A táplálkozás sokféle lehet; egészséges, diétás, húsmentes, vegán, de vajon milyen az, amikor bolygóbarát?
A fenntartható vagy bolygóbarát étrend nemcsak az egészségünkre, de a természetre és a klímára is tekintettel van, hozzájárul ahhoz, hogy táplálkozásunkkal kevesbé terheljük környezetünket. De mit jelent ez a gyakorlatban? Milyen szempontokat kell szem előtt tartani, és hogyan lehet ezt kivitelezni akkor, amikor az emberek jelentős része számára a táplálkozással kapcsolatban (is) elsődleges szempont az, hogy pénztárcabarát legyen?
Kevesebb húst
Ma már 8 milliárdan vagyunk a Földön, ennyi ember élelmiszerrel való ellátásához hatalmas mezőgazdasági terület kell. A szántókat pedig egykori természetes élőhelyek – gyepek, mocsarak, erdők – helyén alakították és alakítják ki. Talán meglepő az az adat, hogy a mezőgazdasági területek 23%-án termelnek közvetlen emberi fogyasztásra szánt növényeket, 77%-án takarmányt termelnek a haszonállatok számára. A hústermelés földigénye óriási, épp ezért aki tenni szeretne a bolygó – és tegyük hozzá a saját – egészségéért is, egyen kevesebb húst.
Nem kell mindenkinek vegetáriánusnak lennie, de ha mindenki megpróbálja csökkenteni a húsfogyasztását, ha nagyüzemi termelésből származó hús helyett legeltetésen alapuló állattartásból származó termékeket vásárol inkább, máris sokat tett a fenntartható életmódért.
A hagyományos, legeltető állattartás egyébként természetvédelmi szempontból is előnyös, mert az állatok természetes gyepkezelőként tartják karban a gyepeket.
Túlfogyasztás helyett mértékkel
Globális problémáink többségének legfőbb oka az, hogy túl sokat fogyasztunk, és igaz ez legtöbbünk táplálkozására is. Magyarországon idén május 25-én volt a túlfogyasztás napja, vagyis ezen a napon feléltük az egy évre elegendő erőforrásainkat. Ez a nemzetközi átlagnál is rosszabb eredmény, a globális túlfogyasztás napja ugyanis pár hónappal később jön el, tavaly egészen pontosan augusztus 2-ra esett. Ez az adat összességében nézi a fogyasztásunk ökolábnyomát, vagyis nemcsak a táplálkozás van benne, de azért ez így is nagyon sokat elmond túlfogyasztó életmódunkról.
A WWF adatai szerint a fejlett országokban 1961 és 2020 között az egy főre jutó globális húsfogyasztás 22,93 kg-ról 42,26 kg-ra, vagyis majdnem duplájára nőtt, és ugyanez mondható el a répacukorról és a lisztről is.
Ez a túlfogyasztó étrend az elmúlt 50-60 évben alakult ki, ennek eredménye, hogy a világ népességének majdnem 40%-a túlsúlyos vagy elhízott. Mindeközben pedig a világ másik felén a Föld népességének 10%-a éhezik.
Szezonális és helyi
Az ételek ökolábnyomát jelentősen meg tudja dobni a szállítás a Föld egyik feléről a másikra. Ezt meg tudjuk spórolni, ha helyi vagy közelből származó termékeket veszünk és eszünk. Bár ez sem mindig fekete-fehér, hisz hiába jön valami a szomszédból, ha nagyon környezetszennyező módon termelték, műtrágyázták, vegyszerezték, így lehet, hogy egy távoli biogazdaságból származó termék összességében sokkal fenntarthatóbb lesz. Szóval érdemes ezeknek is utánanézni vásárlás előtt, az élelmiszeren található tanúsítványok segíthetnek ebben.
Az egyenként becsomagolt uborka
A termékek csomagolása ma már a legtöbb esetben műanyag, ráadásul ezeket a csomagolóanyagokat a kibontás után szinte azonnal dobjuk is el. Ezeknek a csomagolóanyagoknak a környezetterhelése óriási, így akinek az a célja, hogy táplálkozása bolygóbarát legyen, ahol tudja, kerülje a csomagolt, leginkább a túlcsomagolt termékeket. Az egyenként műanyag fóliába csomagolt uborka és ilyen-olyan műanyag dobozokba rakott paradicsomok helyett választhatjuk például a piacokat, a helyi termelőket, akiknél csomagolásmentesen tudunk vásárolni.
Ne pazarolj!
Az élelmiszer-pazarlás komoly globális probléma. Arányaiban a legtöbb élelmiszer-hulladék a háztartásokban keletkezik. Az Európai Unióban ez az arány 2020-ban 55% volt, ami fejenként átlagosan 70 kg élelmiszert jelent évente. A legtöbb élelmiszer-hulladék (fejenként 397 kg) Cipruson keletkezett, de Görögországban, Dániában és Portugáliában is 200 kg körüli élelmiszer-hulladék jött ki fejenként. Nálunk 93 kg/fő az átlag a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint.
Mit tehetünk azért, hogy kevesebb élelmiszert dobjunk ki? Mindenekelőtt gondoljuk át, legyünk vele tisztában, mire van szükségünk, mit szeretnénk főzni, kerüljük az impulzusvásárlásokat. Bár mindenkinek időből van a legkevesebb, de egy heti étrend megtervezése segít elkerülni a felesleges vásárlásokat.
Sok élelmiszer kerül a kukába azért is, mert lejárt a minőségmegőrzési ideje.
Pedig a hosszabb ideig eltartható élelmiszereknél ez a dátum csak egy tájékoztatás arról, hogy a gyártó meddig garantálja az adott termék minőségét, de ez nem jelenti azt, hogy azután már nem fogyasztható. A romlékony árukkal persze más a helyzet, az azokon szereplő fogyaszthatósági időt vegyük komolyan, mert lejárat után egészségügyi kockázattal járhat elfogyasztásuk.
A Nemzeti Élelmiszerbiztonsági-lánc Maradék nélkül programja pár éve készített egy útmutatót, amelyben megtaláljuk, hogy a lejárt minőségmegőrzési idejű termékek még mennyi ideig fogyaszthatók. Egy doboz konzerv a lejárat után akár egy évvel, a müzli 3 hónappal, a ketchup 9 hónappal a lejárat után is jó lehet még, ha lezárt állapotban, megfelelő helyen tárolták azt. Persze, tegyük hozzá, minden esetben csak egyéni mérlegelés után lehet eldönteni, hogy valóban fogyasztható-e még az adott termék. A NÉBIH útmutatóját itt találjátok.
Akit a téma bővebben érdekel, olvassa el a WWF fenntartható táplálkozásról szóló Tányérunkon a változás című jelentését.
