A 12. kerület déli részén magasodó Ördög-orom a főváros egyik védett területe, amelynek tetején egy tanösvény vezet végig. A sziklás orom azonban a mélyben is tartogat érdekességeket, a 2. világháborúban ugyanis egy magánóvóhely működött itt.
Az Edvi Illés utcáról nyíló sziklába vájt bejáratot általában acélajtó őrzi, alkalmanként azonban helytörténeti vezetések keretében feltárul az érdeklődők számára az óvóhely. Mi is egy ilyen túrán nézhettük meg azt. A Hegyvidéki Kulturális Szalon által szervezett programra nagyjából 30-an jöttünk össze, túravezetőnk Csecserits Artúr az Erődítés Történeti Egyesület elnöke, aki munkája mellett foglalkozik a budapesti óvóhelyek kutatásával és a 2. világháború történetével.
Elképesztően sokat tud a témáról, az Ördög-orom óvóhely mellett a közeli Denevér utcai óvóhelyen is szokott alkalmanként vezetéseket tartani, és az egyesületnek a 22. kerületben, Budafokon egy kis kiállítása is van.
Alkalmanként lehetőség nyílik az egyébként lezárt óvóhely bejárására
Napsütésből a sötétségbe
Ahogy a kinti melegből és verőfényről beléptünk az Ördög-orom sötét gyomrába, a hőmérséklet hirtelen 10-15 fokkal hidegebb lett, ezért egy meleg pulóver nagyon elkél. A világítást egy aggregátor szolgáltatja, de a járatok bejárásakor egy saját zseblámpa is jó szolgálatot tesz.
A járatrendszer 300-350 méter hosszú
A járat első pár méterén rögtön két kanyar is van. A léglökés elleni védelem miatt kellett a járatrendszert így kialakítani, bombatámadáskor ugyanis a légnyomás is komoly sérüléseket tudott okozni. Ezt védte ki a kétszeresen megtört bejárati szakasz.
Az óvóhely nem a háború elején, hanem 1944 júniusában épült.
Hogy miért ilyen későn, arról vezetőnk részletesen mesélt a túra elején. „1944 márciusában német megszállás alá került az ország, és emiatt az angolszász légierő célpontjává lett. Április 3-án meg is indultak az első támadások, az első célpontok a csepeli repülőgépgyár, a ferencvárosi rendező pályaudvar, illetve győri célpontok voltak.” A repülőgépek kötelékben repültek és több száz méter szélességben szórtak le a bombákat. Magyarország erre nem volt felkészülve, nem voltak megfelelő, bombabiztos óvóhelyek.
A betonlapokat az 50-es években fektették le
A városnak ez a része akkoriban gyéren lakott volt, és a környék adottságai miatt adta magát, hogy sziklaóvóhelyeket hozzanak létre. Ez az óvóhely Márton-hegyi családok összefogásából készült el. Kialakítása leginkább kompresszor hajtotta vésőgépekkel történt, de időnként robbantásos technikát is alkalmaztak, a végén pedig kézi erővel távolították el a laza kőzeteket.
A családok a számukra kijelölt kis sziklafülkében várták ki a légiriadó végét
Magánóvóhely a sziklában
Az 500 négyzetméteres óvóhelyen 300-350 méter hosszú járatrendszert alakítottak ki, ahol 300-350 ember fért el. A férőhelyek számát a légiriadók átlagos egy órás hosszára kalkulálták, és egy főre két légköbmétert számoltak.
Most hűvösnek éreztük a hőmérsékletet, de amikor több száz ember szorult ide be egy órára, belehelték az óvóhelyet, és nem volt hideg
Erre az óvóhelyre az utcáról nem jöhetett be bárki. A városban voltak nyilvános óvóhelyek a nagyobb csomópontokban, ahová veszély esetén minden arra járó bemehetett.
Ez itt azonban egy magánóvóhely volt, amit a környékbeli családok elsősorban saját maguk számára készítettek.
Valamennyi óvóhely-bérlet vásárlására is lehetőség volt, és az óvóhely legnagyobb termét a feltételezések szerint a szemben levő Ördögorom csárda bérelte a vendégei számára.
Hirdetés 1944-ből
A többiek a járatokból nyíló kisebb, függönnyel elzárható fülkékben vészelték át a légiriadót. Mindenkinek megvolt a saját helye, a fülkékben padok voltak, és itt kellett szépen csendben kivárni a veszélyhelyzet végét. Akire esetleg rájött a szükség, az óvóhely tőzeges vécéit használhatta.
A magánóvóhelyre nem jöhetett be akárki az utcáról
A csoportunkban volt egy idős úr, aki nem először járt itt. 1944-ben ugyanis, 7 éves kisgyerekként néhány légiriadót ő is itt vészelt át. „Mi nem itt laktunk, nyáron itt nyaraltunk a keresztapámék családi házában, és ha légiriadó volt, ide jöttünk le. Amikor véget ért a riadó, akkor átmentünk a Csárdába, a szülők söröztek, mi málnaszörpöt kaptunk, így vezettük le az izgalmakat” – emlékezett vissza a sok évtizeddel ezelőtti időkre.
