Természetesnek vesszük, hogy van, hisz ez az otthonunk. De mintha mégsem úgy vigyáznánk rá, pedig csak ez az egy van belőle.
Nem úgy tűnik, hogy a tudományos figyelmeztetések célt érnének, ezek a napok pedig lassan olyanná válnak, mint egy szülinap, a karácsony, vagy a húsvét: minden évben van, és kb. ennyi.
Pedig a Föld napja nem csak arról szólna, hogy megemlékezzünk a kék bolygóról, hanem hogy tegyünk is érte, hiszen ez az otthonunk, és csak egy van belőle.
Ezért lett szükség a Föld napjára
A Föld napját 1970-ben keltette életre Denis Hayes amerikai egyetemista, aki április 22-én 20 millió amerikaival együtt emelte fel szavát a természetért, és ennek következtében az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.
Azóta minden évben ezen a napon tartják, 1990-ben pedig világmozgalommá vált a Föld napja. Az 1980-as évek végén Denis Hayes és barátai - látva az ökológiai válság jeleit - kezdeményezték, hogy az 1990-es évek a környezet évtizede legyen, és a közös felelősségre szerették volna felhívni a figyelmet. Már akkor komolyan mutatkozott a bioszféra pusztulása, az ipari szennyezés, az őserdők irtása, a sivatagosodás, az üvegházhatás, az ózonlyukak, a veszélyes hulladékok, a túlnépesedés, a savas eső, az óceánok szennyezettsége.
Havonta küldtek hírlevelet a világ minden országába, hogy ötleteket adjanak arra, milyen akciókkal lehetne aktívabbá tenni ezt a napot. A városi tömegfelvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig, a nemzetközi hírközlési rendszerek bevonásától a falusi majálisokig sokféle lehetőség kínálkozik arra, hogy a világ minden országában felhívják a figyelmet a környezetvédelemre, valamint tudást átadva közelebb hozzák ezt a témát a hétköznapi emberekhez, és hogy a fenntartható társadalom létrehozásának vágyát elültessék az emberekben.
1990-ben több mint 140 ország 200 millió környezetért aggódó polgára, civil szervezetek válaszoltak a felhívásra, és városok, falvak, iskolák, környezetvédő szervezetek mind-mind saját programmal, a legkülönfélébb módon tették emlékezetessé és világméretűvé ezt a napot.
Ma már több mint 8 milliárdan vagyunk ezen a bolygón,
és még ha több száz millió ember csatlakozik is évről-évre a Föld napja programokhoz, amiből a mai napig rengeteget szerveznek környezetvédő szervezetek, vagy például hazánkban a nemzeti parkok, úgy tűnik, hogy arányaiban ez édes kevés. Sőt, sajnos mintha egyre távolabb kerülnénk az 1970-ben megfogalmazott szándékoktól.
A klímaváltozás csak tünet
Talán az egyik legnagyobb probléma a túlfogyasztás, és minden évben egyre korábban van az a nap, amikor elérjük a takaró végét. 2024-ben a globális túlfogyasztás napja augusztus elsején jött el, Magyarországon azonban még ennél is rosszabb volt a helyzet, ugyanis nálunk ez a nap már május 25-én bekövetkezett.
Ez azt jelenti, hogy kevesebb mint öt hónap alatt feléltük az egy évre elegendő erőforrásadagunkat.
Ráadásul a világ energiafogyasztásának 82%-a még mindig fosszilisalapú, és a fosszilisok elégetése a klímaváltozás legnagyobb mozgatórugója.
A gyorsuló ütemű klímaváltozás viszont csak egy tünet, életmódunk, növekvő népességünk növekvő fogyasztási szokásainak tünete. Létünk hosszú távú fennmaradása szempontjából a modern világ legfontosabb környezeti kérdése az energia, ezt követi a víz, az élelmiszer, amihez talaj is kell. A világ lakható területeinek már több mint a felét átalakítottuk műtrágyázott mezőgazdasági és állattartásra alkalmas területté, és már 1 millió fajt fenyeget a kihalás veszélye. Elképesztő méreteket ölt az energiaigényes és szennyező globális áruszállítás, ami szintén veszélyezteti a biológiai sokszínűséget és az ökoszisztémákat.
Nem mindig jó átlépni a határainkat
Johan Rockström klímakutató tudóstársaival 2009-ben kilenc olyan folyamatot azonosított, amelyektől a Földön minden élet függ. Ezek az éghajlatváltozás, a bioszféra épsége, a földhasználat változása, a biokémiai áramlások vagy tápanyagkörforgás, vízkörforgás, óceánok vizeinek savasodása, ózonréteg csökkenése, aeroszolok mértéke és a mesterséges anyagok hatása.
