Látványos formák és panorámás sasbércek a Budai-hegységben

Sokaknak a Budai-hegység részben urbanizált, ugyanakkor erdőtájat is tartogató terepéről a családi kirándulások, a kutyasétáltatás, a normafai rétes és a Gyermekvasút jut eszükbe – hogy csak pár „klasszikus” programot említsünk –, és kevesebben tekintenek rá a látnivalók és értékek sokszínű tárházaként, noha az már egy térképböngészés során is feltűnhet.

Korábbi válogatásunkban a főváros közigazgatási határain belül található sziklákkal foglalkozunk, most a Budai-hegység többi neves szirtjét, sasbércét, sziklapárkányát fogjuk bemutatni.

Budaörsi sziklatáj

Bár a Budaörs fölé magasodó hegyekre felszökik a nyüzsgő város morajlása, és az innen nyíló panorámához hozzátartozik az autópálya látványa, az áruházak és a logisztikai központok szürke kockái, ezeknek a kopár, sziklás hegykúpoknak mégis különös varázsuk van. Budaörs jellegzetes dolomitrögeinek egyike a Kő-hegy. Tetején messziről látszó kápolna és kereszt áll. A hely csodás panorámája és pazar sziklatája mellett történelmi érdekességet és egy hajdani remetelakot is rejt mindazoknak, akik a Kőszikla utcából induló lépcsősoron meghódítják a 235 méteres magaslatot. A Kő-hegy remetéjéről és az itt álló kápolnáról ebben a cikkünkben olvashatsz részletesen.

A környezetéből meredeken kiemelkedő, különleges sziklaformációkat rejtő Odvas-hegy 314 méteres magasságával a Budaörsi-kopárok legmagasabb tagja. A tanösvényen bejárható hegy önmagában is elragadó, ugyanakkor itt találjuk a mutatós Lófej- és a Malacfej-sziklát is. Sziklagyepek és lejtőssztyepprétek növényfajai uralják a látványt. Kora tavasszal a leánykökörcsin, a tavaszi hérics és a fürtös gyöngyike, kicsit később a fekete kökörcsin és az apró nőszirom virágai pompáznak a területen, ami védettséget élvez: ne térjünk le a kijelölt ösvényről!

A piros út közvetlenül az Odvas-hegy lábánál halad. A hegylábnál található felhagyott kőfejtő triász korú dolomitot és az eocénból származó breccsát tár fel úgy, hogy mindkét kőzetet kalcit- és barittartalmú erek szövik át. Mindkét ásvány előfordul a hegytömb kisebb feltárásaiban is, de itt különösen jól látszik a két eltérő földtörténeti időszakból származó kőzetek látványos határvonala.

A Huszonnégyökrös

Budaörs felett magasodik a Csíki-hegyek legdélebbi pontja, a legendás Huszonnégyökrös-hegy, amit a dolomitrögöket bejáró sárga sáv jelzésről leágazó háromszög jelzésen lehet meghódítani. A tengerszinttől mindössze 288 méterrel magasabb hegy északra néző vad sziklaletörése már messziről pompás látványt nyújt, a hegytető pedig igazi „láblógatós” élményt tartogat. Panorámás madártávlatába a Budai-hegység nyugati végeit, Budaörs elnyúló ipari parkját, az alattunk fekvő katonai temető fehér keresztjeinek rengetegét, a némán suhanó vitorlázógépek látványát szemlélhetjük.

Törökugrató

A Törökugrató 249 méter magas, sziklás sasbérce Budaörs egyik jelképe: a meredeken felszökő, fehér sziklákat szorosan körbeöleli a város. A sziklás kiemelkedés egy izgalmas vonalvezetésű tanösvényt, színes virágpompát, védett növényeket és gyönyörű panorámát tartogat, a történetét pedig legendák övezik.

Panorámája mellett a látványos szirt kiemelt értéke a nyílt dolomitsziklagyepek és az árvalányhajas sziklagyepek kisebb szigetei. A sokféle védett, illetve fokozottan védett és egyéb növény között találunk Szent István-szegfűt, magyar gurgolyát, fekete kökörcsint, leánykökörcsint, apró nőszirmot, tavaszi héricset, borzas szulákot, árlevelű lent, terpedt koronafürtöt, pusztai meténget, csillagvirágot – hogy csak párat említsünk a tavasztól őszig pompázó virágkavalkádból.

