Borsi kastélya: Rákóczi sose volt még ilyen menő

A tárlat különleges installációit és látványvilágát a MOME oktatói, kutatói és egykori hallgatói tervezték, és nemcsak nagyon modern, de rendkívül mutatós és informatív is lett. A kiállítás mellett VR-szobát, körpanorámás vetítést és szabadulószobát is kialakítottak a kastélyban, aminek az egyik fele étteremként és hotelként funkcionál. A felújítás az épületre és annak belső udvarára terjedt ki, de a jövőben a mellette elterülő parkot és az erdőt is szeretnék újjávarázsolni: tanösvényt, játszóteret, a Bodrog-partra kerékpáros és kajak-kenus pihenőpontot, sátrazási lehetőséget terveznek.

A szállodarész azért különleges, mert három szobában történelmi miliőt igyekeztek teremteni: ezeket a Rákóczi-család híres nőalakjairól, Zrínyi Ilonáról, Lorántffy Zsuzsannáról és Báthory Zsófiáról nevezték el. Feltételezhető, hogy itt, az egykori női szárnyban született II. Rákóczi Ferenc, de a helyzet nem egyértelmű, van ugyanis a kastélynak egy teljesen elpusztult része, ami szintén a nők lakhelye lehetett egykor.

Végül nem hagyták veszni

A szlovákiai borsi település 1616-ban került a Rákócziak birtokába. Itt hajdanán két kúria állt, ezeket építtette egybe Lorántffy Zsuzsanna, és a kastély 1660-ig, II. Rákóczi György haláláig élte a virágkorát. II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született itt, ebben a biztonságos és csendes környezetben. A kastélyt 1678-ban felégették a kurucok, ezután igencsak romos állapotba került.

Lux Kálmán az 1940-es években felújította és kibővítette az épületet. A második világháború után raktárnak használták, később általános iskola is volt. 90-ben az önkormányzaté lett, és a Rákóczi Egyesület kezelésébe került. Ekkoriban önerőből újítgatták, ahogy lehetett, de átfogó renoválásra nem jutott pénz. Végül Áder János és Ivan Gašparovič köztársasági elnökök egyeztek meg abban, hogy közös erővel restaurálják az épületet. A munkálatok 2018-ben kezdődtek, és most, 2021 nyarán adták át a kívül-belül felújított kastélyt.

Rákóczi küldetése

Sajnos az eredeti berendezésből nem sok minden maradt meg az utókornak, csupán a beépített részek, például az ajtókból, kandallókból, mosdóhelyiségekből lehet felfedezni néhányat a kastélyban, de mindezekért kárpótol az informatív és mindenre kiterjedő tárlat. Egy jókora rajz mutatja meg az egyik teremben, melyik szoba milyen célt szolgált: a grafika egyébként pontos leltári adatokra támaszkodva készült, esetenként még arról is volt feljegyzés, hogy némelyik szoba milyen színben pompázott, vagy hogy hány szék állt az adott teremben, így igazán valósághű lett a végeredmény.

Megismerhetjük azokat a foglalkozásokat, amelyekre szükség volt a kastélyban, és az is kiderül, hányan dolgoztak az adott pozícióban egy időben: étekfogóból például nem kevesebb, mint 22 sürgölődött az asztalnál, hiszen nem volt mindegy, ki foghatja meg a levesestányért, vagy hogy ki milyen közel mehet a főúri asztalhoz.

Az uradalom működéséről is képet kapunk, amiben ráadásul egy nagyon jópofa installáció segít, ami – tanúsíthatjuk – a felnőtteknek éppen annyira tetszik, mint a gyerekeknek. Lényege, hogy egy tekerőke segítségével fából készült figurákat bírhatunk mozgásra: az alakok halásznak, fát vágnak, pásztorkodnak vagy éppen füvet kaszálnak. Látványos az terem is, ahol sakkfigurák segítségével ábrázolták a nemzetek közötti hatalmi játszmákat.

Hogy honnan származott Rákóczi Ferenc mélységes küldetéstudata, azt a kiállítás remekül szemlélteti. A történet még édesanyja, Zrínyi Ilona várandósságakor indul, nem véletlen, hogy az első szoba a „megérkezés terme” nevet kapta. A kiállításon kiderül, hogyan várta a „kis Ferikét” a család. Először is fontos, hogy Borsit nagyon tudatosan választották a születése helyszínéül. Ugyan a Rákócziak jókora birtokokkal rendelkeztek, jó néhányban császári hadseregeket „láttak vendégül”, így ezek nem biztosítottak eléggé nyugalmas és stresszmentes helyszínt a kismama számára.

