Bazaltorgona-túra őszi lombhullás idején

Méghozzá egy instant túrán, a mindössze 3 km-es Bazaltorgonák tanösvényen, aminek az első fele túlzás nélkül az egyik legizgalmasabb a maga nemében Magyarországon. Bár a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság oldala szerint a tanösvény 4 km-es, hét állomásból áll, és a tájékoztató táblák magyar, illetve német nyelven vannak, mi ebből a táblatípusból csak kettővel találkoztunk, a magyar-angol nyelvűből viszont még egy nyolcadikra is ráakadtunk, emellett jóval kevesebbet mentünk 4 km-nél. De most tegyük félre ezt az anomáliát, és kezdjük is a csak nyomokban megerőltető, ám annál megérősebb túrát a Szent György-hegyen (a mi útvonalunkhoz görgess a cikk aljára).

A sárkány utolsó lehelete

Az autónkat a raposkai bányaudvar parkolójában hagytuk, majd elindultunk a T jelzésen, először ritkás, majd egyre zártabb erdőben. Hamarosan fokozottan védett területre érkeztünk, és rövid séta után egy különleges földrajzi képződmény tárult elénk, a Sárkány-barlang, illetve az azt körülvevő kőfolyás. Akik hozzám hasonlóan nem sokat konyítanak a geológiához, azoknak sokat segít az itt elhelyezett tábla, ami elmagyarázza, pontosan hogyan alakult ki ez az érdekes látkép.

Négymillió évvel ezelőtt az itteni vulkáni tevékenységnek, vagyis a kitöréseknek köszönhetően először egy tufagyűrű jött létre. Ennek a kráterében láva terült szét, így egy lávató alakult ki. Miután megszűnt a vulkáni működés, a környező üledéket lepusztította az erózió, a lávató kőzete azonban ellenállóbb volt és megmaradt, így jött létre a tanúhegy. Lassan azonban a bazalt is folyamatosan erodálódik, darabok esnek le belőle vagy egy része ledől. Ez történt itt is, ennek köszönhetően láthatjuk a földből kiálló kőtallérokat.

A kiáramló hideget most is érezni.

Az ismertető tábla szövege szerint valójában két barlang található itt, a Kis- és Nagy-Sárkány-barlang. Ez utóbbit 97-ben fel is tárták, és egy 32 méter hosszú, 10 méter mély üreget találtak. Azt is tudjuk, hogyan festett a helyszín 1737-ben: Gyurkovits György földrajztudós ugyanis egy széles nyílású, több üregből álló barlangról számolt be ekkor. A túrázók az 1930-as években itt hűtötték az italaikat, 50-ben pedig Jégbarlangnak nevezték el.

A barlangról a helyszín nem mindennapi, már-már misztikus hangulatának és a kiáramló hidegnek köszönhetően többféle legenda is elterjedt. Az egyik szerint a hegyen élt egy sárkány, aki azzal fenyegette a falu népét, hogy ha nem szolgáltatnak neki minden évben egy szép szűzleányt, akkor lerombolja a lakhelyüket. A sárkány egy napon megbetegedett, a helyiek pedig ahelyett, hogy bántották volna, meglepő módon meggyógyították. Ettől kezdve a sárkány haláláig szent volt a béke közte és a falubeliek között. A lény utolsó, fagyos leheletét érezni ma is. Egy másik monda szerint Sárkányölő Szent György szerelmét ragadta magával az itt élő sárkány, aki később végzett vele, és a hegy is róla kapta a nevét.

Kalandos út a bazaltorgonákig

Néhány lépésnyire innen találjuk a nemrégiben felújított, tavasszal átadott Kaán Károly kulcsosházat, amiről azt kell tudni, hogy még 1934-ben, társadalmi összefogással épült, de az utóbbi évekre rettentően leromlott az állapota. Pedig az Országos Kéktúra útvonalán található (pecsételőhely is van itt), méltán számíthat forgalomra.

Most 69 milliót fordítottak rá: kialakítottak benne négy szobát (ezekben 13-an férnek el), szigetelték, részben cserélték a nyílászárókat, bevezették a vizet, létrehoztak egy fürdőt és mosdókat, felújították a bútorzatot, a teraszt.

innen ugyanis már csak kicsit kell meredeken felfelé haladni a tanösvény fő attrakciójához.

A legfeljebb másfél méter széles, több tíz méter magas bazaltoszlopokat – ahogy a nevük is sugallja – szokták orgonákhoz vagy éppen egymásra rakott pénzérmékhez hasonlítani, érzésem szerint ez utóbbi talán még jobban megállja a helyét. Monumentálisak, látványosak, és a hozzájuk vezető út sem unalmas: hol sziklákat kell kerülgetnünk, hol a kapaszkodást elvileg megkönnyítő lépcsőszerűségeken mászunk felfelé.

A lávató lassan lehűlt, ennek során szabályos repedések alakultak ki a kőzetben, melyek a csapadék, a szél és a hőingadozás miatt egyre tágultak, így egymástól elkülönülő, az öt-hatszögletesből lekerekített oldalú oszlopok alakultak ki. (Ha a részletekre is kíváncsi vagy, a Természetjáró leírását ajánljuk.) Van közöttük 30 méteres is. Az erózió ma is hat a kőoszlopokra, legutóbb 1999-2000 telén omlott le kettő.

Tudod, mi az a cselling?

Nagyjából félúton járunk, mostantól a látványos földtani formák helyett inkább a kilátás lesz érdekes. A tanösvény a Szent György-hegy 414 méter magas csúcsára is felvezet, ahol – ha elég ügyesek vagyunk – egy napszítta tábláról leolvashatjuk, melyik irányban mit láthatunk, és még többet megtudhatunk a Tapolcai-medence egykori vulkánjairól.

Tovább haladva találunk tanösvénytáblákat az élővilágról is. Megtudjuk, hogy él itt egy páfrányfaj, nevezetesen a cselling, ami az országban ezen kívül csak a közeli Badacsonyon fordul elő. A bazalthoz köthető, fejlődésének kedvez a talajban található kobalt, króm és nikkel. Fokozottan védett növény, természetvédelmi értéke nem kevesebb, mint 250 ezer forint. Hazánk legnagyobb szöcskefajával, a fűrészlábú szöcskével is találkozhatunk itt, ami ritka Európában, és él itt szép kardoslepke is.

A lefelé vezető út még tartogat némi kihívást:

Nem sokkal a cél- és egyben kiindulópontunk előtt kis fémtáblára lettünk figyelmesek: „Túra közben ezen a helyen veszítette életét 2002. VI. 5-én Dr. Bordás Lajos, a Vasas SC túravezetője” – olvasható rajta. Már itthon néztem utána, miről is van szó. Az interneten azt írják, a lelkes túravezető utolsó kirándulásán még felmutatott a Gulácsra „Legközelebb oda megyünk!” felkiáltással, de a lefelé ereszkedést már nem bírta a szíve. Minden évben emléktúrával tisztelegnek előtte.