A Törökugrató nevét több legenda is magyarázza, ezek mindegyike Buda 1686-as ostromához kapcsolódik. Az egyik úgy tartja, hogy még javában folytak a harcok, amikor egy utánpótlásnyi sereg érkezett Buda felé a török csapatok megerősítésére, a magyar katonák azonban szétkergették őket, a menekülő török vezér pedig erre a hegyre kaptatott föl. Látva, hogy helyzetéből nincs kiút, lovával inkább a biztos halálba ugratott. Egy másik történet szerint Buda visszafoglalása után a törökök nagyobb csapata menekült a hegyre az őket üldöző magyarok elől, de nem ismerték a csúcson leszakadó sziklás meredélyt, és egytől egyig lezuhantak.

Sorrento sziklái

A Budaörsi-kopárok egyik legnyugatibb tagjának hegygerincét egyedi megjelenésű, sárkányhátszerű dolomittorony-csoport alkotja. Részleges kilátás is nyílik a vidékre, de leginkább a helyszín markáns hangulatáért és a ligetes fenyőerdőben strázsáló sziklaformációk látványáért érdemes ide ellátogatni. A Sorrento elnevezői talán kicsit túlzásba estek, mikor az olaszországi kikötőváros partfalához hasonlították ezeket a lényegesen kisebb sziklákat, azonban a látvány így is megkapó.

A pazarul festő tornyokat budaörsi dolomit építi fel. Ez a 200 millió évet meghaladó korú kőzet azonban nem csak az eltelt évmilliók miatt néz ki ilyen elaggottan. A dolomitra jellemző ridegség miatt apró repedések hálózzák be a kőzetet, amit a víz és a jég szorgos munkája bontott apró darabokra. A sziklás felszínek a keményebb, ellenállóbb gerincek mentén bukkannak elő, környékükön pedig murvával hintett a hegyoldal, görgő, instabil alapot képezve az évezredek alatt kialakult vékony talajtakarónak.

Csöppnyi vadon és a Mária-szikla

A fővároshoz közel, Budakeszi határában bújik meg egy vadregényes minikanyon, a Mária-szurdok, melynek legismertebb képződménye a Mária-kegyhelyként ismert festői sziklaegyüttes. A régmúltra visszatekintő Mária-szikla feltehetően már a pogány időkben is a hitélet helyszíne volt: az ilyen áldozóhelyeket az államalapítást követően a felvett új, keresztény vallás természetes szentélyekké, Mária-kegyhelyekké változtatta, feledtetni kívánva a bálványimádó pogány szertartások színtereit.

A közvetlenül a turistaút mellett álló Mária-szikla azonban az év minden szakában ragyogó látványt nyújt, a helyszín különlegessége továbbá, hogy az alacsony térszín ellenére termetes bükkfák is színesítik az elegyes erdőt, melyek az egyedi mikroklímának köszönhetően érzik itt jól magukat.

A Szarvas-árok vadonja

A budai hegyeknek vannak az Északi-középhegység magasabban fekvő vadregényes környezetét megidéző részletei is. Ilyen például a Budakeszi és Telki között húzódó Szarvas-árok, amely csak azért nem tett szert idáig nagyobb hírnévre, mert jelzett turistaút nem vezet benne. A Szarvas-árok legcsodálatosabb képződménye kétségtelenül a térképeken is jelzett Szarvas-árki-sziklaeresz, ami feltehetően a Budai-hegység legnagyobb ilyen jellegű képződménye, de az árok keleti partfala is – ahová ösvény vezet fel – látványos sziklaélményt tartogat.

A Szarvas-árkot szegélyező nyers dolomitfelszín előrenyúló, szabdalt kőpárkányai kitett páholyokként kínálnak panorámát. Lent az árok erdővel bélelt, egyenes csapású völgye mélyül, melyet rég eltűnt vízfolyás vájhatott egy szerkezeti mélyedésben utat találva. Balra és előre a szomszédos erdős hegyek takarják a közeli medencevidékek nagyját, a tájban felbukkan néhány távoli település, illetve a párából kitűnhet a Velencei-hegység púpja és a Vértes pereme is.

