Beindultak az időszakos karsztforrások a Bükkben

A csapadékos időjárásnak köszönhetően felszínre törtek a dél-bükki időszakos karsztforrások. Zubog az Imó-kői-, Fekete-leni-, Vöröskői-alsó-, Vöröskői-felső-forrás. Ezek a januárban ritka, látványos természeti jelenségek, amíg működnek, addig igazi turistamágnesek.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
Farkas Péter
Forrás:
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
2023. január 22.

A csapadékos időjárásnak köszönhetően felszínre törtek a dél-bükki időszakos karsztforrások. Zubog az Imó-kői-, Fekete-leni-, Vöröskői-alsó-, Vöröskői-felső-forrás. Ezek a januárban ritka, látványos természeti jelenségek, amíg működnek, addig igazi turistamágnesek.

Az időszakos karsztforrások aktivitása a karsztvízszint emelkedésével, csökkenésével áll összefüggésben, így általában a hóolvadást követően, kora tavasszal törnek a felszínre. Most azonban az utóbbi napok csapadékos időjárása miatt működésbe léptek a Dél-Bükkben – posztolta ki a hírt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Facebook-oldalán. Így az Imó-kői-, a Fekete-leni-, a Vöröskői-alsó-, a Vöröskői-felső-forrás is látványosan zubogni kezdtek.

Ahogy az alábbi friss videón is láthatjuk, ismét aktív a Vöröskői-alsó-forrás.

Mint írják, a tavalyi aszályos időszak megfosztott minket a működő források látványától. A csapadékos ősz, az enyhe és meglehetősen sok esőt szolgáltató tél pedig szinte előre jelezte, hogy a bükki karsztvízszint el fogja érni a kritikus magasságot, minek következtében források megindulhatnak, és ez néhány napja be is következett.

A januári működés egyáltalán nem szokványos, de az utóbbi tíz-tizenöt évben már többször előfordult.

Működésük csapadék-utánpótlódás esetén hosszan elhúzódhat, de ha a csapadék megszűnik, vagy hó formájában fog leesni, akkor néhány héten belül fokozatos hozamcsökkenés mellett az időszakos források elapadnak. Akik például szeretnének rácsodálkozni akár a Vörös-kői-forrás legyezőszerűen szétterülő vízfüggönyére, vagy az Imó-kői-forrásra, minél előbb látogasson el hozzájuk.

Az előbbi látványos vízsugarát annak köszönheti, hogy a korábbi természetes forrástóban buzgárszerűen feltörő víz környezetét az 1970-es években olyan módon építették ki, hogy a víz csak egy felfelé mutató szűk nyíláson át távozhasson. A kifolyónyílás azóta – valószínűleg szándékos rongálás hatására – kicsorbult, ezért napjainkban kissé oldalirányba lövell a víz. A mészkőből és betonból álló építmény mára már több helyen ereszt, így oldalsó vízsugarak is indulnak, csökkentve ezzel a központi rész víznyomását, ezzel a vízsugár magasságát is.

Cikkajánló