Egyre több madár tér vissza a dél-alföldi pusztákra, sok helyen már épülnek és szépülnek a fészkek is, nászrepülő madarak keringenek a levegőben, miközben madárdaltól hangos minden.
Nagy a nyüzsgés a Kardoskúti Fehértónál, március elején például már nagy godák is felbukkantak itt. A hat példányból álló csapat a tavon éjszakázott, majd továbbindult az északi tájak felé.
A nagy goda fokozottan védett madárfaj, hazai költőállománya az 1980-as években még elérte az 1000 párat, napjainkban azonban már csupán 80-300 párra becsülik.
Európai állománya szintén jelentősen megfogyatkozott, ennek oka a mocsaras, zsombékos élőhelyek csökkenése. A kardoskúti Fehér-tó környékén az utóbbi években – elsősorban az aszály miatt -, nem volt sikeres költés, de ha az utóbbi időben tapasztalt esőzések továbbra is folytatódnak, úgy idén talán a nagy godák is sikeresen köthetnek majd a térségben.
Egyre élénkebb a madárvonulás a Kis-Sárréten is, a nálunk telelők többsége lassan elhagyja térségünket, délről viszont egyre nagyobb számban érkeznek a hazánkban, illetve tőlünk északabbra költő madárfajok. A legnagyobb tömegek most is a Biharugrai-halastavakon és a környező mocsarakban pihennek meg hosszabb-rövidebb ideig. A halastavak egy részét most csapolják, ez még több táplálkozási lehetőséget biztosít a fajok számára.
Parti lile a csapoláson
Az itt telelő nagy lilikek népes tábora napról-napra fogyatkozik, de a térségben fészkelő nyári ludak nagy része már a tojásokat melengeti. Az északabbra költő kercerécék és kontyos récék már itt, a telelőhelyen megkezdték a nászviselkedést. A fütyülő récék szintén teljes díszben pompáznak, a tőkés récék egy része viszont már keresi a későbbi költőhelyeket a környező mocsarakban. De megérkeztek már az első cigányrécék is.
A bíbicek száma is folyamatosan növekszik a Kis-Sárréten, néha ezres csapatokat is meg lehet figyelni, legtöbbször seregélyek társaságában.
A szintén korán érkező nagy godák és pajzsoscankók elsősorban a csapolásokon táplálkoznak, közöttük szinte elvesznek az apró termetű parti lilék. A kanalasgémek igen korán költenek, már a tavalyi telepeken szorgoskodnak, építik az új fészket az avas nádasokban.
Vadludak a Kis-Sárréten
A hatalmas madártömegek természetesen vonzzák a ragadozó madarakat, rétisasok és parlagi sasok több példánya is rendszeren megjelennek ezeken a helyeken. A pusztai részeken a kékes rétihéják és gatyás ölyvek már északra húznak a költőterületeik felé. A puszták legnagyobb madara, a túzok is már a költőhelyeken tartózkodik, mivel hamarosan kezdődik a természet egyik legszebb jelenete, a túzokdürgés.
A Csanádi pusztákon is érződik a tavasz, a madarak többsége már megkezdte násztevékenységét. Az egerészölyvek elkezdték lefoglalni azokat a facsoportokat, ahol fészket raknak majd és látványos zuhanórepüléseket bemutatva jelzik fajtársaiknak, hogy melyik területet az övék. A párok látványos nászrepüléseket mutatnak be: a kiszemelt facsoport fölött együtt keringenek a magasban, majd szárnyaikat behúzva zuhannak lefelé, hogy aztán a fák fölé érve hirtelen újra felemelkedjenek.
Nászrepülő egerászölyv
A kerecsensólymok közül tavaly két pár költött a Csanádi pusztákon. Közülük az egyik már a költőhelyen van, s gondosan elüldözték fészkük környékéről a betolakodni készülő más ragadozómadarakat.
Az ismert parlagi saspárok szintén fészeképítésbe kezdtek, vannak, amelyek tavalyi fészküket csinosítgatják, mások javában építik az újat.
A partimadarak közül a bíbicek is megélénkültek. Néhányan már párba álltak, s jellegzetes, sípoló, vékony hangokat hallatva nászrepüléseket mutatnak be.
A bíbicek csapongó röptükről könnyen felismerhetők
A kistestű énekesmadarak közül a sordélyok már hangosan énekelnek, a hímek egy magas fa, vagy pusztai bokor csúcsára kiülve, énekszóval hirdetik, hogy területet foglaltak. A búbospacsirták hangját szintén gyakran hallhatjuk a Csanádi pusztákon.
