettem volna bejárni. A Tettyének már a középkor óta fontos szerepe volt Pécs életében. Az innen származó kövekből épült fel szinte az egész város, a bővizű patak vízenergiája hajdan az iparosokat vonzotta, most a helyiek és turisták jönnek fel a festői városrészbe, hogy kiránduljanak és feltöltődjenek itt.

 

Malmok a patak mentén

 

A rómaiak idején a Tettye nem tartozott még a városhoz, és az erősen meszes forrás vizét sem használták ivóvízként. A 15. századtól kezdve kezdték a patak vizét és annak vízenergiáját hasznosítani, a víz mellé sorra települtek a malmok. A gabonaőrlő malmok mellett lőpor-, fűrész és papírmalmok is épültek, de a bővizű patak olyan régi mesterségek képviselőit is vonzotta, mint a tímárok, a tabakosok, a cserzővargák vagy szűcsök. A pécsi ipar kialakulásában nagyon fontos szerepe volt a Tettyének, nem véletlen, hogy a város címerében is szerepel. Később, a 19. század végén egyre nagyobb lett a város ivóvízszükséglete, ezért a patak vizét csövekbe vezették. 1892-ben maga Ferenc József császár adta át vízművet. A Pécsi Figyelő így tudósított a nagy eseményről: „Fél öt órakor indult el a király a laktanyától a Tettyére, ahol ezer és ezer ember várta, ellepve a fennsík minden olyan részét, ahová csak előre sejthető volt, hogy a király menni fog. A király jövetelét kürtszó jelezte s Őfölsége fél öt után pár perccel felérkezett a vízmű nagy rezervoár építménye elé.” A patak ma főleg láthatatlanul, a föld alatt halad, de egy kis szakaszon újra a felszínre terelték, és 2010-ben az Európai Kulturális Fővárosa projekt keretében egy nagy malomkereket is elhelyeztek itt, hogy ezzel is emléket állítsanak a pécsi ipar bölcsőjének.

 

Nyaralóból derviskolostor

 

 

Első utam a Havi-hegyre vezetett, ahol a kápolnát most sajnos nem tudtam megnézni, mivel épp tatarozzák. Az épületet 1698-ban építették a pécsiek, akik túlélve a pestisjárványt megtartották fogadalmukat, és templomot építettek a Havas Boldogasszony tiszteletére. A közeli mészkősziklák egyikén áll Rétfalvi Sándor Feszület című alkotása. A haláltusáját vívó, fájdalmas görcsbe ránduló Krisztus szobra megrendítő látvány. A sziklák tövéből és a közeli tettyei romoktól is pazar kilátás nyílik a városra. A városrész legismertebb látványossága eredetileg nyaraló volt, a 16. század végén építette Szathmáry György, püspök. A reneszánsz villa a török hódoltság idején egész más funkciót kapott és derviskolostorként működött. Innen ered egyébként a Tettye név is, ugyanis a török tekke szó derviskolostort jelent.

 

A botanikus bankár

 

 

A romok közelében található a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság központja, melynek épületét egy gyönyörű arborétum, a Pintér-kert öleli körül. Pintér János banktisztviselő 19. század végén épült villája ad otthont ma az Igazgatóság központjának. Pintér János 1926-ban kezdett el örökzöldeket telepíteni remek klímaadottságokkal rendelkező, de akkor még csupasz mészkősziklákkal körülvett birtokán. A kert elején, egy kis tó partján álló két tekintélyes méretű és korú fenyőt ő maga ültette el. A bejárat mellett egy szárnyas oroszlán és virágzó bazsarózsák fogadják a látogatót. A híres bánáti bazsarózsát azonban nem itt, hanem a kert fölsőbb szintjén találtam meg. Sajnos, épp lecsúsztam arról, hogy teljes pompájában lássam a Mecsek fokozottan védett ritkaságát. A zöld ezernyi árnyalata mellett a virágzó magnóliák, íriszek és a nagyharsányi szoborpark alkotótáborában készült szobrok nagyon kellemes hangulatot teremtenek, olyan mintha egy kis oázisba csöppenne az ember A kertben több mint 30 védett növény él, mint például a szúrós csodabogyó vagy a pirítógyökér, de olyan mediterrán fajokat is láthatunk itt, mint például az arizonai ciprus és a gránátalmafa. Az arborétum alsó része gyűjteményes kert, a néhány éve megnyitott fölső részen a mecseki karsztbokorerdő természetes növényzetével lehet megismerkedni, ráadásul, ahogy fölfelé haladunk a meredek lépcsősoron minden eddiginél pazarabb panoráma tárul elénk. Az arborétum önállóan is bejárható, de a nemzeti park igazgatóság munkatársai gyakran szerveznek itt ismeretterjesztő programokat és tematikus sétákat mindenféle korosztálynak, óvodásoktól a nyugdíjasokig.

