Bejártuk a tihanyi apátság rejtett zugait

A Balaton fölé magasodó apátság az ország látnivalóit népszerűsítő kiadványok állandó szereplője, a balatoni nyaralások kihagyhatatlan programpontja, így természetes, hogy szezonban mindig sokan vannak. Az apátság azonban ennek ellenére is meg tudta őrizni titokzatosságát, amit legjobban a különleges épületbejáró sétákon tapasztalhatunk meg.

Az apátság egyik szerzetese, Barkó Ágoston üdvözöl bennünket a rendház kapujában, hamarosan azonban már mennie is kell tovább. Mint a múzeum igazgatója és a turizmus ügyeinek felelőse, rengeteg elfoglaltsága van, emellett még az örvényesi, illetve a fövenyesi templomok lelkésze és tanít is. Az apátságot András Ádám mutatja be nekünk, aki most végzett a győri bencés gimnáziumban, de már rutinos idegenvezetőnek mondhatja magát, hisz a harmadik nyarat tölti Tihanyban.

A Fehérvárra menő hadi út

Az épületbejárást egy érdekes, az apátság történetéről szóló filmmel kezdjük. Ebből tudjuk meg például, hogy századokkal ezelőtt a Tihanyi-félsziget még sziget volt, a tó vízszintje ugyanis 6-7 méterrel volt magasabb a jelenleginél. Hogy milyen volt az 1055-ben alapított, eredeti templom, arról keveset tudunk, annyi bizonyos csak, hogy a mainál nem volt nagyobb, és az egyetlen, ami megmaradt belőle az az I. András sírját is őrző altemplom, melynek Balaton-felvidékről származó vörös homokkő oszlopai az alapítással egyidősek.

András 1046-ban került a trónra, a magyar előkelők hívták vissza, hogy ismét Árpád-házi király álljon az ország élén. Felesége, Anasztázia kijevi hercegnő meghívására érkeztek Tihanyba azok a keleti szláv szerzetesek, akik a kikötő közelében található Barátlakásokban, a hegyoldal bazalttufa szikláiba vájt üregekben éltek.

Az apátság 1055-ből származó alapítólevelének eredetijét Pannonhalmán őrzik, Tihanyban a 954 éves, állatbőrre íródott irat másolata látható. A főleg latin nyelven íródott okmányban közel hatvan magyar kifejezés is olvasható. Természetesen első dolgunk, hogy megkeressük szórvány nyelvemlékünk legismertebb, a Fehérvárra menő hadi útról szóló mondatát. Az alapítólevélen a király keze nyoma is ott van, mivel azonban írni nem tudott, aláírása helyett egy kis vonással hitelesítette az okmányt. I. Andrást 1060-ban itt temették el, a síremléket fedő fehér mészkő az eredeti sír része volt. A királyi sírt a török időkben sem dúlták fel, akkoriban egyébként az apátság végvárként funkcionált, a templomrész fegyverraktár volt. A szerzetesek 1534-ben hagyták el a monostort, helyüket a 17. századig katonák vették át.

Fából készült márvány

A szerzetesek a 18. század első felében tértek vissza, ekkor épült fel a ma is látható, barokk templom. A faluban ma is áll még több olyan épület, amely az apátsághoz tartozott. Ilyen a központban álló egykori apátsági magtár robusztus, szürke épülete, mely ma a falu művelődési háza, de az apátság községkocsmát is üzemeltetett, ebben ma is vendéglő működik.

A török kor után az ország anyagi helyzete nem volt túl fényes, Tihanyban sem volt arra pénz, hogy a templom oltárait és liturgikus berendezési tárgyait gránitból vagy márványból készítsék el. Áthidaló megoldásként az olcsóbban beszerezhető fához nyúltak, melyben a Balaton-felvidék bővelkedett. A Bécsből érkezett asztalos, Stulhoff Sebestyén és segédei közel 20 évig dolgoztak a templom oltárain, melyek a 18. századi magyarországi faszobrászat kiemelkedő alkotásai. Az oltárok nagy szerkezeti elemein egyébként nem látszik, hogy fából készültek, festéssel ugyanis sikerült olyan hatást elérniük, mintha azok márványból vagy gránitból készültek volna.

A mellékoltárok legdíszesebbje a Máriacelli oltár, melynek középpontjában Szűz Mária kegyszobra áll. A szobor öltöztethető, most zöld ruhát viselt, egyházi főünnepeken azonban egy díszes, aranyozott ruhát kap.