Biatorbágy sziklái

Lenyűgöző sziklamonstrumok, meredek oldalakban hullámzó karsztbokorerdők és lejtősztyeppek, valamint fantasztikus panorámák. Mintha nem is Magyarországon járnánk, pedig ez a mediterránnak ható sziklás táj Pest megyében, Biatorbágy szomszédságában található, csupán néhány kilométerre a fővárostól. A fent említetteket főként az Öreg-hegy nyugati sziklapárkánya, a Madárszirt, és a lenyűgöz Nyakas-kő garantálja, de az erre járónak nem érdemes kihagynia a közeli Iharos- és Kő-hegyet sem, amelyek szintén pompás sziklákat és panorámákat tartogatnak. Mindezeket egy nem túl hosszú körtúrára is felfűzhetjük.

Az országút felől roppant látványt nyújtó, közel 400 méter hosszú Madárszirt geológiailag a Tétény-Sóskúti-fennsík nyugat felé meredeken leszakadó pereme, ahonnan, amíg a szem ellát belátni a Zsámbéki-medencét, a Vértest és a Gerecse vonulatát, illetve a távolban még a Bakony is felsejlik.

A Madárszirt mellett látható a Nyakas-kő impozáns sziklatornya: robosztus meredélyként magasodik a lankás táj fölé, marcona sziklafalát testközelből vizslatva lekerekített élek teszik barátságossá. Az oldalról nézve gombát mintázó, előrenyúló szirt lapos tetejére sokan szeretnek felkapaszkodni, holott magassága miatt ez cseppet sem veszélytelen. A bámulatos kőtömb hátáról az Etyeki-dombságra, a Vértesre és a Velencei-hegységre láthatunk rá.

Sóskúti Kálvária-domb sziklái

Sóskút határában nem akármilyen látvány fogadja a Biai úton közlekedőket. A Kálvária-domb északkeleti-keleti oldalában mintegy 400 méter hosszan sóskútimészkő-sziklavonulat húzódik északkelet-délnyugati irányban, melyben két faragott fülke (kaptárkő) is található. A látványos fülkék közvetlenül egymás mellett helyezkednek el.

A Kálvária-hegy kopár hátára a piros turistaúton lehet felkapaszkodni, ahonnan csodás körpanorámát élvezhetünk a Budai-hegység legdélebbi tájaira. Az alattunk húzódó sziklafalat jelzetlen ösvényen, a Kőszikla utca felől lehet közelebbről is szemügyre venni. A sziklavonulat északnyugati részén egy régi kőbánya vájatai (Kockabarlang), valamint a Babólyuk-barlang található, a sziklafal tetején bronzkori földvár maradványait tárták fel.

Sziklás-hegyi kilátóhely

A Zsíros-hegyen, alig pár méterre az Országos Kéktúra egyik bélyegzőpontjától egy csodás panorámájú sziklabércre vezet ki a kék háromszög jelzés. A pazar kilátás, a sűrű fenyves és a fehérlő dolomitsziklák teszik feledhetetlenné. Bátran állíthatjuk, hogy ez a helyszín a budai hegyek egyik legklasszabb pihenőhelye.

A Sziklás-hegy két oldalát nemrégiben telepített, felcseperedő fekete fenyves borítja. A szűk, murvás-sziklakibúvásos gerinc orráról mégis remek kilátást találunk a Pilisvörösvári-árok felé. Szemben a Pilis-tető és vonulata uralja a képet, tőle balra a Gerecse rögei teszik mozgalmassá a tájat, még tovább fordulva pedig már a Nagy-Szénás kupolája emelkedik fölénk. A meredeken környezete fölé magasodó hegyet Európa Diplomás, fokozottan védett erdők veszik körül.

Az Alsó-Jegenye-völgy és sziklái

A Budai-hegység egyedülálló szurdokvölgye az Alsó-Jegenye-völgy, ami a főváros közelsége miatt nagy népszerűségnek örvend a kiránduló családok körében. Vonzerejét azonban nem csak könnyű megközelíthetősége, hanem varázsaltos atmoszférája is adja, melyben kacskaringózó kis patak, fahidacskák, megkapó vízesés és látványos sziklák szolgáltatják a páratlan dekorációt, illetve a gyerekeknek a természetes játszóteret.