 

 

A Pokol kapuja feltárul

 

A tettyei romok alatt van egy kis szőlőskert, amit a korábbi évszázadok bortermelő múltjának emlékeként telepítettek. Itt már második alkalommal futottam bele a tüke szóba, erről kapta nevét az itteni borászat. Akárcsak egy helyi busztársaság, egy díszkút is, de van ilyen díj, sőt underground együttes is. Addig eljutottam, hogy a szó valószínűleg a szőlőtőkéből ered, azt már később tudtam meg, hogy a tősgyökeres pécsieket hívják tükének. Ennek régen alapfeltétele volt, hogy három generációra visszamenő pécsi ősöket tudjon felmutatni az ember illetve szőlőt és a présházat a Mecsek-oldalban. Később már az is kiérdemelhette a „tükeséget”, aki szorosan kötődik Pécshez és sokat tesz a városért.

 

Ilyen értelemben Reéh György, az ismert pécsi lokálpatrióta lehetett az etalon, aki egész életét Pécsnek és a Tettye újjáélesztésének szentelte. A Tettye koronázatlan királya, ahogy a korabeli sajtó emlegette, rendezvényeket szervezett, helytörténeti múzeumot vezetett, szépítette, fejlesztette a városrészt és elsőként rendezett tűzijátékot is a városban. 1906-ban neki támadt az az ötlete, hogy csináljanak a turistaattrakciót az addig lezárt tettyei barlangból. Lett itt mesterséges vízesés, fényjáték, a sötét járatokban papírmasé sárkányok, őslények és még egy kaszásnak öltözött ember is ijesztgette a vendégeket, szóval amolyan vidámparki szellemvasút élményt kínáltak a látogatóknak. A Pokol kapuja, ahogy akkoriban emlegették a barlangot, még népszerűbbé tette a Tettyét, ami akkoriban a 19-20. század fordulóján kezdett divatba jönni, mint pihenő-és kirándulóhely a pécsi polgárok körében.

 

Barlang, cseppkövek nélkül

 

A barlang az első világháborúig üzemelt, aztán meglehetősen hosszú, nyolcvan évnyi csönd következett. 2006-ban aztán a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság nyitotta újra, hogy megismertesse a látogatókkal a barlang kialakulását és történetét. A Pokol kapujának őrzője, a sárkány azonban megmaradt, ha nem is az eredeti, de annak egy hű másolata az újranyitott barlangban is szerepet kapott.

 

A Tettyei Mésztufa-barlangban nincsenek cseppkövek, ez ugyanis édesvízi mészkőben keletkezett, vagyis más mint a karsztos barlangok. A hegyről lerohanó Tettye-patak meszes vizéből kalcium-karbonát vált ki a patakmederben, ami bevonta a mederbe hullott faágakat, leveleket. Néhány tízezer év alatt a Tettye völgyében mintegy 30 méter vastag és egy kilométer hosszú mésztufa réteg alakult ki, gátakkal és különböző méretű üregekkel.

 

A puha kőzetben keletkezett természetes járatokat aztán az ember tovább alakította. A jól megmunkálható mésztufa kiváló építőkő volt, ennek köszönhetően évszázadokon át tartó bányászati tevékenység folyt itt. De nemcsak dolgozni jöttek ide, a 19. század végéig számos barlanglakást is kialakítottak a tettyei mésztufában. A barlangot bejárva láthatunk is egy földalatti lakásbelsőt, egy terepasztal a karsztosodás folyamatát szemlélteti, korabeli fotók segítségével láthatjuk, mennyit változott a táj az elmúlt száz évben, és ha elég bátrak vagyunk, még a teljes sötétséget is megtapasztalhatjuk a barlang mélyén.

 

A medvehagyma-illatú erdő

 

 

A nap zárásaként még felmentem a Misina-tetőn állón TV-toronyba. Az időjárás azonban ma nem volt kegyes hozzám. Bár, ha úgy vesszük, mégiscsak az volt, hisz egész nap lógott az eső lába, mégsem áztam meg egyszer sem. A levegő azonban annyira párás volt, hogy a panorámából ezúttal nem sok látszott. A felhőkön át csak halvány sziluettként rajzolódott ki olykor a Villányi-hegység, de a közeli mecseki hegyek is felhőkbe kerültek néha. Persze, a látvány még így is nagyon szép volt. A Tv-torony egyébként 197 méteres magasságával az ország legmagasabb épülete. A 80 méteres magasságban található körkilátóba gyorslifttel lehet feljutni. A hideg szélben megtettem pár kört fent, remélve, hogy mozdulnak valami a felhők és kisüt a nap, de végül feladtam, és a presszó ablakán át, egy forró tea mellől folytattam a nézelődést és próbáltam beazonosítani a pécsi épületeket. Lent még sétálgattam egy kicsit az erdőben, ami a szokásosnál is gyönyörűbb és „hagymaillatúbb” volt, hisz épp most virágozott a medvehagyma. A harsogó zöld erdőben a hófehér virágszőnyeg látványa egészen megbabonázott. Kicsit irigylem is a pécsieket, hisz ha kedvük tartja, ők akár minden nap élvezhetik ezt a csodát.

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Messzelátó- Balázs-kilátó, Orfű

Teljesen újjászületett a püspökszentlászlói kastély

Mecsekvasút, a legek kisvasútja

Lovasi András-a természetjáró