Börzsönyi élménytúra, avagy az alapponttól a csúcsig

Lehetetlen lenne az Északi-középhegység nyugati bástyáját jelentő Börzsönyt egyetlen túrában bemutatni, ám ha arra kérnek, hogy ezen a vidéken ajánljak egy látványos, élményekben gazdag útvonalat, egyből a hegység eszenciáját elénk táró vadregényes Csarna-, illetve Fekete-völgyre, továbbá a Magas-Börzsöny fantasztikus ösvényeire és panorámájára gondolok. Ezt az élménykavalkádot egy túrára felfűzve is megtapasztalhatjuk, amennyiben nem riadunk vissza a patakátkelésektől és a néhol nehezen járható hegyoldalaktól, amelyek egyaránt hozzátartoznak a kalandhoz. Lehetsz kezdő vagy rutinos túrázó, ez az útvonal biztosan a kedvenceid közé fog tartozni.

Túránk a hegység északnyugati lábánál fekvő Kemencéről indul, de hogy egészen pontosan honnan, az csak rajtunk áll. A Magas-Börzsöny kapuját jelentő Csarna-völgyig ugyanis autóval vagy kisvasúttal is utazhatunk, illetve maga a település is tartogat több látnivalót. Ilyen például a Kemencei Erdei Múzeumvasút kiállítótere, ami a műszaki kuriózumokon túl a környék helytörténetét is bemutatja. Ez egyben a kisvasút végállomása is, így évszaktól és menetrendtől függően akár innen is elpöföghetünk a Csarna-völgybe.

Amennyiben nem autóval és nem is kisvasúttal közlekedünk, Kemence központjától közel három kilométert kell megtennünk aszfaltúton, mire elérjük az Erdészeti emlékmű két hatalmas sziklatábláját – ami erdészeknek és favágóknak állít emléket –, illetve az innen alig pár lépésre, a Kemence-patak túloldalán található Börzsönyi szintezési főalappontot. Ez egy térképészeti fixpont, aminek pontosan meghatározott magassága egészen a közelmúltig nagy jelentőséggel bírt a topográfiai felmérések során.

A Börzsönyi Kéktúra jelzéseit követve vesszük be magunkat a híres-neves Csarna-völgybe, igaz, a Feketevölgy Panzióig még aszfaltúton gyalogolunk. (Aki kisvasúttal érkezik, az rögtön a panzióig, a kisvasút végállomásáig utazhat) A hangulatos szálláshelyet egyre szűkülő hegyoldalak között, csobogó patak szomszédságában és az erdő csendjében találjuk. Innen már tényleg csak két lábbal folytathatjuk az utat, ahol a kék jelzések a Börzsöny belsejébe, illetve legvarázslatosabb részére kalauzolnak.

Innentől egy természeti értékekben igen gazdag, 1978 óta fokozottan védett természeti területté nyilvánított erdőben járunk. A Csarna-völgy domborzati viszonya meglehetősen érdekes, mert szinte katlanszerűen van elzárva a meredek, 200-300 méterrel magasabb gerincvonalak között, melyek völgybefutó hegyoldalai közel 50 különleges növény-, illetve számos ritka állatfajnak adnak otthont. A vadregényes völgy mélyén vezető, helyenként nehezen járható utat változatos faállományú erdőségek kísérik. Tölgyek, bükkök, gyertyánok és kőrisek alatt óvatos emelkedésben haladunk az elmosott vasúti pálya mentén, több alkalommal is átkelve a Csarna-patak évszaktól függően szelíd, máskor kimondottan vad sodrásán.

A Csarna-, vagy ha úgy tetszik Fekete-völgy különleges atmoszférájához hozzá tartozik a napjainkban utópisztikus látványt nyújtó, a patak által elmosott kemencei kisvasút felső pályaszakasza, ami húsz évvel ezelőtt még egészen a Halyagosi kulcsosházig vezetett. Az eredetileg 1913-ban faszállításra létrehozott, később turistákat is szállító, ritka, 600 mm nyomtávú vasúti pálya felső szakasza a 90-es években ment tönkre, miután a patak áradásai több alkalommal is megrongálták. Ennek az elmosott pályaszakasznak a közelmúltban tervezett felújítása kapcsán vált igazán ismerté a Csarna-völgy, ugyanis a természetvédők hírverése óriási visszhangot váltott ki a sajtóban és a médiában, olyan emberekhez is eljuttatva a völgy ügyét, akik korábban még a Börzsönyről sem hallottak. Hogy pontosan mi és hogyan épült volna ide, illetve hogy miért hiúsult meg valójában a beruházás, arról a 2019 februárjában megjelent Turista Magazinban olvashatsz részletesen.

A víz munkája láttán a terep egyszerre látványos és kalandos, ugyanakkor kissé apokaliptikus is. Ide tényleg csak lábon lehet eljutni, ami nagyban hozzájárul a völgyszoros háborítatlanságához. Ennek köszönhetően többek között olyan ritka és fokozottan védett állatfajok találtak itt menedékre, mint a fekete gólya, a parlagi sas vagy az uráli bagoly, illetve a rejtőzködő életmódú hiúz, amit a kutatók is csak ritkán tudnak lencsevégre kapni. A Csarna-patakban Petényi-márna, kövi csík, fenékjáró küllő és fürge csele is él, továbbá a kövek között gyakorta látni foltos szalamandrát. Utóbbiakkal télen aligha találkozhatunk, de a lombtalan erdőben kimondottan könnyű dolgunk van a madarak, illetve a hegyoldalban csörtető vadak megfigyelésével. Ha csendben járunk, nagy eséllyel megpillanthatjuk őket.

