A Nyugat-Mecsek hegyei között megbújó Orfű programlehetőségekben gazdag környezetében egy vadregényes tanösvény hív felfedezősétára, ami egy égererdő vizenyős „dzsungelét”, a Mecsek legnagyobb vízhozamú karsztforrását és különös épületét, valamint látványos malmokat is bemutat.
Orfű mesés környezete a strand- és fesztiválszezonon kívül is számos élményt tartogat. A kirándulók az Orfűi-patak forrásánál mesés hangulatú, egyben informatív tanösvényt járhatnak be, megismerve a vízfolyás éltette különleges természeti környezetet és a vízhez kapcsolódó épületek látványos egységeit. Az 1 km hosszú Vízfő tanösvény az Orfűi Malmoktól indul, ahol parkolót és helyi ízeket kínáló vendéglátóhelyet is találunk.
Az Orfű-patak medrét követő kiépített ösvény kezdetben a fokozottan védett égererdőbe vezet. Itt cölöpökre épített pallóösvényen kapunk betekintést a helyi élővilág lenyűgöző miliőjébe, melynek vadont idéző hangulatát egészen a Vízfő-forrásig élvezhetjük. Bár a tanösvény nem hosszú, végigjárni kényelmes szemlélődéssel érdemes.
Befordulva a sűrű égererdőbe, ahol elsőként a cölöpökön álló fajárda játékos kanyargása tűnik fel, majd kisvártatva a minket körülvevő, a patak áradásai során feltöltött és elegyengetett öntésterület buja növényzete kezdi vonzani a figyelmünket.
Az égeres örökké nedves talajon érzi otthon magát, egységet alkotva a törzsek között megbúvó vízparti növényzettel és állatvilággal. A kacskaringós pallósor teraszain képekkel ellátott információs tábla segít megismerni a vizes élőhely látványos értékeit.
Élővilág az égeresben
Az évszakok nagyban meghatározzák az itt tapasztalható növénypompát. Tavasszal szártalan kankalinok pamacsai sárgállanak, illetve medvehagymatenger lepi be az aljnövényzetet, de fontos tudni, hogy itt ez a növény nem szedhető, nem szabad letérni a kijelölt útról! A talaj magas víztartalma lehetővé teszi az óriás zsurlók szép telepeinek kialakulását, melyek közé a föld magas nitrogén tartalmát jelző nagy csalán is vegyül. Utóbbi számos lepkefaj hernyójának tápnövénye, melyek között több védett faj is akad. Ilyen a szárnyain szembetűnő foltot viselő nappali pávaszem, a szépen tarkálló bogáncslepke, illetve az egy évben három nemzedék formájában is megjelenő pókhálóslepke.
A főfajként jelenlévő mézgás éger mellett szálanként előfordul a fehér fűz, cserjeszinten a közönséges mogyoró, a gyepszintet pedig különböző sásfajok tarkítják. A patak vizében szitakötők, a földön heverő holtfákban védett rovarok lárvái fejlődnek, mint a nagy szarvasbogár vagy a havasi cincér látványos egyedei. Szintén a földön fekvő fatörzsek adnak menedéket a kígyóra emlékeztető lábatlan gyíknak vagy az akár két méter hosszúra is megnövő erdei siklónak. Az itt álló korhadó fák olyan táplálékspecialista harkályfajoknak biztosít élőhelyet, mint a közép fakopáncs vagy a zöld küllő.
Ha figyelmesek vagyunk és kitartóan vizslatjuk a csordogáló patakot, akár egy folyami rákot is megpillanthatunk. A parti, illetve ritkásabb aljnövényzetű részeken jó eséllyel láthatunk erdei békát. A víz által alámosott meder szélén lehajló gyökerek közé rejti kerek, labdára hasonlító fészkét az apró termetű ökörszem, de ide rakja fészkét a vörösbegy is. Gyakran láthatunk itt jégmadarat, kék cinkét, őszapót vagy rigót cikázni a fák törzsei között, például léprigót is, aminek bőséges téli táplálékot biztosítanak a fák ágain megtelepedett fehér fagyöngy zöld gömbjei.