Az Ördögorom csárda bejárata és vendégei 1928-ban
Az Ördögorom csárda egészen a kilencneves évek elejéig állt és működött, később leégett, és ma már nyoma sincs, helyén magánházakat építettek.
Amit nálunk kap: jó film és bombabiztos óvóhely
Túravezetőnk egy kis kiállítást is rögtönzött az óvóhelyen, ahol többek között egy légvédelmi ágyú lövedékét és egy szétrobbant bomba nehéz darabját is megnézhettük, kézbe foghattuk, de korabeli szórólapokat és óvóhely-igazolványt is láthattunk.
Az óvóhelyen rögtönzött kiállítás is várt bennünket
Hallhattunk arról is, hogy akkoriban a reklámokban, az álláshirdetésekben gyakran az óvóhely létét is kiemelték. Voltak például olyan mozik, amelyek nemcsak az aktuális filmet hirdették, de a korszerű, bombabiztos óvóhelyüket is.
Az Ördög-orom óvóhely az 50-es években kialakult állapotot tükrözi, akkor ugyanis felújították azt.
Betonlapokat fektettek le, acélajtókat tettek be és új villamosvezeték-hálózat is készült. Erre a jugoszláv válság miatt volt szükség. Miután Sztálin és Tito viszonya megromlott, háborús készülődés indult el, nálunk is. Sorra épültek az óvóhelyek, és a meglévő lakossági óvóhelyeket is felújították.
Az óvóhelyet az 50-es években felújították, ekkor kerültek be az acélajtók is
A későbbi évtizedekben aztán a magára hagyott óvóhelyen ki-bejárkált, aki akart, és a helyet csak 15 éve zárták le teljesen. Csecserits Artúr 5 éve kérte meg az óvóhely kezelőjét, hogy hadd vezessen itt a helytörténeti túrákat, amelyek nagy érdeklődés mellett azóta is zajlanak.
A tábla csak illusztráció
Panorámás séta az Ördög-orom tetején
Az Ördög-orom gyomrában tett látogatás után felmentem a dolomitrög tetejére is, itt alakították ki 2016-ban az Ördög-orom tanösvényt, amit a Z▲ jelzésű útvonalon járhatunk be.
Az Ördög-orom 1982-ben lett természetvédelmi terület. A védett terület később többször is bővült, ma már 20 hektár a nagysága
Az útvonal rövid, de látványos, és mindkét végéről bejárható. Én az Edvi Illés utcán indultam el, ami egy igen meredek, sziklás emelkedővel indul. Pici gyerekekkel, vagy azok, akik csak egy könnyed sétára készülnek, inkább a tanösvény Nárcisz utcai végén induljanak el, ahol könnyű terepen közelíthető meg a helyszín.
Az Ördög-orom tanösvény Edvi Illés út felőli vége igényel némi kis sziklamászást
A ma már 20 hektáros Ördög-orom Természetvédelmi Terület védettségét elsősorban geológiai értékeinek köszönheti. A hegy fő tömegét dolomit adja, és kisebb mennyiségben mészkő is található itt. A hegy oldalában két köszörűkőbánya is működött, ezek nyomai ma is megvannak még.
A keskeny dolomitgerinc botanikai szempontból is nagyon értékes, a tanösvényt végig járva erről is sok érdekességet tudhatunk meg. Ami a növényeket illeti, elképesztő változatosságot figyelhetünk meg, ez részben az alapkőzetnek, részben pedig a speciális mikroklimatikus adottságoknak köszönhető.
A területen közel hatszáz növényfajt találtak, ezek közül negyvennégy védett, ebben a tekintetben ez az egyik legértékesebb budapesti terület.
Aki mostanában jár itt, az sokféle virágzó növényt láthat. Épp most virágzik például a budai imola, az árlevelű len, a kéküstökű csormolya és az árvalányhajak is most a legszebbek.
Most virágzik a sátoros varádics, korábbi nevén ernyős margitvirág
Az útvonal nagy részén gyönyörű kilátásban van részünk. Az orom tetején védőkorlát is van, a keskeny gerinc északi oldala ugyanis meredeken szakad a mélybe.
Kilátás az Ördög-orom tetejéről
Észak felé a Széchenyi-hegyet és a Farkas-völgyet látjuk, ha tovább visszük tekintetünket a Sas-hegy és a Gellért-hegy kúszik be a képbe, kelet felé belátjuk szinte egész Pestet. Dél felé is vannak kilátópontok, ahonnan Dél-Buda lakóövezeteire és a zöldellő Kamaraerdőre látni rá.
Előttünk a Farkas-völgy, azon túl a Széchenyi-hegy, tetején a tévétoronnyal
Aki nemcsak az Ördög-orom tetejét, de annak mélyét is szeretné látni, az figyelje a Hegyvidéki Kulturális Szalon és az Erődítés Történeti Egyesület oldalát, ahol meghirdetik az óvóhely-látogatásokat.
Az Ördög-orom tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető. A 8E jelzésű autóbuszról az Eper utcai buszmegállóban kell leszállni. Onnan pár perc sétával érhető el az Ördög-orom tanösvény meredek, sziklás vége, és onnan a műúton további 5-6 perc az óvóhely bejárata.