Ezek mindegyikén belül elkezdték meghatározni azokat a fő és alhatárokat, amelyeket nem lehet átlépni anélkül, hogy az emberiség létét ne veszélyeztetnénk. De egy elkészült ábrán sokkal jobban meg tudjuk érteni ezt az egészet, amelyen azt láthatjuk, hogy a felsoroltak közül melyek esetén léptük már át a biztonságos működés határait. A következő ábra 2022-ben készült és ekkor már öt terület volt a nagy kockázati zónában.
2022-ben már öt területen átléptük a biztonságos működési zóna határát. Forrás: Stockholm Resilience Centre, 2022
Egy év múlva, 2023 szeptemberében frissítették az adatokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kilenc határ közül már hatot áthágtunk, csupán az ózoncsökkenés, légköri aeroszol-terhelés és az óceánok savasodása maradt a biztonságos zöld zónában. A határok átlépése pedig növeli a nagy léptékű hirtelen vagy visszafordíthatatlan környezeti változások kockázatát.
2023-ban szinte minden terület a nagy kockázati zónába nyúlik át. Forrás: Stockholm Resilience Centre, 2023
Az ózoncsökkenés és a légköri aeroszol-terhelés zöld zónában maradása annak köszönhető, hogy az 1970-es évek végén és az 1980-as években komoly lépéseket tettek az ózonréteget romboló hatások csökkentésére, például 1978-ban Svédország volt az első, amely betiltotta az ózonréteget károsító aeroszol spray-k használatát.
Majd 1987-ben megszületett a montreali egyezmény, amelyben az aláíró országok vállalták, hogy csökkentik az ózonréteget romboló kémiai anyagok kibocsátását. Elsőként 46 ország írta ezt alá, majd több mint 189 ország csatlakozott még ehhez, köztük Magyarország is.
Mondhatni, hogy eddig ez volt az egyetlen valóban sikeresnek nevezhető globális környezetvédelmi megállapodás, hiszen 2003-ban egy tudományos bejelentés igazolta, hogy a CFC gázok nemzetközi betiltása következtében lelassult az ózonréteg pusztulása.
A 2023-ban készült fenti ábrán azonban megdöbbentő azt látni, hogy az édesvízhasználat mértéke viszont óriásit ugrott, és a narancs színű, nagy kockázati zónába nyúlt át. A Föld határainak átlépése arra figyelmeztet minket, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk. De a fent említett pozitív példa azt mutatja, hogy ha akarunk, akkor tudunk tenni az ártalmak csökkentése érdekében, ehhez pedig cselekedni kell.
Cselekedj!
Természetesen a kormányok és vállaltok felelőssége hatalmas, de mi magunk is tudunk olyan döntéseket hozni a mindennapokban, amelyek hozzájárulhatnak a változáshoz.
Mindenki megteheti, hogy csökkenti a fogyasztását, kevesebb energiát használ, a közlekedésre közösségi megoldásokat választ, a boltban inkább nem csomagolt árukat vesz.
Próbáljuk visszaszorítani a műanyagtermékek használatát, az egyszerhasználatos műanyagokat pedig teljesen szorítsuk ki mindennapjainkból. Szelektáljuk a hulladékot, hiszen nagyon sok újrahasznosítható anyag kerül az égetőkbe, és a szemétdombokra. Félkész, kész termékek helyett válasszunk inkább hazai friss termékeket, váltsunk környezetbarát szerekre, zöldítsük a környezetünket. Aki teheti, ültessen fát, termeljen haszonnövényt, komposztáljon, szigetelje le a házát, a lényeg, hogy végül a környezetvédelem a mindennapi életünkké váljon.
Emellett érdemes tudatosan hozzáállni ehhez a folyamathoz, és nem bedőlni a környezetbarátnak álcázott reklámoknak, termékeknek. Sokszor a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldások a legjobbak, és keressük azoknak a társaságát, akár közösségi oldalak ilyen témájú csoportjaiban, akik már régóta fenntartható életmódot folytatnak. A legjobb, ha lakókörnyezetünkben találunk ilyen kis közösséget. És persze minden változást a gyermekkorban érdemes elindítani, így vonjuk be őket is játékosan vagy akár kreatív feladatok segítségével a környezettudatos életmódba.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