Lombsátor alatt kanyargó cölöpsétányt elhagyva még nem ér véget a körsétánk felfedezőélménye. Mielőtt elérnénk a Vízfő-forrás egyedi környezetét, kis kitérővel ellátogathatunk a közeli Mecsek Házához, ami nem csupán a helyi barlangászok főhadiszállása, hanem szállást adó turisztikai központ is egyben, ahol büfé és szervezett programok várják az érdeklődőket.
Ahol a víz fakad
Na, de térjünk vissza az égermocsarat tápláló patakhoz, melynek forrásához a tanösvényünk elvezet. A közel tízméteres sziklafal tövében fakadó Vízfő-forrás vize eredetileg a nevét jelző márványtáblácska alatt, egy szifonon keresztül bukkant ki a föld alól, az itt található karsztbarlang természetes túlfolyójaként. A mélyedés egy földcsuszamlás következtében eltömődött, így egy mesterséges „kaput” kellett nyitni a sziklában, hogy a víz újra a felszínre törhessen. Ez a kapu ma a Vízfő-barlang bejárata, amelyen keresztül jelenleg is akadály nélkül távozik a víz.
A mesterséges bejárat feletti, vadregényes sziklafalat főként borostyán borítja, de itt-ott kikandikál egy-két édesgyökerű páfrány, aranyos fodorka, erdei pajzsika és védett gímpáfrány.
A Vízfő-barlang a maga 391 méteres hosszával a Mecsek harmadik leghosszabb barlangja, bár egyes feltételezések szerint barlangrendszere nagyobb kiterjedésű, mint a híres abaligetié, melynek járatai két kilométert is kitesznek. A cseppkőbarlang időközönként bárki számára látogatható, de állandó bejárás csupán a kis és nagy patkós, a vízi- és a tavi denevérek számára biztosított, ezért rácsos a barlang bejárata.
Építészeti kuriózum az erdőben
A forrás közvetlen közelében egy érdekes objektumra lehetünk figyelmesek, ami már az odavezető tanösvényről is jól látható. Ez a fölfelé kétszintes betontulipán a magyar organikus építészet első, világszerte ismert építménye. A Csete György által megálmodott Forrásház nem csupán esztétikai alkotás, hőskorában ivóvízzel látta el a 20 km-re fekvő Komlót. Mindezt úgy, hogy a barlang vizének szintjéig, a földbe két emeletnyi mélyen hatoló torony szivattyúgépházba torkollik, ahonnan a hegy tetejére felszivattyúzott víz szabadesésben jutott el Komlóra. A torony villamosközpontként funkcionáló emelete fölött még egy hangulatos, pihenést szolgáló, kör alakú, faburkolatos terem is helyet kapott, ám ez a létesítmény csak bizonyos időpontokban, szervezett formában látogatható.
A kihagyhatatlan malmok
Hazánkban nem sok működő vízimalmot találunk, olyat pedig egyet sem, ahol rendszeresen szerveznek programokat. Az orfűi malmok rendezett és felújított környezete egyértelműen jelzi számunkra, hogy a ma múzeumként üzemelő épületegyüttes nem csupán szemléltető eszköze a hajdanán itt zajló munkának. A gabonaőrlő vízimalom mellett találjuk még a papírkészítő malmot és a száraz malmot is, mely utóbbit nem a víz ereje, hanem lovak működtették. A Vízfő-forrás patakjára települt malomépületek javarészét a 19. század második felében emelték, és a bennük található eszközök is korhűek. Mindez a hozzáértő szeretetnek és törődésnek köszönhetően maradt meg eredeti formájában, illetve újult meg, 1993 óta egy igazi molnárcsalád elkötelezett munkája révén.
A közel egy órás tárlatvezetésen a papírmalom különleges épületével és munkaeszközeivel, a szárazmalom két évszázados szerkezeteivel és a vízimalom ipartörténeti szempontból értékes berendezéseivel ismerkedhetünk. Rendezvények és meghirdetett programok során mi magunk is kipróbálhatjuk a molnár- és a papírkészítésmesterséget.
A távban rövid, de látnivalókban és élményekben gazdag körsétánk akár egy félnapos programot is jelenthet, ami családok számára sokrétű kikapcsolódást ígér. Ha a kirándulás végére elfáradnánk vagy frissítőre vágynánk, akkor a múzeum fogadóépületében helyi készítésű finomságokat kóstolhatunk.
