Unokájának férje, Radnai Péter újságíró tiszteleg a szeretett rokon előtt.
Angelus égi síiskola
16 évvel ezelőtt kaptam négy új nagyszülőt. Addigra nekem már nem éltek a nagyszüleim, ezért volt külön boldogság, hogy annak a lánynak, akit kinéztem, még mindkét nagypapája és nagymamája élt. A legöregebb Miklós bácsi volt, aki éppen megismerkedésünkkor lett 91 éves. Úgy volt illendő, hogy az unokája a komolynak látszó fiút bemutassa a nagyszüleinek. A nagy találkozás Dobogókőn, a természetjárók napján történt. Már akkor sem értettem, hogy egy 91 éves ember a nála három évvel fiatalabb feleségével mit keres egy kiránduláson, ahol ráadásul kevésbé fáradtak el, mint mi, a fiatalok. Aztán az első találkozó után jöttek a hosszú beszélgetések, az unoka, majd később a dédunokák. Szinte mindig ugyanarról volt szó. A Börzsönyről, a Pilisről, a Naturfreundról, a kaukázusi síelésekről. És persze Maria Almról, ahol utoljára síelt Miklós bácsi 85 éves korában. Bármikor náluk voltunk, Miklós bácsiból folyt a szó. Mesélt a csereüdülésekről, a dunai evezésekről, a turistaházak építéséről, arról, hogy hogyan szervezett túrákat már az első és a második világháború között. (Nem elírás, tényleg akkor.)
A természet szeretete és a sport volt az élete. Még a feleségét, Edit nénit is síelés közben ismerte meg, történetesen kihúzta egy bokorból egy félresikerült csúszás után. Ekkor kezdődött a 81 év közös síelés, korcsolyázás, evezés, kirándulás. Amíg a lábuk bírta, járták a Budai-hegyeket. Sokat tanultunk tőle. Mesélt az erdőről, a fák illatáról, a hosszú túrákról és a kirándulások alkalmával kialakult barátságokról. Azt tanította, hogy nincs a kiránduláshoz jó idő vagy rossz idő. Mindegy, hogy esik az eső, vagy fúj a szél. „Idő mindig van.” Amikor állapota már nem engedte, hogy a saját lábán kiránduljon, akkor is vágyott a természetbe. Otthon a tévéjén nézte az erdőt, a Másfél millió lépést, az alpesi síversenyeket, a jégtáncbajnokságokat. A szocsi olimpia idején boldogan mesélte, hogy ő is síelt arrafelé. Amikor a közel 100 évvel fiatalabb dédunokái táborozni indultak, bárhova is mentek az országban, mindig tudta, hogy ott mit kell megnézni, hogy hol van közel arborétum vagy turistaház. Az utolsó időkben a legnagyobb boldogságot az jelentette neki, amikor a dédunokák síeléséről nézett videókat. Mindig mutatta a kezével, hogy hogyan kell helyesen hóekézni. Azt szerette volna, hogy minden gyerek tanuljon meg síelni, hogy legyen kötelező síszünet az iskolákban. Utolsó évében, egy évvel felesége halála után, egy Angelus-síiskoláról álmodott. Angelus Miklós 108. évében, 2016. december 31-én aludt el.
Az Angelus-síiskola az égben megnyitotta kapuit.
Radnai Péter (Angelus Barbara férje)
2017. január 3.
Angelus Miklós 1909. szeptember 9-én született. A magyar természetjárás legidősebb nesztora és az aranyjelvényes túravezetők korelnöke a Természetbarátok Turista Egyesületének 1934 és 1944 között választmányi tagja, valamint 1936-tól 1939-ig a Magyar Turista Szövetség Alpin és Túrasíelő Bizottságának tagja volt. A háború után a Magyar Természetbarát Szövetség társadalmi aktívájaként folytatta turistaszervezői tevékenységét, 1987-ig választott alelnöke volt a szövetségnek. Amikor ő volt az MTSZ Nemzetközitúra-bizottság vezetője, nagyon sokan vehettek részt az általa szervezett külföldi túrákon. Kiváló kapcsolatai révén több síelő részesülhetett kedvezményes áron osztrák síoktatásban. 2009-ben a természetjárók napján személyesen is megjelent, és több száz résztvevő jelenlétében köszöntöttük őt a 100. születésnapján. A Magyar Természetjáró Szövetség vezetése őszinte részvétét nyilvánította a családnak.
Kapcsolódó cikk:
107 éves lett a legidősebb magyar természetjáró
