A Cseh Paradicsom homokkőoszlopai a képeket nézve magashegységi táj benyomását keltik, pedig csak alacsony dombok oldalához tapadtak. Észak-Csehország bizarr sziklatornyai igazán megérik az egynapos kitérőt Prágából, még ha az összes látványosság felfedezéséhez több napra is van szükség.
Bár itthon többen csak azt ismerik, „paradicsoma” nem csak a szlovákoknak van. Csehország északi végein létezik egy különleges vidék, melyet azok, akik az itthoni kínálatnál magasabb hegyekért indulnak külföldre, valószínűleg nem is találnának figyelemre méltónak. Még legmasabb csúcsai is 800 méter alattiak, sziklaformációi mellett várai és erdőségei mégis csábító tájjá varázsolják.
Turnov és Jičín városok közelében több apró foltban elszórva találhatjuk meg a vidék legizgalmasabb nevezetességeit, a hatalmas, négyzetes homokkőoszlopokat. Az egykor itt hullámzó sekély tengerben lerakódott homokkő alakzatai tekintélyt parancsoló, szürke sakkbábukként sorakoznak a lankás hegyoldalakon. Pazar kilátópontok, szűk sziklahasadékok, sötétlő kőfalak jellemzik a szokatlan formakincsű vidéket.
Turnov jellegzetes cseh kisváros működő iparral, látszólag jól megélő üzletekkel, visszafogott, de rendezett főtérrel. Innen indul a turistaút, mely a városszéli erdő határánál egy méretes turistaház mellett halad el - szezon idején alighanem népszerű szálláshely, akárcsak a környező panziók. Mindössze néhány lépést teszünk a folyamatosan emelkedő, erdős szakaszon, máris szembetaláljuk magunkat egy meghökkentően mesterségesnek tűnő sziklatoronnyal. Mögé kerülve győződhetünk meg afelől, hogy valóban ember alkotta elemeket hordoz: oldalán csigalépcső vezet fel korláttal biztosított tetejére.
A Hlavatice sziklakilátóról a Turnovtól nyugatra eső, néhány kis hegyecskével pöttyözött síkságot, illetve az észak felé magasodó (így november elején már hófödte), Mátra magasságú hegyvidéket vehetjük szemügyre. A torony lábánál egy büfé üzemel, bár ez most zárva volt.
Innen már könnyed sétával szelhetjük át a hegyet, hiszen felértünk tetejére, alig valamivel 400 méter fölé. 20-30 perc talpalás a magashegyi jellegű, elegyes erdőben Valdštejn vára, ami előtt szintén kis büfé fogad - természetesen itt is kaphatunk többek közt hibátlan minőségű, helyi csapolt sört.
A 13. századi várkastély bejáratához meseszerű kőhíd vezet, ennek két peremén fölénk magasodó cseh szentek morcos, barokk formái figyelik lépteinket. A várat zárva találtuk; gondolom, szezonon kívül, hétköznap egyszerűen rossz időpontban érkeztünk. Pedig a képek alapján látványos épületegyüttes, mely a sziklaszirtek tetejére épült.
Innen gyakorlatilag három párhuzamos turistaút megy végig a hegyen: nehéz a döntés, mert bármelyik mellett is tesszük le voksunkat, azzal lemondunk a másik kettő által érintett látnivalókról. Úgy voltunk vele, hogy legyen mindenből egy kicsi: a panoráma kedvéért mindenképpen érdemes érinteni néhány oszlop tetejét, és kihagyhatatlan egy kis kanyargás a kőóriások tövében is. Ennek megvalósításában segít, hogy az úthálózat szerencsére összefonódik, csomópontokban találkozik.
Gyakorlatilag nem telik el 5 perc úgy az úton, hogy ne csodálkoznánk rá valamire, ettől pedig jóval rövidebbnek érezzük az amúgy sem megerőltető távot (összesen 14 kilométert tettünk meg). Az első megdöbbenés a Janova kilátóponton ér: az oldalazó ösvény kibukkan egy szikla tetejére, és a korlátok túloldalán feltárul előttünk a Hruboskalsko „sziklaváros” (legalábbis összetákolt tükörfordításom szerint).
Valamiért teljesen váratlanul ért a fák közül ég felé törő sziklatornyok csoportjainak mérete, megjelenése, annyira harsányan lógnak ki a szelíd környezetből. Szerencsés időszakban érkeztünk, az őszi színkavalkád legjava csinosította az amúgy is szokatlan látképet.
Nem kevésbé izgalmas terepen járunk, amikor lelépcsőzünk a sziklák közé. A hatalmas oldalfalak sötét, mozdulatlan óriásokként szélcsendes, nyirkos hellyé teszik a fenyvest. Több helyen is fémlépcsőkkel biztosították az agyagos, csúszós utakat.
A ráncos sziklák legizgalmasabb zuga mégis az a kőbe faragott lépcső, ami fölé szinte alagúttetőként borul két hatalmas homokkőoszlop, kevesebb, mint egy méterre megközelítve egymást. A présen átsétálva újra ereszkedünk, míg végül a hegylábhoz érve források láncolatát fűzi fel a turistaút.
Innen akár a vasútállomás vagy a közeli kemping felé is vehetnénk az irányt, de érdemes még egy utolsó kis nekirugaszkodással visszakapaszkodni a kőtömbök tetőszintjére. Valamiféle sziklamászó-emlékhelyet is mellőzünk, mielőtt a legteljesebb panorámát kapjuk a Cseh Paradicsom e szegletéről: a sziklaoszlopok mellett egy hotelként üzemelő kastélyépület is gazdagítja a látványt, és mindehhez Trosky várának kettős vulkáni kúpja adja a hátteret.
A 270 fokos panoráma lényegében búcsú a sziklavárostól, bár a faluba vezető betonút kanyarjában még megmászhatjuk a drabális Prachovna kőtömböt is - ennek tetejéről korlátozott a panoráma, inkább az ötletes, sziklába vájt ösvény miatt érdemes nekivágni.
A betonút elvezet Hrubá Skála, majd végül Doubravice faluba, melynek határából 10 perces vonatozással újra Turnovba érkezhetünk. Egyébként a Cseh Paradicsom sokak szerint leglátványosabb része innen 20 percnyi autózással közelíthető meg, Jičín városának határában (Prachovské skály). Ez még kisebb kiterjedésű terület, de formavilágában grandiózusabb. Ha pedig valaki kicsivel hosszabb utazást is bevállal, mind közül a legvadregényesebbet is meglátogathatja: Csehország harmadik homokkővidéke a német határon fellelhető Cseh-Svájc.
Kapcsolódó cikkünk:
