Három éve a tataiak olyat láthatnak az Angolparkban, amire már azt hitték, talán soha nem lesz példa: száraz a Tükör-tó medre, akárcsak a szocializmus évtizedeiben. A Víz Világnapja alkalmából körbejártuk, hogy mi van a dolog hátterében és ez miért aggasztó.
Tata-Tóvároskert vasútállomás mellett találkozunk dr. Ballabás Gáborral, geográfussal, a Miénk a Grund Városvédő Egyesület (MAG) szakértőjével és önkéntesével, aki az itt található térképnél gyorsan össze is foglalja a vizek városának különleges földrajzi hátterét és rögzíti a döbbenetes tényt.
Információs tábla Tatán
A Tata környéki, zömében jól karsztosodó mészkőből, illetve dolomitból felépülő hegységekben, elsősorban a Gerecsében és a Vértesben alászálló csapadékvíz a kőzetek repedésrendszerében rövidebb-hosszabb ideig csapdázódik, majd egy része csodálatosan tiszta, langyos vizű karsztforrásokban jelenik meg újra a felszínen. A Tatán található karsztforrások vízhozamukat tekintve országos viszonylatban is jelentősek, olyannyira, hogy a Fényes-forrásokból száz éve még Budapest ivóvíz-ellátását tervezték – és nem alaptalanul.
Ma már történelem, hogy ahogy a második világháborút követően fellendült mélyművelésű barnakőszén-bányászat miatt egyre nagyobb mennyiségben szivattyúzták ki a bányászatra veszélyes karsztvizet a kőzettestekből a Dunántúlon, úgy csökkent a karsztforrások vízszintje, s apadtak el a tatai források a tengerszint feletti magasság függvényében.
A Fényes Tanösvényről jól látható a gyönyörű Erdei-forrás
Az 1970-es években elindított ún. Eocén-program hatása egyébként jóval messzebb ért, még a budai termálforrások vízhozama is csökkent az 1980-as évekre. A bányászat hatására az 1950-es évek közepén tűnt el a víz a legmagasabban fekvő, tatai Angyal-forrásból, 1961-ben száradt ki a Tükör-tó, majd 1973-ban a legalacsonyabban fekvő, a várostól északra fekvő Fényes-forráscsoport is kiapadt.
Ahogy látható, az apadás egy ennyire komplex rendszerben nem pillanatok műve volt, ráadásul a tengerszint feletti magasság mellett a vízszint természetes ingadozása is befolyásolta annak mértékét. Csapadékos években lassult a vízszint süllyedésének mértéke, ugyanakkor a két, ma már a regionális vízellátást biztosító tatabányai vízakna (XIV/A és XV/C) megépítése és beüzemelése az 1960-as évek végére, majd az említett eocén bányák (például: Nagyegyháza, Mány) vízkivételeinek növekedése egyértelmű ugrást jelentett a trendben, az 1980-as években. Némi öröm volt az ürömben, hogy a csodálatosan tiszta karsztvizet zömében a felszíni vízfolyásokba engedték, némileg javítva ezzel azok kritikusan rossz minőségét.
A bányászat fokozatos megszűnésével, az 1990-es évtizedtől aztán egy fordított folyamat játszódott (illetve játszódna) le, jól dokumentált módon. Évente kb. 2 métert emelkedett a vízszint, csapadékos időszakban (például 2010-ben) még többet is. Először alacsonyabban, a „Fényesen” léptek működésbe a források (2001-ben), majd szép sorban az egyre magasabban fakadó források is megszólaltak (az ikonikus Tükör-forrás csak 2018-ban éledt újra).
Ezt a természeti csodát sokan vizsgálták akkoriban és ma is, több, különböző volumenű előrejelzés is készült. Egy, a 2000-es évek elején született nagy, térségi modell szerint a rendszer lassan, hosszú időn át töltődik újra, ezért a vízszint növekedése akár 2040-2050-ig eltarthat. Egy 2020-as, kisebb léptékű, csak Tatára és térségére vonatkozó modell számításai alapján viszont már 2020 környékén beállt (volna) egy új egyensúly a városban a regionális vízellátást biztosító tatabányai vízaknák és a kisebb ipari vízkivételek eredményeképpen.
Természetesen egy dinamikus egyensúlyról van szó: a karsztvíz szintje napi, havi és évszakos ingadozást is mutat. Ez teljesen rendben is van, de három éve trendszerű csökkenés tapasztalható. De vajon lehet-e tudni, hogy mi áll a jelenség hátterében?
A Tükör-tó kiszáradt medre
Tata hazánk egyik első kultúrtája, ahol az Esterházyak tájalakító tevékenységének is köszönhető a város messze földön ismert, éppen a vizek által biztosított biológiai sokszínűsége. Ezért is nagyon aggasztó a város jelképének is számító, a történelmi Angolkertben elhelyezkedő Tükör-forrás által táplált tó üres medre. A víz itt egy fokozottan védett forrásbarlangon keresztül érkezik a felszínre, a 30 méteres barlangi kürtőt éppen a víz eltűnése miatt tudták feltárni a barlangászok a szocializmus évtizedeiben.
