Izgalmas képeket kaptunk, amelyen most megnézhetitek ti is, hogyan alakul át a vízben élő nem túl bizalomgerjesztő látványú ragadozó lárva gyönyörű szitakötővé.
Érdekes képsorra lettünk figyelmesek, amelyet Kopecsni-Ékes Erzsébet készített a Tolna vármegyei Tevel településen lévő kertjében. A képeken egy szitakötő átalakulását örökítette meg, és milyen jól tette, hiszen ritkán látni élőben ilyen jelenetet.
„Szeretem a természetet, ezért minden, ami különleges és még nem láttam, azt lefotózom. Van egy kis tavacska a kertemben, amit idén kezdtem kialakítani, egyelőre csak nád van benne, de most hagyom a mostani állapotban, nehogy megzavarjam a benne lévő élőlényeket, ebihalakat. Amikor megláttam az egyik nádszálon ezt a furcsaságot, először nagyon megijedtem tőle, nem tudtam mi lehet az, soha nem láttam ilyet még tévében sem. Majd megmozdult a lába, és tudtam, hogy egy csodának lehetek tanúja.”
Ebben a fázisban vette észre Erzsébet az átalakulóban lévő szitakötőt
Az első képen azt láthatjuk, hogy a rovar már jócskán kiküzdötte magát a lárvabőrből. A szitakötőlárvák édesvízben fejlődnek, ilyenkor természetesen még nincs szárnyuk, viszont kopoltyújuk igen, azzal lélegeznek. A lárvák eleinte a náluk kisebb rovarokat, planktonikus ráklárvákat és egyéb apró állatokat eszik, és ha nincs elég táplálék, akár egymást is felfalják.
Lárvakorukban többször is vedlenek a szitakötők és ahogy nőnek, ez a kannibalizmus már egyre kevésbé lesz jellemző rájuk. Csak azokat a velük azonos méretű lárvákat támadják meg, amelyek még frissen vedlettek, így a kutikula még nem ad kellő szilárdságot és védelmet ezeknek az egyedeknek az éhes fajtársakkal szemben. Az idősebb lárvák azonban jellemzően már nem kannibálok, hanem egyéb vízi rovarokat és férgeket esznek.
Az utolsó vedléshez, amit most Erzsébetnek sikerült megörökítenie, a szitakötő kimászik a vízből egy megfelelő helyre, ahol jól meg tud kapaszkodni, és a nád pont ilyen.
A szitakötők átváltozással fejlődnek, azaz nincs bábállapotuk.
Miután kimászott, pumpáló mozgással megnöveli a testtérfogatát, és a nyomás miatt a bőr Y alakban felhasad a fej hátsó felétől a középtor hátoldalán, ami szépen látszik is a fenti képen. Ezen a nyíláson küzdi ki magát az imágó, a következő képen pedig már azt láthatjuk, hogy saját levedlett bőrébe kapaszkodik a szitakötő, de még a szárnyai nem alakultak ki teljesen.
Kibújás után a szárnyak még csak kis rövid, gyűrött csökevények
A szárnyaknak is szüksége van egy kis pumpálásra, amit potrohával végez el a szitakötő. A testnedvek így az üreges szárnyerekbe folynak, ami szép fokozatosan kifeszíti a szárnyakat.
A nedvesen csillogó, frissen kikelt imágó még nagyon sérülékeny, de itt már a szárnyai is szépen kialakultak
Miután szusszant egyet a szitakötő és már a szárnyai is tökéletesek, felrepül, és szárítkozásra alkalmas pihenőhelyet keres magának, ezt a részt nevezik egyébként szűzrepülésnek. A szitakötő testének még napok kellenek, hogy teljesen megszilárduljon, de pár óra alatt azért megkeményedik annyira, hogy akár messzebbre is el tudjon repülni.
Erzsébet gyönyörű szitakötője ezen a helyen szárítkozott, színe még nem végleges, az később alakul majd ki
A szitakötők ebben az állapotban nagyon sérülékenyek, épp ezért az átalakuláshoz általában olyan időpontot választanak, amikor kevesebb az aktív ragadozó. Talán ez az oka annak, hogy ritkán látni ilyet, hiszen az éjszaka és a kora hajnal a legkedvezőbb erre, de persze egyáltalán nem szokatlan, ha napközben történik meg az átalakulás, ahogy az Erzsébet kertjében esett.
Elmondása szerint az első és a negyedik kép között 45 perc telt el, a képeken látható fázisok között 15-15 perc. Ha hozzászámítjuk, hogy már félig kibújt állapotban talált rá a szitakötőre Erzsébet, akkor eltarthatott minimum egy óráig ez a csodás folyamat.
Köszönjük a képeket Erzsébetnek!
