Az ősz első hónapjának legszebb asztrofotóján a Rozetta-köd látható. Ez a színekben pompázó ködösség nemcsak gyönyörű, hanem újabb és újabb csillagok születnek benne.
Vannak olyan témák az asztrofotózásban, amelyek megunhatatlanok. Ilyen a Rozetta-köd is, amely szabad szemmel vagy távcsővel nem látható, de a fotótechnika eszközeinek segítségével feltárul kozmikus szépsége. Az asztrofotósok által kedvelt objektumot most egy különleges kompozícióban láthatjuk Feltóti Péter fotóján, a kép részlet- és színgazdagságának köszönhetően pedig megérdemelten lett a Magyar Asztrofotósok Egyesülete által kiválasztott legszebb kép szeptember hónapban.
Ahol a csillagok születnek
A Rozetta-köd az Egyszarvú csillagképben található a Naprendszertől 5200 fényévnyire, és egy jelentős és jól ismert, úgynevezett csillagkeletkezési régió a Tejútban. A tél egyik legjelentősebb, és fotografikusan az egyik leglátványosabb csillagköde, a híres Lófej-köd és az Orion-köd mellett.
A Rozetta-köd a leglátványosabb példája az úgynevezett cirkuláris ionizált hidrogénfelhőknek, ahol a körkörös csillagfelhők egy központi csillaghalmaz köré rendeződnek.
Ez a csillaghalmaz, az NGC 2244 három millió éve alakult ki éppen a csillagköd anyagából és most sugárnyomásával és csillagszeleivel koncentrikusan távolítja el magától a ködösség fénylő anyagát, létrehozva egy úszógumira emlékeztető alakzatot. Érdekesség, hogy az így létrejövő gyűrűben újabb csillagok és bolygók születnek meg, egy úgynevezett szekunder csillagkeletkezés során.
Rozetta keskenysávban
Különös kompozíció
A Rozetta-köd gyűrűjét ezúttal félbevágva látjuk, a kép felső peremének közepén helyezkedik el a központ csillaghalmaz, és a gyűrű közepe. A kép közepén vízszintesen sorjázik a Rozetta-köd egyik legizgalmasabb jelenése, a globulákból, azaz sötét és hideg csillagközi anyagcseppekből álló látványos láncolat.
A fotót Feltóti Péter több kamerával több alkalmon keresztül készítette több mint egy teljes napnyi összexpozícióból, amelyről most ő maga mesél:
„A tavalyi Rozetta-köd fotóm óta terveztem egy szűkebb kivágású kép elkészítését, ami úgy tűnik, hogy idén sikerült is. A terv az volt, hogy a korábban kinézett kompozícióban a szűk látómezejű ASI183 Cmos monokróm kamerával fotózok Hidrogén alfa, Oxigén III és Kén-II szűrőkkel, majd ezeket a nyerseket összekombinálom a korábbi csak Ha és OIII szűrős nagylátószögű Moravian monokróm CCD kamerával készült nyersanyaggal. A Kén-II nyersanyagból nagyon kevés készült, ezért nem voltam biztos benne, hogy meg tudom valósítani, amit terveztem, de meglepő módon mégis elégnek bizonyult a nyersanyag, legalábbis most így ítélem meg. A végeredmény 30 óra összexpóból állt elő nagyjából fele-fele arányban a két kamera nyersképei között.”
