Természetfotósokat bemutató Fókuszban a természet rovatunkban ezúttal egy olyan embert mutatunk be, aki nem félt nagyot álmodni, és már 50 éves is elmúlt, amikor belevágott ebbe a gyönyörű hobbiba. A fehér és a metsző hideg szerelmese lett, immár 7 éve járja a világot, és számos nemzetközi díjat nyert már. Vele beszélgettünk művészetről, expedíciókról, inspirációkról és természetesen a fehér varázsáról.
Közösségi oldalakon hiába is keresnénk képeit, Kércz Tibor jobban hisz a személyes interakciókban. Abban, hogy egy jó fotó többet ér egy pár másodperces felvillanásánál. De így is több millió emberhez eljutottak már képei, köszönhetően a nemzetközi pályázatokon elért számos sikerének. Eddig több mint 150 hazai és külföldi pályázati díjat nyert már, sikereiről már mi is többször beszámoltunk. A legutóbbit ide kattintva olvashatjátok, a 2019-ben arannyal díjazott White Yellowstone sorozatát itt nézhetitek meg, 2017-ben zseniális Minim-owl című hóbaglyos sorozatával is tarolt, ezt ide kattintva láthatjátok, 2018-ban pedig abszolút győztese lett az olasz OASIS Photo Content nemzetközi természetfotó-pályázatának, amiről itt írtunk. De övé lett a világ legviccesebb természetfotója is 2017-ben, ezeket a fotókat pedig ide kattintva leshetitek meg.
Bölények a White Yellowstone sorozatból
TM: Már elmúltál 50, amikor komolyan fotózni kezdtél. Mi az oka a kései kezdésnek?
K.T.: Úgy tűnik, évtizedes kihagyásokkal tört fel belőlem a művészi ambíció. Mindig is vágytam komolyabb vizuális kifejezésmódra, már 7 évesen rajzszakkörbe hívott egyik tanárom, aztán egyetemi éveim alatt szintén alkottam, kerestem az utamat: festettem, grafikákat készítettem, verseket írtam, performance-okat adtam elő. A vegyészmérnöki diploma megszerzése után két évig szakmámon kívül, az egyetem közművelődési titkárságán dolgoztam mindenes „kultúrossegédként”. Majd New Yorkba mentem, a modern amerikai művészeti kultúra érdekelt, kiváltképp az 50-es, 60-as évek beatgenerációjának irodalma, költészete, vizuális művészete, jazze, illetve kísérleti zenéje. Nappal segédmunkásként dolgoztam építkezéseken, esténként és szabadidőmben pedig bújtam a Greenwich Village-i kis galériákat, az off-Broadway pinceszínházait és a Lower East Side-i antikváriumokat és jazzklubokat. Aztán három hónap után hazajöttem, és több évtizedes csend következett, jöttek a dolgos évek: munka, család, egzisztenciateremtés, gyereknevelés. Mindig is volt egy kis egyszerű, kompakt fényképezőgépem kattintgatásokra, de komolyabb, tükörreflexes gépem csak 2012 végére lett, karácsonyra leptem meg magam egy Nikon D600-zal. Ekkora tört fel bennem a komolyabb, minőségi fotózás iránti vágy egy indiai és egy madagaszkári utazás után.
Kércz Tibor terepen, a téli Yellowstone Nemzeti Parkban
TM: Mit jelent számodra a fehér, a hideg, az extrém körülmények? Köthető ez valamiféle belső indíttatáshoz?
K.T.: A fehér a legnemesebb és számomra a legrejtélyesebb szín, a természetben ezernyi árnyalata van. Fehér előteret és hátteret a természetben leginkább hólepte tájakon kaphatunk, így egyértelműen adódott, hogy a természetfotóimhoz a fehér homogenitást ezeken a helyeken kell keresnem. A hideg, fagyos, zord környezet és élettér rendkívül éber jelenlétet és folyamatos életben maradási ösztönöket követel az ott lakó élőlényektől, ezért is csodálom ennyire a „fehér vadon” teremtményeit. Ki tudja, ötven év múlva is fotózhatunk-e még ilyen környezetben?
Énekes hattyúk, Hokkaidó, Japán
TM: Projektekben gondolkozol, ami azt sugallja, hogy egy nagyon tudatos munkafolyamatot alkalmazol. Konkrét célokat tűzöl ki helyszínek és fajok tekintetében. Hogyan készülsz fel a fotózásra?
K.T.: Szeretek egy témát több oldalról körbejárni, különböző helyszíneken megfotózni. Előtte rengeteg képet nézek át weboldalakon, pályázatokon. Tanulmányozom, hogyan készültek, milyen technikával, és próbálok magamban egy új képet megálmodni, esetleg más technikával, más beállításokkal. A kép előbb exponálódik az agyamban, és csak ezután kezdődik a kivitelezés megtervezése. Nem elégszem meg egy jó képpel az adott fajról, nem fajgyűjtő fotós vagyok. Egy-egy állatról több ezer képem van, mégis újra és újra szeretném megörökíteni őket, mert mindig előjön egy újabb ötlet, egy újabb vízió. A technikát pedig a terepen behunyt szemmel is tudni kell kezelni, ez elsődleges szempont. Sokszor alkalmazok vakukat rádiós kioldókkal. Ezek rutinos használatát otthon érdemes már megtanulni, nem a terepen „bénázni”.
Kék róka, Izland
A teljes interjút a Turista Magazin júniusi számában olvashatjátok, amelyben további, nem csak „fehér” képei mellett még sok izgalmas dolog derül ki Kércz Tibor extrém expedícióiról, megkérdeztük jövőbeli terveiről, megtudhatjátok azt is, hogyan fér meg benne egymás mellett a művész és a mérnöki szakma, milyen számára egy jó természetfotó, és hogy mégis miként találkozhatunk sok tízezer képének esszenciájával.
A JÚNIUSI SZÁMUNKAT ITT TUDOD ONLINE MEGRENDELNI, ELŐFIZETNI PEDIG ITT TUDSZ RÁNK.