A Feketevölgy Panziótól valamivel több, mint két kilométert gyalogolunk az elmosott sínpárok mentén, amíg elérjük a Hamuházat. A hajdani vasúti pálya egyik állomásához érkeztünk, ami nevében a 18-19. század hamuzsír készítésének emlékét őrzi. A hamuzsír anno elengedhetetlen volt az üveggyártáshoz és a vászonfehérítéshez, ennek érdekében pedig hatalmas famennyiséget kellett kitermelni. A kis kunyhó közelében még megtaláljuk az állomás tábláját és a síneket is, valamint néhány vasúti csillét, melyek az erdő csendjében sorakozva várják bizonytalan sorsukat.

A Hamuháztól már a kék kereszt jelzéseivel követjük a Fekete-patakot. Itt valamivel jobb állapotban lévő sínekkel találkozunk, melyek a kisvasút halyagosi végállomásáig vezetnek. A fölénk tornyosuló Kuruc-bérc és a Halyagos tömbje fog minket közre, miközben továbbra is csak enyhe emelkedésben haladunk a Magas-Börzsöny legbelső része felé. Katarzisnak is beillő úti célunk a hegység legmagasabb pontja, a 938 méter magas Csóványos. Ide viszont még jelentős szintemelkedést kell leküzdenünk, amit eddigi utunk során aligha tapasztaltunk.

Anno a Halyagosi kulcsosház felett is volt vasút, ám innen már lóval vontatták fel a szerelvényeket. A lejtmenetes szállítás során a gravitációra bízták a dolgot, csupán egy fékezőre volt szükség a biztonságos lejutáshoz. Ennek a szakasznak mára nyoma sincs. Itt a síneket már évtizedekkel korábban felszedték.

Ráfordulunk a kék háromszög jelzésre: a látvány magával ragadó és szomorú is egyben. A táj érintetlenségét jelzi ugyanis, hogy a Börzsöny ezen részén jól látszanak még a 2014 decemberi jégtörés nyomai. Az ország más erdőségeit is érintő katasztrófa talán a Magas-Börzsönyben okozta a legdrámaibb károkat. Ellentétben mondjuk a budai hegyekkel, itt nem csupán a fák koronája sérült, a bükkösök egész testükkel adták meg magukat az ónos eső miatt kialakult hatalmas jégtehernek.

Miközben a Hangyás-bérc lepusztult oldalában kísérjük az Oltár-patakot, és a hajdani lóvasút nyomvonalát, már feltűnik előttünk a kihívást jelentő kaptató, ami a Kőkorsó sziklateraszához, valamint a fölötte meredeken leszaladó hegygerincen vezet felfelé. A minket kísérő, ércnyomokat is rejtő, hatalmas andezitsziklák, andezitagglomerátum-tömbök tetejére tartunk, ahol egy 22 méter magas kilátóról fogunk kitekinteni a hegység központi részét létrehozó vulkán belsejére.

A kék háromszög jelzés némi kurflival vezet fel minket a 938 méter magas Csóványosra, de ezen a szakaszon már jóval szelídebb emelkedőn gyalogolunk, mint a korábban tapasztalt kőkorsói erőpróba. Felértünk a Börzsöny tetejére, ami egyben Pest megye legmagasabb pontja is. A hegyekkel és erdőségekkel körbevett kilátóról fantasztikus panoráma tárul elénk. Közvetlen közelünkben a vulkanikus eredetű Börzsöny egykori kráterének felrobbant és beszakadt romja, a hatalmas kalderaudvar mélyül, benne párhuzamosan futó völgyekkel és hegygerincekkel, köztük a mi útvonalunkat is vezető Fekete-, illetve az Oltár-patak völgyével.

Körkilátásunk legvonzóbb látványa valóban a börzsönyi kaldera, de rálátunk innen a hegység déli részére, a Dunakanyarra, a Visegrádi-hegység hosszan hullámzó vonulatára, továbbá a Cserhátra és a Gerecsére is, és tiszta időben még a Magas-Tátra csúcsai is tökéletesen kivehetőek.

Alig 10 kilométert túráztunk a börzsönyi szintezési főalapponttól a csúcsig, miközben 700 méteres szintkülönbséget kellett leküzdenünk. Kétségtelen, hogy más látványos úton is feljuthatunk a Csóványosra, de a szűk és sziklákkal szegélyezett völgyszoros a patakátkelésekkel, a vasúti pálya utópisztikus romjaival az egyik legváltozatosabb, egyben legizgalmasabb útvonalat kínálja a felfedezőkedvű turistáknak. Hogy melyik úton ereszkedünk le a hegyről, az a kedvünktől, az erőnlétünktől és persze a logisztikánktól függ. Visszamehetünk Kemencére a zöld jelzésen, bezárva ezzel egy körtúrát, de a Csóványosról akár a szélrózsa minden irányába elindulhatunk. Leereszkedhetünk innen Diósjenőre, Királyrétre és Kóspallagra, nagyobb túrával pedig Nagybörzsönybe és Márianosztrára is eljuthatunk.

A cikk először 2020 februárjában jelent meg.