Barlangról barlangra a pilisi remeték nyomában

A Pilisben kirándulók egyik kedvenc úti célja a Kesztölchöz tartozó mindössze négy utcából álló párházas kis település, Klastrompuszta. A Pilis hegy nyugati lábánál fekvő idilli hely népszerűségét első sorban a festői táj, a jó megközelíthetőség, az erre haladó Országos Kéktúra és az itt található bélyegzője, a télen-nyáron frissítőhelyül szolgáló Tölgyfa büfé, valamint a környék látványos sziklapárkányai és barlangjai adják.

Itt találjuk a 13. században emelt első kolostorunk falainak maradványait, amelyek között még napjainkban is tartanak szertartásokat. Feltételezések szerint maga a rend alapítóját, Boldog Özsébet is e falak között helyezték végső nyugalomra, ám a régészeti feltárások során nem leltek rá a sírjára. Valóban jó helyen járunk, ha a pálosok nyomait keressük?

A kutatók sokáig úgy vélték, hogy a pálosok Szent Keresztről elnevezett temploma nem itt, hanem a hegy túloldalán, a pár kilométerre fekvő Pilisszentkereszt határában állt. A település ezért is kapta anno a „szentkereszt” nevet, de azóta már tudjuk, hogy az ottani romok voltaképpen a ciszterci apátság maradványai. Boldog Özséb sírjával kapcsolatban pedig néhány éve a Pilisszántón talált különös „Keresztes kő”, vagy másik nevén „Szent kő” vetette fel azt a tézist, hogy Özséb Pilisszántón lett eltemetve, az egyedi faragvány voltaképpen az ő sírköve volt. Utóbbi állítást a történészek egyébként nem támogatják.

Boldog Özséb életéről és nyughelyével kapcsolatban Gyöngyösi Gergely 15. században írt krónikájában olvashatunk először, és gyakorlatilag ez az egyedüli forrás, ami a rendalapító munkásságáról, egyáltalán a létezéséről szól. Ennek ismeretében indulunk a terepre, és egy rövid, de annál izgalmasabb túrával próbáljuk beazonosítani a remetékből lett szerzetesek egykori lakhelyeit, azt a bizonyos Hármas-barlangot, ahol állítólag maga Özséb élt, illetve azt a környezetet, ami a krónikában szerepel.

A história szerint Özséb Esztergomba született, itt tanult és vált kanonokká. Élénk kapcsolatban állt a környék remetéivel, akik közé maga is vágyott, ám az egyház ezt csak a tatárjárás után engedélyezte számára. Ekkor lemondott kanonoki méltóságáról, javait a rászorulók között szétosztotta, és két – más forrás szerint hat – társával a Pilisszántó közelében lévő sziklás rengetegbe vonult, a mai Kesztölc határában lévő Hármas-barlangba, ahol remeteként élt. Állítólag a barlang elé egy nagy keresztet állított, ahol egy imádkozás alkalmával csodálatos látomása volt, a keresztről pedig hangot hallott: „Özséb, gyűjtsd össze a remetéket egy szeretetközösségbe!” Engedelmeskedve a látomásnak 1250-ben munkához látott, és a kereszt helyén társaival megépítették a pálosok első monostorát és templomát. Ha hihetünk a régészeknek, illetve a saját szemünknek, akkor a Klastrompusztán található romok közelében kell keresnünk Özséb és társainak menedékül szolgáló barlangjait.

A romoktól a kék sáv, majd a kék barlang turistajelzéseket követve a Klastrompuszta fölé magasodó Csévi-szirtek felé vesszük az irányt. Alig pár száz métert kell emelkednünk, hogy a térképen is feltűntetett barlangokhoz felérjünk.

Lehet, hogy annak idején ezeket a sziklaüregeket lakták a remeték? A monda szerint a barlangok elnevezése abból az időből származik, amikor a török had felégette a környéket, és a helyiek ide menekültek. Ki tudja, miért – talán az illem követelte meg –, de állítólag az asszonyok és lányok az egyikbe, míg a férfiak és legények a másik üregbe bújtak el.

A jól karsztosodó, felső-triász dachsteini mészkőben létrejött két barlang voltaképpen egy járatrendszer része, csakúgy, mint a közelükben található a Rejtekút-, a Vacska- és a Kőoszlopos-barlangok is. Együttesen több mint 15 km-es járathosszúságot adnak ki, és ezzel jelenleg hazánk harmadik leghosszabb barlangrendszerét képzik. Az alapvetően hévizes eredetű, nagyobb részt tektonikus törések mentén létrejött járatokba az egyszerű kiránduló csupán pár méteres mélységbe hatolhat be, de ezek az előcsarnokok is lenyűgözők.

A Leány- és Legény-barlangok 1912-es régészeti feltárása során megállapították, hogy az üregeket már az őskortól használta az ember.

Remeték nyomairól viszont nem szól a fáma, bár ki tudja, hogy egy remetének milyen használati tárgyai voltak, illetve mi maradhatott fent ezekből ennyi idő elteltével. Mindenesetre a Csévi-szirtek kisebb-nagyobb barlangjai minden bizonnyal alkalmasak lehettek a remeték számára, bár némelyik járat igen huzatos, ezért nem valószínű, hogy mindegyiket használták.

A meredek és sziklás hegyoldalban több barlangot is jelöl a térképünk. A felsoroltakon túl itt találjuk többek között még az Ajándék- és a Bivak-barlangot is, de ezeket a járatokat csak külön engedéllyel lehet látogatni, megközelítésük pedig életveszélyes és tilos.