Az Angolkert fái és a szomszédos Cseke-tó a kora tavaszi hangoktól zajos, mindenhol serken az élet. A tómederben viszont kilátszik a felette található dombot is felépítő forrásmészkő, s élőben nézhetjük végig azt, amit a szüleink döbbenten tapasztaltak pár évtizeddel korábban. Akkoriban a tómederben álltak a tataiak és csodálkoztak, hogy hova tűnt az éltető víz. Most ez a vízhiányos állapot talán kicsit „természetesnek” tűnik az elmúlt évtizedek türkében, vagy esetleg a mai kor embere túlságosan flegma?
A Tükör-tónál csatlakozik hozzánk Dankó Zsolt hidrogeológus, a MAG elnöke is. Rögtön távlatokba helyezi a látottakat: az itteni forrásmészkő arról is árulkodik, hogy a földtörténeti múltban a források bizony vándoroltak, mivel a repedéshálózat is mozgott. Samu, az ősember is a víz közelében telepedett le valamikor a mai Vértesszőlős helyén, a rómaiak pedig ma tetőhelyzetben lévő bányából termelték ki az értékes követ Dunaalmás mellett.
Az elmúlt három évben más forrásokban is csökkent a vízszint, de itt, az egyik legmagasabban elhelyezkedő forrásnál most már pont ez a pár centi hiányzik, hogy átbukjon a kristálytiszta víz, feltöltse a tavat, majd boldogan csobogjon a Malom-patak medrében a város felé. Az Esterházyak a nagyon stabil, bő vízhozamú Tükör-forrás vízével hajtottak meg számos malmot, míg az innen pár lépésre lévő Cseke-tó vízellátását a fentebbi, kisebb hozamú Angyal-forrás biztosította.
Szóval, mitől apadt el a Tükör-forrás? A meteorológiai adatok alapján tény, hogy egy negatív folyamat elején járunk: eszerint 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben is alacsonyabb volt a csapadék az előző évtizedek átlagához viszonyítva. Ennél jelentősebben csökkent azonban a beszivárgás mértéke, amely azzal magyarázható, hogy a csapadék egy része az egyre intenzívebbé váló nyári zivatarokkal hull a földre, s a korábbinál jelentősebb része folyik le. Az adatok alapján egyértelműen kijelenthető tehát, hogy a három éve folyamatosan csökkenő vízszint mögött van egy klimatikus hatás. Kérdés, hogy ezt a negatív trendet mennyire befolyásolják a tervekben szereplő térségi és városi, fokozott vízkivételek?
Angyal-forrás: problémás vízkivétel ínséges időkben
A Tükör-tó feletti magaslat túloldalán található Tata legmagasabban elhelyezkedő karsztforrása. Az Angyal-forrás régen egy kisebb karszttavat formált itt, és ez a víz táplálta a szomszédos, éppen a romjaiból újjászülető Jenő-malmot és a helyiek által nagyon kedvelt, egykori Kristály fürdőt. A ma már mesterséges tómeder viszont itt is üres. A víz a lábunk alatt található, fokozottan védett Angyal-barlang tekintélyes, 15x17x6 méteres barlangi termében rejtőzik, s már a kürtőben volt a víz pár éve, amikor a trend megfordult. Azóta ennek a barlangnak is csökkent a vízszintje. A szakértők egyébként korábban azt prognosztizálták, hogy ez a forrás már nem fog megfakadni a vízkivétel akkori szintje mellett sem.
Az Angyal-forrás ezt a mesterséges medret egy darabig sajnos biztos nem fogja táplálni (legalábbis természetes módon)
A tómeder mellett földmunka friss nyoma éktelenkedik, a bokorban rengeteg szemét szúrja a szemünket, s a felettünk álló pompás platán gyökereit sem a vihar tépázta meg. A tatai civilek aggodalmainak bizonyítékai. A Jenő-malom rekonstrukciója önmagában egy szuper kezdeményezés, de a vele együtt épülő malom makett park ötlete már több szempontból megkérdőjelezhető. Egyrészt a lakosság egyértelműen kifejezte igényét a Kristály fürdő újjáépítése és az Angolpark területének növelése iránt, mégsem ez történik. Ugyanakkor a beruházó napi maximum 10.500 köbméter vízkivételre kapott engedélyt az Angyal-forrás kapcsán, ami hatalmas mennyiség, hiszen Tata napi vízfogyasztása átlagosan napi 3000-3500 köbméter. Jogosan merülhet fel a kérdés tehát egy laikusban is, hogy tényleg szükséges 10.500 köbméter vizet látványelemként elfolyatni?
Átalakuló épület az átalakuló tájban: mire hat ki az emberi tevékenység?
