A hazai madárvilág egyik legkedvesebb külsejű madara a barkóscinege, amely ilyenkor télen nagy csapatokban kutat táplálék után. Például a Kis-Sárrét nádasaiban, ahol jelenlétükről csilingelő, bájos hangjuk árulkodik.
„A barkóscinege a Körös–Maros Nemzeti Park részterületei közül leggyakrabban a Kis-Sárréten fordul elő, köszönhetően az ottani kiváló élőhelyi viszonyoknak” – írja a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság (KMNPI) honlapja.
Bár nevében cinege, a valódi cinegékkel csak távoli rokonságban áll. A nevükben szereplő barkó a szem vonalától húzódó, fekete, bajuszszerű tollacska. Barkója csak a hímeknek van, a világosabb árnyalatú tojók és a fiatalok esetében hiányzik.
A barkóscinege az egyik legkorábban költő nádi énekesmadarunk. Elsősorban a keskenylevelű gyékénnyel kevert, avas nádasokban fészkel. Tartós párkapcsolatban él, akár három fészekaljat is felnevelhet egy évben.
A barkóscinege szereti a társaságot, a többi nádi énekesmadárral ellentétben nem territoriális viselkedésű. Költési időszakon kívül is kötődik a nádasokhoz. Kóborló, akár 40-50 példányos csapataik nád- és gyékénymagok után kutatnak. A csapatok nagyon összetartóak, a madarak folyamatosan kommunikálnak egymással, ha megjelennek, az egész nádas a csivitelésüktől hangos.
Ahogy azt a KMNPI honlapján olvashatjuk, a Kis-Sárréten a faj fő élőhelyeit a Biharugrai- és a Begécsi-halastavak, illetve a környező mocsarak (Ugrai-rét, Sző-rét) jelentik, de megjelent az utóbbi években létesült vizesélőhely-rekonstrukciók területén is. Az elmúlt időszakban a Kis-Sárréten a faj számára kedvező változások történtek. A természetkímélő nádaratásnak, a megfelelő nagyságú, idős nádasok meghagyásának, valamint az új vizes élőhelyek létrehozásának köszönhetően egyre gyakrabban lehet találkozni vele.
