Az ország egyik legrégibb fokozottan védett természeti területe a Bátorligeti-ősláp, amely kicsiben máig megőrizte azt az élővilágot, amely a történelem előtti időkben a Nyírséget jellemezte.
Nyírbátor közelében járunk, a Nyírség keleti peremén, közel a magyar–román határhoz. Pont délidőben érünk a Bátorliget szélén található úti célunkhoz. Csend van, és nyugalom, a szellő sem rezdül, a nap viszont kíméletlenül tűz, legszívesebben leheverednék egy kicsit sziesztázni az egyik nagy fa alá. De ennél azért izgalmasabb program vár ránk, egy különleges természeti értéket, az ország egyik első fokozottan védett természeti területét, az 1950-ben védetté nyilvánított Bátorligeti-őslápot fogjuk bejárni.
Természetes hűtőszekrények
Máté Rudolffal, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrével a névadó község szélén található Bátorligeti Őslápmúzeum udvarán találkozunk. Az ősláp is itt van, rögtön az épület mellett. A fokozottan védett természeti terület körbe van kerítve, továbbá csak szakvezetéssel látogatható. Egy nagy fakapun át lehet belépni ebbe a természeti „szentélybe”. A kapun kívül egy kis kukoricaföld van, de a túloldalon, két lépéssel arrébb már rögtön egy értékes láprét szélén állunk.
A Bátorliget közelében található homokbuckás táj gazdag élővilágára 1914-ben először Tuzson János botanikusprofesszor hívta fel a figyelmet. Ezt követően egyre másra érkeztek ide a kutatók az ország minden tájáról. És hogy miért olyan érdekes ez a vidék? Ennek több oka is van. Az egyik, hogy
sok olyan növényfaj él itt, amelynek klasszikus élőhelye a hűvös, északi és hegyvidéki tájakon van, itteni jelenlétük épp ezért botanikai kuriózumnak számít. A homokbuckás nyírségi tájon a buckaközök vízzel borított mélyedéseiben sajátos, hűvösebb, nedvesebb mikroklíma alakult ki, ezek a „természetes hűtőszekrények” tették lehetővé, hogy a jégkorszaki és azt követő hűvösebb időszakok fajai itt megmaradhassanak.
Éppen csak felfedezték, már meg is kellett védeni
A buckavidék változatos domborzati és mikroklimatikus viszonyai elképesztő faji változatosságot eredményeztek, az alig több mint 50 hektáros, fokozottan védett természeti területről 1130 növény- és közel 6 ezer állatfajt írtak le a kutatók, utóbbiak közül ráadásul 53 faj ismeretlen volt a tudomány számára, több mint 300 faj hazai előfordulását itt igazolták először.
Miközben az 1920-as és 1930-as években a kutatók előtt fokozatosan feltárultak a terület kivételes természeti értékei, ezzel párhuzamosan (a sors furcsa fintoraként) a táj radikális átalakítása is felgyorsult. A lápokat lecsapolták, az erdőket kivágták, hogy minél nagyobb területen lehessen gazdálkodni. A szomorú változásokat látva a kutatók megpróbálták menteni a még menthetőt, és 1938-ban a legértékesebb területekből négy különálló foltot természeti emlékké nyilvánítottak. Ez a terület jelentette a magját az 1950-ben létrehozott, 53 hektáros Bátorligeti-ősláp Természetvédelmi Területnek.
A változatosság gyönyörködtet
Már a kapun belépve is szembetűnő a hihetetlen sokféleség. A láprétet egy hosszú pallóúton lehet bejárni, a zsombékok között most fehér zászpák magasodnak, még pár nap, és kibontják fehér virágaikat. A láp az év során mindig más arcát mutatja, és szinte mindig virágzik egy-egy különleges, jégkorszaki maradványfaj. A sárga virágú zergeboglár tavasszal virít, a szibériai nőszirom nemrég virágzott el, de nyár végén egy újabb fokozottan védett jégkorszaki reliktum, a réti angyalgyökér virágzó tengere uralja majd a látképet. Ez a növényfaj hazánkban csak a Nyírségben fordul elő néhány helyen. Most, június elején, amikor itt járunk, épp egy átmeneti időszak van, amikor nem olyan virágzó a rét, de ez persze nem jelenti azt, hogy ne látnánk így is sok-sok mindent.
Ahogy haladunk, Rudolf folyamatosan sorolja a növényeket, amelyekre érdemes figyelni, közben az egyik bokorból fülemüle szól, a faluból kakaskukorékolás hangja száll. Ez itt a védett babérfűz, mutatja, az ott a mocsári nőszirom, ez meg egy orchidea, a békakonty, már túl a legszebb pillanatain.
A terület emblematikus állatfaja az elevenszülő gyík, de Rudolf azt mondja, idén még egyet sem látott, pedig régen nem volt ritka, hogy az idelátogató csoportoknak is meg tudta mutatni a pallókon napozó állatokat. Az elevenszülő gyík ritka nálunk, elsősorban az ittenihez hasonló vizes, erdős lápterületekhez kötődik. Nevét onnan kapta, hogy tojásait nem a nap melege költi ki, a kis gyíkok már az anyaállat testében kifejlődnek.
Kíméletes kezelés
Nem messze aranyvesszők egy csoportját látjuk, az idegenhonos fajok, ahogy máshol az országban, itt is komoly problémát jelentenek. A láp természetvédelmi kezelése során az élőhelyek megőrzése mellett az invazív fajok elleni küzdelem a legfontosabb feladat. A láprétet évente egyszer lekaszálják, de kizárólag kézi erővel.
