Alászálltunk Buda egyik legizgalmasabb barlangjába

Vajon hányan tudják, hogy az ország leghosszabb barlangrendszere Budapest alatt húzódik? És, hogy ki sem kell tennünk a lábunkat a fővárosból, hogy leereszkedjünk a járataiba? A Pál-völgyi-barlang a II. kerületben több mint 32 km hosszan kanyarog a rózsadombi házak alatt. Ezzel a hosszal maga mögé utasítja a híres Baradlát, és a Pilisben található harmadik helyezett Ariadne-barlangrendszert is.

Százéves bányaőrházból interaktív fogadóépület

Mielőtt leereszkedünk a föld alatti világba, egy kis barlangi ráhangolódásként megnézzük az új kiállítást a tavaly decemberben átadott Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság fogadóépületében, amelyet az egykori bányaőrházból alakítottak ki. Már csak azért is érdemes itt kezdeni a barlangolást, mert a jegypénztár a látogatóközpontban kapott helyet.

A tárlat megismertet a barlang kutatásának történetével, és szemléletesen modellezi le a barlangrendszerek elhelyezkedését a Budai-termálkarsztban. A kiállítótérben olyan érdekességeket is találunk, mint egy igazi barlang, amely az épület alatt húzódik, és egy üvegpadlón keresztül mutatja meg, hogy a barlangászok hogyan tisztítják a járatokat, rakják ki egy vödörbe a törmeléket, majd adják fel a felső személynek. Ezen kívül láthatunk itt szép, régi karbidlámpákat, amelyeket egykor a bányászok és a barlangászok használtak, de a barlangban csak messziről csodálható cseppkövet is megfoghatunk, miközben a denevérek szociális és tájékozódási hangját halljuk a háttérben.

Túravezetőnk, dr. Csapák Alex geográfus, hidrológus, aki több éve kalauzolja magyarul és angolul az érdeklődőket a barlangtúrákon. Az alapszabályok ismertetése után – a barlangban nem szabad fogdosni a képződményeket, tapogatni a falakat, elszakadni a csoporttól, és nem szabad vakuzni a denevérekre – Alex nyitja is a barlang bejáratánál álló acélajtót. A túra egy kiépített, kivilágított folyosóval kezdődik, amely alig néhány méter után a tágas Lóczy-terembe vezet, ahol Alextől megtudjuk, a mennyezet 1975-ben leomlott, ezért kellett komolyabban „aládúcolni”, azaz megerősíteni vasbeton építményekkel a falakat. Ettől a terem összhatása ugyan pinceszerű lett, de így is megvan a maga sajátos hangulata.

Az üregbe esett birka

A legenda szerint a Pál-völgyi-barlang felfedezése egy eltévedt birkának köszönhető. A bányafelügyelő fia, Bagyura János az üregbe esett állat keresésekor talált rá a barlang első járataira. De ez csak szóbeszéd, a valóságban 1904-ben egy természetjáró csoport kirándult az akkor itt működő kőbánya környékén, és a bánya körül kidobált kőzettestek között összetört cseppkődarabokra lettek figyelmesek, ebből következtettek arra, hogy cseppkőbarlang húzódhat a mélyben. Még ebben az évben Scholtz Pál Kornél és Bagyura János együtt jutottak le egy szűk nyíláson keresztül a Pál-völgyi-barlangba, így ők lettek a felfedezői.

1910-re több mint egy kilométernyi szakaszt tártak fel, 1919-ben már a nagyközönség számára is megnyitották a barlangot. Az érdeklődők barlangász vezetővel, karbidlámpák fényénél csodálhatták meg Budapest első kiépített barlangját, amely 1927-ben modern villanyvilágítást kapott.

Az igazi feltáró kutatások azonban csak 1980-ban kezdődtek meg. Alig másfél hónap leforgása alatt a barlang hossza a duplájára nőtt. A következő fordulat 2001-ben történt, amikor megteremtették az összeköttetést a Mátyás-hegyi-barlanggal. A közös járatrendszer a maga 18,7 km-es hosszával az ország második leghosszabb barlangja lett. 2011-ben pedig megtalálták az átjárást a Harcsaszájú–Hideg-lyuk-barlangrendszerek felé.

