Betonba öntött hit a Rózsadombon – Kapisztrán Szent János-templom

Ha belépsz, elámulsz

A szakrális tér egyedisége az ünnepélyesség, ami ki- és felemel a sivár, szürke hétköznapokból, és egy másik, spirituális világba vezet át. Ha belépünk egy megszentelt térbe, akkor a világ megváltozik körülöttünk, és mi magunk is megváltozunk.

A Kapisztrán Szent János-templom a Rózsadomb tetején ilyen átlényegülős hely, amely puritánságával és egyszerűségével hat, és kiragad a mindennapok taposómalmából. Érdemes betérni a falai közé egy kis csendért, nyugalomért, lelki töltekezésért, és nem csak húsvét meg karácsony idején.

Templomépítés az utolsó pillanatban

Történt a II. világháború után, az 1940-es évek legvégén, hogy a budai ferenceseknek és a rózsadombi híveknek szükségük lett egy misézőhelyre, mert ahol korábban az istentiszteleteiket tartották, a Szent Sír (Veronika)-kápolna az ostrom alatt megsemmisült. A közösség átmenetileg az Áldás utcai iskola tornatermében gyűlhetett össze vasárnapi misékre, ám amikor politikai okokból innen is „kitessékelték” őket, jött az ölet, hogy új templomot kellene építeni. De gyorsan, mert a ferencesek tudták, hogy itt hamarosan egy nagyon másik világ jön, amikor nem lehet majd templomot építeni.

A ferences atyák alkalmas helyet keresve 1948-ban bukkantak a Törökvész út és a Tövis utca sarkán lévő, szép fekvésű telekre, amelynek tulajdonosa, korának ünnepelt írója, Herczeg Ferenc volt, aki jutányos áron eladta birtokát a katolikus egyháznak.

Rohamtempóban, 8 hónap alatt szerkezetkészre húzták fel. A sietség oka pedig nem volt más, mint a félelem, hogy a hatalom bármelyik pillanatban leállíthatja a templom építését.

„Fejezzék be gyorsan…”

Hogy végül, még a kommunista fordulat előtti utolsó pillanatban megépülhetett, a Magyar Kurír cikke szerint nagy szerepe volt – a sors fur(cs)a fintoraként – az akkori kommunista legfelső vezetés egyik prominens tagjának, Vas Zoltánnak. Az Országos Tervhivatal elnöke ugyanis a környéken lakott, és egyszer hazafelé menet értetlenségének adott hangot az ott lévő munkásoknak, hogy miért csak szakaszosan és nem folyamatosan dolgoznak a templom építésén. A válasz az volt, hogy az egyházközségnek nincsen elég pénze, és csak akkor tudnak építőanyagot venni, ha megérkeznek a hívektől az adományok.

Mikor legközelebb arra járt, az építkezésen tartózkodott a Margit körúti plébános, Gábris Grácián ferences szerzetes is. Vas Zoltán a kezébe nyomott húszezer forintot, és azt mondta: fejezzék be gyorsan. „Ő már tudhatott valamit, jóindulatának oka pedig az volt, hogy a Horthy-korszak idején egy darabig a váci börtönben raboskodott, ahol a börtönlelkész, a szintén ferences Riba Hugó volt, akit emberségessége miatt még a kommunisták is kedveltek” – ahogy a magyarkurir.hu-n olvasható.

A korabeli egyházművészet legjobbjai dolgoztak rajta

A templomot félkész állapotban 1949 júliusában szentelték fel. Ezután egészen 1950-ig folytatódott az építkezés, hiszen a belső tér még kialakításra várt.

A hozzá tartozó rendházat pedig már nem is tudták befejezni, építését 1950-ben leállították, az embermagasságú falakat az alapokig visszabontották, és csak a rendszerváltás után, 1994-ben készült el a szerzetesek otthona.

A Tövis és a Törökvészi utca kereszteződésében álló épület bár az utca szintjénél jóval magasabban, egy emelkedőn áll, kívülről mégsem olyan könnyű észrevenni, mert egyszerű, modernista külsejével harmonikusan simul bele a környező házak sorába. Mi ezúttal egy sajtós csapattal a hosszúlépés.járunk? Új világot álmodtak című tematikus sétáján jutottunk be a templomba (a rózsadombi Bauhaus sétáról korábban itt írtunk).

Ahogy belépünk, a templom szépen megkomponált belső terével, fényeivel, letisztult vasbeton tartószerkezetével, puritán formavilágával, színes mennyezeti üvegfestményeivel, egyedi freskóival és szobraival egy csapásra kiszakít a hétköznapi mókuskerékből és a külvilági ingerek özönéből. Mint megtudtuk túravezetőnktől, Merker Dávidtól, az épület több okból is különleges. Egyrészt, hogy tetőablaka van, de oldalablakai nincsenek.

A templomtérben sétálva tűnik fel az a finom építészeti „apróság” is, hogy a padló lejt az oltár irányában, ezzel mintegy elvezetve a betérőt a főoltárig.

Másrészt a templom belsejének díszítését a kor egyházművészetének legjelesebb alkotói készítették, többek között Molnár C. Pál, Búza Barna, Kontuly Béla, Jeges Ernő és Fuchs Hajnalka munkái ékesítik az istenházat. Nagy erénye még, hogy valóságos látványtárát nyújtja a két világháború közötti, többnyire az ún. „Római Iskolához” tartozó művészek remekműveinek, illetve mint szakrális épület a kommunista hatalomátvétel előtti pillanatban egy szabadabb kor utolsó fővárosi hírmondójaként is tekinthetünk rá.

Források:

Rados Jenő: Magyar építészettörténet, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975

Kovács Dániel: Modern templomépítészet Magyarországon a II. világháború után

kapisztrantemplom.hu

Két szép műalkotással gazdagodik a rózsadombi Kapisztrán-templom, Magyar Kurír

hosszúlépés.járunk?