Ősszel, szeptember közepén kaszálunk, amikor a réti angyalgyökérnek már pereg a magja. Kézzel kaszálunk most is, gépek ide nem jöhetnek be. A zsombékokat meghagyjuk, foltokban egyéb növényzet is marad a rovaroknak. A mohákra szintén vigyázunk, ezek ugyanis felszívják a vizet, majd fokozatosan kipárologtatják. A lápoknak pedig pontosan ez az éltetője, hogy pára képződik, és hűvösebbé teszi itt a mikroklímát, ami szükséges ahhoz, hogy ezek a jégkorszaki maradványfajok megélhessenek itt. Amikor kicsit esősebb a nyár, este embermagasságú köd borítja a láprétet.
A hajdani Nyírség kicsiben
A természetvédelmi területen, ahogy egyébként régen az egész Nyírségben is, mozaikos a táj, egymást érik a különböző élőhelyek. Ezen a félszáz hektáron kicsiben megtalálható az az ősi élővilág, amely a történelem előtti időkben a Nyírséget jellemezte.
A láprétet fűzláp váltja fel csodás tőzegpáfrányokkal, majd egy telepített erdő következik, amelyet a kényszer szült, aztán kisvártatva egy erdei tisztásra érünk, ahol az elmúlt évtizedek természetvédelmi kezeléseinek köszönhetően egyre több értékes faj tűnik fel újra. A láp közepén a honfoglalás korában egy mesterséges, nyílt vizű tavat hoztak létre, ahol halásztak, de a vizet kenderáztatásra is használták. A tó a török hódoltság kezdetéig megvolt, de ma már itt is növényzet borít mindent.
Egy nyírfaligetekkel tarkított lápréten kicsit az az érzésem, mintha valami északi vidéken járnék, pedig ez régen jellemző tájkép volt itt a Nyírségben. Érdekes egyébként, hogy a Bátorligeti-ősláp jelentős részét erdők borítják. A nyírlápok kicsiny foltjai mellett a tölgy-kőris-szil keményfaligetek jellemzőek, sétánk végén azonban egy ma már ritka ezüst hársas-tölgyesbe is betérünk. Ez a társulás régen gyakori volt, de ma már csak egy-két kis maradványfolt őrzi emlékét.
„Itt minden nagy, itt minden sok”
Már a séta elejétől feltűnik, hogy itt minden olyan nagy és buja. Például a gólyahír levele jó kéttenyérnyi, de a fekete nadálytő és a mocsári nőszirom is lényegesen nagyobb, mint ahogy azt megszoktam. Rudolf azt mondja, ő most inkább azt látja, hogy minden olyan száraz, és nincs víz a területen. „Amikor igazán jó vizes időszak van, itt tombol az élet, akkori itt minden nagy, itt minden sok.”
Most szinte semmi víz nincs a terület nagy részén, pedig a víz itt tényleg a létezés alapja. „Régen általában nyár közepéig volt tocsogó víz, most a feltöltőcsatornák is szárazak. Amikor fiatal erdész voltam, motorral jártam. Szeptemberben elkezdett esni, én november közepéig esőkabátban jártam.
Akkor felvettem a nagykabátot, mert már fagyott, aztán március közepe felé, amikor elolvadt a hó, megint felvettem az esőkabátot, és május végéig rajtam volt.
Most az őszi és tavaszi eső teljesen hiányzik. Idén eltelt másfél hónap úgy, hogy nem esett. Ahhoz, hogy a csatornákban legyen víz, hetente kellene esnie. Ha ez a tendencia marad, akkor itt egy-két évtized múlva komoly változások lesznek, ha nem lesz csapadék, akkor a mély fekvésű részek át fognak alakulni.”
Szeretném remélni, hogy ez nem így lesz, hogy ez a varázslatos hely még megmaradhat sokáig olyannak, amilyennek most láthatjuk. A csodák azonban sajnos nem megrendelésre történnek.
Mindig más, mindig szép
A tanösvényről visszatérve megnézzük a Bátorligeti Őslápmúzeum kiállítását, ahol régi leírások és térképek mesélnek a láp történetéről, valamint megnézhetjük azokat a fajokat is, amelyek most éppen nem virágoznak: az interaktív elemeknek köszönhetően a gyerekek játszva ismerkedhetnek meg ezzel a különleges hellyel.
A kiállításon két másik, közelben található védett természeti területről is szó esik. A Fényi-erdő a Nyírség hajdani nagy kiterjedésű erdőségeinek legszebb fennmaradt képviselője, a Bátorligeti-legelőn pedig nagy területen találhatunk homoki gyepeket, ahol az Alföld „legpompásabb kökörcsinmezője” virít tavasszal. Bár a virágok mennyisége ma már jóval szerényebb, mint régen, ma is megtalálható itt mindhárom hazai kökörcsinfaj.
Rudolftól legtöbbször azt szokták kérdezni, hogy mikor a legszebb a láp, mikor érdemes idejönni. Ő erre mindig azt válaszolja, hogy ezt nem tudja megmondani, mert itt tényleg hétről hétre változik a táj képe, és tavasztól őszig mindig virágzik valami. Csak egyvalami állandó: a láp mindig gyönyörű.
A Bátorligeti-ősláp Természetvédelmi Terület és a Bátorligeti Őslápmúzeum a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozik. A fokozottan védett természeti terület csak előzetes bejelentkezéssel, engedéllyel és kísérővel látogatható május 2. és szeptember 30. között (keddtől szombatig). Vasárnap, hétfőn és ünnepnapokon nincs látogatás. A tanösvény az élővilág védelme érdekében kiépített pallóúton halad.
Cím: 4343 Bátorliget, Bajcsy-Zsilinszky u. 12.
Elérhetőségek: szatmarbereg@hnp.hu, +36-30/424-0077
További információk: www.hnp.hu
A cikk a Turista Magazin 2022. július-augusztusi számában jelent meg.