Jelenleg ennek csak töredékét, egy közel 500 méteres kiépített szakaszát járhatjuk be az egyórás vezetett túra során.

Csak a képzeletünk szabhat határt

Ahogy belépünk a legkiterjedtebb, legnagyobb terembe, rögtön rájövünk, miért kapta a Színházterem nevet. A „függönysort” letöredezett cseppkőképződmények, a „színpadot” egy mesterséges magaslat, a „nézőteret” egy sziklás lejtő alkotja. A nézőtér közepén egyetlen nézővel, a karcsú Rokokó hölggyel, amely valójában egy mutatós állócseppkő. De az oldalfalakon – némi fantáziával – megtalálhatjuk a János-hegyi Erzsébet-kilátót és a Tündér-sziklát is.

A Lakatos-teremből nyíló zsákutca végén, ha jobban eleresztjük a fantáziánkat, akár egy egész cseppkőállatkertet is beleláthatunk a képződményekbe. Túravezetőnk egy zseblámpával rávilágítva segít felfedezni az alakzatokat a falakon, és előbukkannak sorban a krokodil, a skorpió, a százlábú, a polip, az elefánt és a vaddisznó.

Egy helyütt cseppkőzászlót is felfedezhetünk. Ezek a különleges képződmények úgy jönnek létre – magyarázza Alex –, hogy amikor egy rézsútos felület mentén szalad le a víz, egy hosszanti vonal mentén rakja le a mészréteget, és így általában hullámos, nem teljesen egyenes vonalú képződmény alakul ki. Majd az egyik lefelé vezető lépcső felett egy beékelődött hatalmas kőre hívja fel a figyelmünket, és vidáman osztja meg velünk a „Damoklész kardja” elnevezésű „szikla” babonáját.

Miután ezt meghallják a látogatók, egy kicsit megtorpannak, és nem igazán akaróznak lemenni a lépcsőn – teszi hozzá.

Még egy Boszorkánykonyhába is benézhetünk, amelybe a legenda szerint, ha bekiabáljuk a kedvenc ételünk nevét, vacsorára az vár majd otthon bennünket. Alex szerint a csalódás elkerülése végett, célszerű olyan ételt bekiáltani, amihez megvannak az alapanyagok otthon, ha esetleg mégsem jönne össze a varázslat, akkor legalább el tudjuk készíteni a kívánt étket. A terem nevét egyébként onnan kapta, hogy az ide érkező barlangászok az üreg tetején található oldásos gömbüstök láttán a családi tűzhely falán függő serpenyőkre asszociáltak, és elnevezték boszorkánykonyhának.

A barlangi séta során a cseppkőképződmények „Meseországába” is eljuthatunk, ahol ott áll előttünk Hófehérke a hét törpével, Piroska kosárral kezében, és a háttérben a farkas is befigyel. Az Öreg néne őzikéje, a Bagoly, egy puli kutya, a Kínai pagoda, Buddha-szobor, a Niagara-vízesés és egy, az oldalfalat díszítő minicseppkőoszlop is felbukkan, mint Tündérpalota.

A barlang kiépített része hétfő kivételével egész évben látogatható, de csak vezetéssel. A kiépített útvonal sima utcai öltözetben végigjárható, de azért érdemes melegebben öltözni, mivel a barlangban egész évben 11 °C a hőmérséklet. A körülbelül egy óra hosszú alaptúrán közel 430 lépcsőfokot kell megmásznunk, amelyek helyenként 30 cm magasak, de van, akinek kihívást jelenthet feljutni a hét méter magas, úgynevezett Tyúklétra tetejére is. Mindezek miatt 5 éves kor és 115 centiméteres magasság alatt nem is látogatható a barlang. A barlangi túrák óránként indulnak, az első túra: 10.15-kor, az utolsó 16.15-kor startol. Aktuális jegyárakért, kedvezményekért és további részletekért látogass el a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság weboldalára.