A falra festett családfát szemügyre véve pontosan megérthetjük, milyen komoly örökséggel jött világra a későbbi fejedelem: apja és anyja házassága Észak- és Dél-Magyarország Habsburg-ellenes családjainak egyesülését jelentette, így Rákóczi Ferencnek tulajdonképpen a teljes Habsburg-ellenzék vezetőjének kellett lennie. Ez nemcsak nehéz feladattal, de hatalmas felelősséggel is járt a családja, az emberei, a népe iránt.

Asszonyállatok kígyóbőrrel a hasukon

Bár akkoriban a nőket kedvesen csak „asszonyállatként” emlegették, állítólag a magyar férfiak a tenyerükön hordozták őket a várandósságukkor. Egy, a kiállításon ismertetett, 1628-ban kiadott kötetben direkt arra intik a férfiakat, hogy „az terhes asszonyállatokkal az ő uruk igen gyengéden és nagy szeretettel bánjanak és azon legyenek hogy ezeket semmiképpen meg ne háborítsák”, ugyanitt megjegyzik, hogy ne járjanak gyorsan, ne futkossanak, és ne legyenek „nyalánkok” a várandós nők. Megtudhatjuk továbbá, hogyan kell jó bábát szerezni, hogy hogyan érdemes a nőknek kommunikálniuk a terhességről, hogy mit lehet kiolvasni a vizelet színéből, és a legfontosabb: hogy a könnyebb szülés érdekében kígyóbőrt kell a szülő nő hasára kötözni.

Az egykori férfiszárnyban most egy emlékszobát rendeztek be Rákóczi születésének tiszteletére, de az biztos, hogy Ferenc nem itt látta meg a napvilágot. A bölcsője is eltűnt úgy hetven éve valahol a romániai múzeumok útvesztőiben, ezért most csupán hologramként lehet megcsodálni. Gyerekkorát részletesen megismerhetjük: hogy milyen játékokkal játszott, mit tanult, milyen volt az első ábécéskönyve, milyen emberek hatottak rá, és hogy milyen események történtek körülötte egészen a szabadságharcba való belépéséig. Érdekesség, hogy bár két évet Bécsben töltött ifjúkorában, ahol megtanult táncolni, lóversenyeken vett részt és kártyázott, ahogy a korabeli fiatal férfiak, hamar elege lett a lébecolásból: azt mondta, őt nem ilyen embernek nevelték, és felhagyott a kicsapongással. Felesége, Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnő azonban szeretett költekezni, csípős nyelvű volt és féltékeny – nem is alakult zökkenőmentesen a házasságuk.

Máig élő kultusz

Miután Rákóczit felségárulás miatt börtönbe zárják, ahol nagy valószínűséggel halál vár rá, felesége megtervezi a megszöktetését, ami szerencsére sikerrel jár. Megnyerik maguknak az akkori börtönparancsnokot, aki dragonyos közlegényi ruhát ad Ferencre, így szökik meg a fogságból. Az izgalmas sztorit egyedi, képregényes formában mutatja be a kiállítás, ami ismerteti a szabadságharc összes apró részletét a csatarendtől kezdve a fegyverekig és a harc lefolyásáig.

A sok vesztes csata után az erkölcsi győztes mégis Rákóczi lett:

Törökországban, Rodostó városában, a tenger mellett éli le utolsó napjait. Miután meghal, hirtelen mindenhol látni kezdik, a piactéren, az utcán, és hiába próbálják a Habsburgok erővel kiverni az emberek fejéből, a kultusza egyre erősebbé válik. Máig szimbóluma a szabadság eszméjének és a reménynek.

Az utolsó szobák egyikében érdekes játék vár ránk egy kérdéssor formájában. Bár először arra számítunk, hogy a tudásunkat fogják tesztelni, nem erről van szó, a kérdések inkább gondolkodásra késztetnek Rákóczi személyével kapcsolatban. Felmerül többek között, hogy ha a kis Ferenc ma születne meg egy átlagos magyar családba, milyen pályát választana magának, például politikus vagy tanár lenne-e. A kiállítás utolsó termében a fejedelem máig tartó hatásáról és örökségéről van szó, megemlítve filmeket, irodalmi műveket, utcaneveket és ételeket is.

Bár egy zempléni kalandozáskor nem biztos, hogy Borsi az elsődleges célpont, két túra közé pihenésképp nagyon is érdemes beiktatni: garantált, hogy ilyen tárlatot nem láttok máshol.

A cikk 2021 októberében jelent meg először.