Vajon a Csévi-szirtek barlangjai közül melyik az a három, amely a híres Hármas-barlangot alkotja, ahol a történetíró szerint Özséb is élt, mielőtt megépítette a Szent Kereszt monostort és templomot. Még akkor is nehéz dolgunk lenne ezt kitalálni, ha egy-két barlangot kizárunk a jelöltek közül, mert mondjuk méretük vagy nehezebb megközelíthetőségük miatt, aligha lettek volna jók menedéknek.

Ezek a barlangok olyan közel vannak az egykori Szent Kereszt romjaihoz, hogy akár rá is ismerhetünk a krónikában szereplő helyszínekre. Azonban, ha Leány- és Legény-barlangoktól visszaereszkedtünk a piros sáv jelzésű turistaútig, és azon északnak emelkedve, majd elérve a zöld jelzéseket nyugatnak lejtve újabb látnivalóval és túraélménnyel gazdagodhatunk, melyek mind alátámasztani látszanak a leírtakban szerepelt környezetet, ahol a remeték, illetve későbbiekben a pálos szerzetesek éltek.

Már idáig is volt részünk kilátásban, de az utunk során mindenképp érdemes kitérőt tenni a Kémény-sziklához. Alig pár métert megtéve a zöld háromszög jelzésen fenséges kilátópontra érkezünk. Innen nem csupán az alattunk elterülő Klastrompuszta házaira és a felettük magasodó Csévi-szirtekre lehet tökéletesen rálátni, de szemünkkel többek között végigkísérhetjük a Pilis nyugati peremét jelentő Fekete-hegy és Kétágú-hegy egybefüggő meredek és sziklás oldalát is.

Elmerengve a távolba felvetődhet bennünk a kérdés, hogy évszázadokkal ezelőtt, hogyan nézhetett ki ez a vidék. A ma élő ember számára már teljesen megszokott látványt nyújtanak a telkekkel és mezőgazdasági földekkel tarkított táj, a bányászat okozta sebek a hegyoldalakban, illetve az egybefüggő és egységes fafajú erdőségek, melyet szintén a modern kor embere alkotott. Vajon a pálosok idejében hogyan festett ez a környék, ráismernének-e ők egykori otthonukra?

Eddigi utunk során a látottak arra engednek következtetni, hogy valóban a krónikában leírt történelmi helyszínen járunk. Boldog Özséb Hármas-barlangjával kapcsolatban viszont még lehetnek bennünk kérdések, ezért elképzelhető, hogy a Csévi-szirtektől kissé eltávolodva, más helyszínen kell keresni a szerzetes egykori lakhelyét. Nem minden térképen tüntetik fel, de Klastrompusztától nem messze, északnyugatra találjuk a Tündér-barlangot, amit az Országos Barlangnyilvántartás Hármas-barlang néven is ismer. Nocsak! Talán ez lenne az a híres barlang?

A Tündér-barlang, valamint ezzel együtt a Tündér-szakadék felderítését csak olyanoknak ajánljuk, akik jól tudnak tájékozódni, illetve jó erőnlétben vannak. A terep száraz időben is csúszós és omladékos, helyenként kimondottan veszélyes. Magát a barlangot legegyszerűbben a Kémény-szikla feletti sárga és zöld turistautak találkozásától induló jelzetlen ösvényen lehet megközelíteni, ami alapvetően nem a szakadékban, hanem a mellette húzódó hegygerincen, később hegyoldalban vezet.

A Tündér-barlang festői szépségű egyben panorámás helyen található, ott ahol a Tündér-szakadék a meredek hegyoldalban „lépcsőkkel” szakad le a hegyláb szintjére. Az időjárástól függően vízeséses lépcsők közötti bukkanhatunk rá a több méter széles sziklaterasz falában nyíló barlangra, amely valóban hármas, ugyanis három különálló fülkéből áll.

A 18 méter hosszú barlang feltehetően egy nagyobb járatrendszer része volt, amit a csapadék által mélyített szakadék bevágódása tárt fel. Mint a Pilis barlangjairól általában, erről a képződményről is feltételezhetjük, hogy kialakulásában a hévíz játszott szerepet.

Persze mindehhez, hozzá kell tennünk azt is, hogy Gyöngyösi Gergely I. Remete Szent Pál Remete testvéreinek élete című írása nem tekinthető minden kétséget kizáró dokumentumnak. Emiatt egyesek Boldog Özséb létezését is kétségbe vonják, mondván semmilyen más forrás nem ismert a pálos rend megalapítójával kapcsolatban, csak a fent említett szerző, aki közel kétszáz évvel Özséb halála után írta meg a szerzetes életrajzát, ez a tény pedig akár meg is kérdőjelezheti annak hitelességét. A szkeptikusok szerint Gyöngyösi csupán egy idealizált eredettörténetet kreált a pálos rend szerzeteseinek, megalkotva egy olyan egyházi vezető képét, aki voltaképp nem is létezett.

Akár létezett Özséb, akár nem, a történetírónak valamilyen információval mégis csak kellett rendelkeznie a pálos renddel kapcsolatban, hiszen az általa leírt sziklás és barlangos környezet valós, valamint ezen a helyen tárták fel a régészek az egykori templom maradványait is. Ebből persze még nem következik, hogy teljesen mellőznünk kéne a kritikát Gyöngyösi állításaival kapcsolatban, de szerencsére túránk élményeiből ez mit sem vesz el. Ha valaki csakis kizárólag a természeti látnivalókért indul útnak, és mit sem foglalkozik a történelemmel, akkor is egy remek kirándulásban lesz része, amit a környék számos más élményt adó természeti és kulturális látnivalójával is kiegészíthet, mint például a Pilis legmagasabb pontján álló körpanorámás Boldog Özséb-kilátó vagy akár a pilisszentléleki, illetve pilisszentkereszti templomromok.

A cikk először 2019 októberében jelent meg.