Az Alsó-Jegenye-völgy oldalában több látványos hárshegyi homokkő sziklatömb emelkedik. A keleti völgyoldalban találunk egy különlegest is, amiben két faragott fülke található. A kőzet durva szemcsés, ezért a fülkék más kaptárkövekhez képest durvább kidolgozásúak, határaik nem egyenesek. A szikla teteje lapos, feltehetően mesterséges kialakítású, illetve mindkét fülke keskeny, hosszúkás alakú, boltozatuk felfelé ívelő.

Talányos kőbástyák Piliscsaba környékén

A Budai-hegység és a Pilis határán fekvő Piliscsaba egyik nevezetessége a Gomba-szikla. Felkapaszkodva a Kálvária-hegyre és megpillantva ezt a csodát, egyértelművé válik a névadás miértje, bár ha tovább nézzük, a kőtömb alakja akár másra is emlékeztethet minket. Maradjunk csak a gomba küllemnél, hiszen a kérdés így is, úgy is ugyanaz: hogyan keletkezett ez a látványos kőtömb?

Ha közelebbről is megvizsgáljuk ezt a pár méteres sziklatömböt, a közvetlen környezetétől eltérő állagú és fajtájú üledékes kőzetek cementálódott egyvelegét látjuk. A márgából, dolomitból és mészkőből összeálló, sok millió éves kőtömböt ma is formálja a természet koptató munkája, de keményebb, ellenállóbb anyaga „gombaként” jobban dacol az idő múlásával. A hajdan itt hullámzó tengerek többféle üledékéből létrejött sziklatömb alsó része másféle cementáltsága miatt jobban erodálódott, elvékonyodott, ennek köszönhető, hogy a szikla – túl azon, hogy látványosan kiemelkedik a környezetéből – beindítja az emberek fantáziáját.

Az Ördögoltár

Piliscsaba környéke más figyelemre méltó sziklalátványosságot is tartogat, mint például az Ördögoltárnak is nevezett Csabai-torony, amit a kék kegyhely, illetve kék háromszög jelzésű turistautakon érhetünk el. A Kavics-hegy (Sóder-hegy) oldalában, feketefenyők közt égnek meredő, valóban toronyszerű sziklaszirt is hasonló módon alakult ki, mint a Csabai-gomba, vagy mint a vidék egyéb kimagasló képződményei, de ennél a sziklánál (a nyugati oldalán) hévizes oldási üregeket és karsztos kiválásokat (borsóköveket) is megfigyelhetünk.

Roppant megkapó látványt nyújt ez a fák közül egyszer csak előtörő kőóriás, amiről nem tudhatjuk biztosan, miként kapta az Ördögoltár elnevezést. Az tudjuk, hogy a kereszténységet megelőző időkben az emberek ilyen egyedi, a környezetüktől eltérő, kimagasló helyeken tartották szakrális szertartásokat, amit később az egyház tiltott. Hazánkban sok ilyen pogánysággal összeköthető helyszínt őriznek a helynevek, valahol konkrét bizonyítékokat is feltártak a kutatók, de itt, a Csabai-toronynál csak a névből lehet következtetni. Ami viszont látszik, hogy egykor sziklamászók gyakorlóhelyként, a szovjet katonák pedig üzenőfalként használták az azóta már védett sziklatömböt. Figyelem, tilos felmászni rá és veszélyes is!

És még néhány hely..

Sziklatematikájú felsorolásunk közel sem teljes. A Budai-hegységben még jó pár olyan helyszín akad, amelyeket névtelen sasbércek, felszínre tört ördögszántások tesznek egyedivé. Kiemelnénk még a Pesthidegkúttól északra magasodó Kálvária-hegy köves és egyben panorámás platóját, a Remete-szurdok fölé magasodó Remete-hegy kilátást engedő mészkőrögeit, amerre a kéktúrajelzések is vezetnek, illetve a Budai-hegység északnyugati határhegyét, a Meszes-hegyet, melynek sziklagyepes platójáról csodás panoráma nyílik a Zsámbéki-medencére és a Gerecsére.