A templom végében alacsonyabb a mennyezet, mint a többi részében. A néphagyomány úgy tartotta, hogy akinek bűne volt, az nem csatlakozhatott a templomban ülőkhöz, itt, a „purgatóriumban” kellett várnia, ahol két gyóntatószék is található. Az egyik gyóntató fülke eltér a hagyományostól, nincs ugyanis elválasztó fal benne, egy asztal mellett lehet megbeszélni bűneinket a pappal. Ezzel a nemrég bevezetett, személyesebb gyónással azt szeretnék elérni a szerzetesek, hogy az ember ne csak elsorolja a bűneit, mint egy bevásárló listát, hanem beszélgessen azokról, valakivel, aki azért van ott, hogy segítsen.

Kabócák és padlórecsegés

Bekukkantunk a sekrestyébe is, amit csak a különleges túrák érintenek. A nyitott ablakokon át folyamatosan halljuk kintről a kabócákat, bent a barokk padló recseg a lábunk alatt. Itt is fából készült minden, és kisebb renoválásoktól eltekintve, még minden jól tartja magát. A sekrestye óriási szekrényeiben tárolják a papi ruhákat, de a fiókokban vannak olyan darabok is, melyeket ma már nem használnak. Van például egy Mária Terézia korából származó ruha, de látunk egy aranyszállal fűzött palástot is a 20. század elejéről.

Kivételesen a templom karzatára is felmehetünk, melynek korlátja eltakarja a gyülekezet elől a kórust, hogy ezzel is azt érzékeltessék, hogy az ének Istentől származik. Az orgona mögött egy eldugott helyiség van, ez a szerzetesek imahelye, ahol elmondják a napi háromszori imát. A templomot látogató turistákat, ha kell, ilyenkor az önkéntesek csendre intik, de ahogy Ádám mondja, sokkal gyakoribb az, hogy a turisták hallják a fentről kiszűrődő gregorián dallamokat, és lent, csöndben ők is csatlakoznak az imádsághoz.

Mielőtt visszatértek volna ide a bencések, a rendház teljes egészében múzeum volt. Ma már az épület nagy része nem látogatható, a szerzetesek szobái, ebédlője és az irodák találhatóak itt, illetve egy kápolna, melynek fala titokzatos freskókat rejt. A fehérre meszelt falak alól előbukkanó falfestményeket a restaurálás során fedezték fel. A barokk freskókról nem maradt fenn írásos emlék. Annyit tudnak csak, hogy középen az alapító király, I. András, tőle balra Szent Benedek, jobbra Szent Skolasztika látható, a többi töredéken látható személy kilétéről csak feltételezések vannak.

A múzeum kiállításán részleteket tudhatunk meg az utolsó magyar király Tihanyban töltött napjairól is. 1921. október 26. és 31. között az apátság első emeletének három szobájában töltötte utolsó magyarországi napjait IV. Károly és felesége, Zita királyné. Innen vitték őket vonattal, majd az angol flotta hajójával Maderira szigetére, ahol IV. Károly alig egy évvel később 34 évesen spanyolnáthában meghalt.

Szerzetesi kertek

A rendház falai által körülzárt belső udvar, a kvadrum vagy a kerengő szintén az imádság helyszíne. A szépen gondozott kertbe semmi nem szűrődik be a külvilág zajaiból. Tihanyban jelenleg 11 szerzetes él, közülük majdnem mindenki felszentelt pap is. Ők látják el Tihanyban és a környékbeli településeken a papi feladatokat, így szoros kapcsolatot ápolnak a helyiekkel. A szerzeteseknek van világi szakmája is. Ágoston atya például Tihanyban és a győri bencés gimnáziumban tanít, Domonkos atya biológia tanári diplomával a kerttel, Gellért atya pedig a gyógynövényekkel foglalkozik, az ő gyógynövényeiből készült termékeket árulják is az apátság boltjában.

Az apátság leggyönyörűbb szeglete kétségkívül a fűszerkert, ahonnan egészen elképesztő a kilátás, az egész keleti medencét belátni. Ide, a keleti kertbe is csak a különleges túrák alkalmával lehet bejutni. Például a nyári Hajnal fényei túrán, mely öt óra előtt innen, a keleti kertből indul, egy gyönyörű előadással, melynek két főszereplője a Balaton és a felkelő nap.

A Tihanyi Bencés Apátság programjairól itt lehet tájékozódni.

Az apátság bejáráshoz igényelhetünk idegenvezetést, és részt vehetünk egy apátsági élménytúrán is. Ezt a lehetőséget 12 főnél nagyobb csoportok számára kínálják. Megadott időpontokban különleges hajnali és éjszakai túrák is indulnak. A Hajnal fényei és az éjszakai Csend hangjai túráról itt lehet tájékozódni.

A cikk először 2019 augusztusában jelent meg.