A beruházás tervezése óta viszont nem növekszik, vagy stagnál, hanem csökken a vízszint az Angyal-barlangban is. Ennél fogva gravitációsan már nem lehet átvinni a vizet az épülő létesítményhez, ahogy az az eredeti terv volt (e földmunka nyomai láthatók ma). Hogy mi lesz ezután, hogyan reagál a merev pályázati rendszerben a beruházó, azt jelenleg nem tudni, mindenesetre a vízkivételi engedélyeket akkor adták ki, amikor vízbőségvolt, furcsa, hogy azok ma, a megváltozott helyzetben is érvényesek.
Békabrekegés télen, avagy miért baj, ha nincs annyi karsztvíz?
Mielőtt a kellemetlen kérdést feltennénk magunknak, felmerülhet persze az is, hogy modellek is hibásak voltak. Ezen a ponton azonban érdemes feleleveníteni, hogy azok viszonylag pontosan előre jelezték, hogy melyik forrásban mikor tér vissza a víz, ráadásul a növekvő vízszintet a nagyjából változatlan társadalmi, gazdasági vízkivételek mellett prognosztizálták.
A méltán híres, egyedülálló tanösvény egy részlete
Most már a legnagyobb hozamú, de legalacsonyabban fekvő forráscsoportnál, a Fényes Fürdő területén járunk. Ma már jóval többen ismerik az évente több, mint százezer látogatót vonzó Fényes Tanösvényt, mint magát a fürdőt. Az innen a Dunáig terjedő mocsarakat Mikovinyi Sámuel rendszabályozta meg, mérnöki pontosságú csatornákkal, árkokkal kötötte össze a Google műholdas térképén is szépen kirajzolódó forrástavakat. A boldog békeidők 1913-ban létesült tófürdőit a bányászat miatt elapadt források mellett fúrt kutak által biztosított strand váltotta fel az 1970-es években (a kutak és a medencék egy része a bányavállalat által fizetett kárpótlásból létesültek). Ugyanakkor az élőhely a források elapadásával jelentősen degradálódott – ennek egyik szimbóluma a ritka, bennszülött maradványfajnak számító fekete bödöncsiga eltűnése a Fényes-források tavaiból.
A láperdő az elmúlt két évtizedben hozzáigazodott a megváltozott körülményekhez
Az elmúlt évtizedekben felébredt Fényes-források nagyon jelentős vizes élőhelyeket táplálnak innentől egészen a Dunáig. Nem „csak” helyi védett és Natura 2000-es területek ezek, hanem a nemzetközi Ramsari Egyezmény oltalma alatt álló vizes élőhelyek. A Tatai Öreg-tavat 1989-ben vették fel e rangos jegyzékre. A 2006-ban történt jelentős bővítés óta a „Tatai tavak” Ramsari területhez hozzátartozik a közeli Réti-tavak, a Fényes-források 33 hektáros területe és az Észak-Dunántúl legnagyobb halastórendszere, a Ferencmajori-halastavak térsége is. Olyan élőhelyek ezek, amelyek miatt Tata hazánkból egyedüli városként tagja lett a mindössze pár tucat városból álló Ramsari Városok nemzetközi szövetségének.
Szimbolikus jelentőségű, hogy mire használjuk a tiszta karsztvizet. Ahogy említettük, a tágabb térség (például Tata, Tatabánya, Oroszlány, Bicske és jórészt a térség községei) ezt a Tatabányán termelt karsztvizet issza ma. S bár az ivóvíz egyelőre nincs veszélyben, ugyanakkor az új helyzet, a csökkenő vízszint gondos tervezést kívánna.
Ennek ellenére a kapcsolódó hírek döbbenetesek: a tervek szerint ugyanis részben innen, a „Fényes” egyik fúrt, jelenleg inaktív kútjából vinnék a tiszta karsztvizet Komáromba, ipari céllal, részben természetvédelmi területen lefektetve a csöveket. A beruházás-sorozat és a tatabányai, oroszlányi további ipari fejlesztések másik alapja a már említett tatabányai vízaknák jelentősen növekvő (maximálisan 62 ezer köbméter helyett 105 ezer köbméter naponta) vízkivétele lenne, amely szintén hatással van és lesz Tata és a térség karsztvíz-háztartására.
A Fényes Fürdő területén rengeteg látványos, vagy kevésbé látványos forrás tör a felszínre
Azon túl, hogy minek kell karsztvizet vinni ipari célra, drága pénzen a Duna partjára, a fő probléma az, hogy a mostani tervezés 2018-as és korábbi adatokon alapszik, amikor egy egészen más vízügyi állapot volt jellemző. A vízkivétel tervezésénél a beszivárgás pontos számítására, komplex, naprakész modellezésre és a meglévő természetes (beleértve a működő forrásokat is) és az emberi vízkivételek aktuális és pontos nyomon követésére, engedélyezésére lenne szükség.
Az Erdei-forrás kristálytiszta vize. Ha jól figyelünk, láthatjuk, miről kapta nevét a forráscsoport.
A MAG szakértői állítják, hogy egy, az Angolkerthez hasonló volumenű, itt napi maximum 6 ezer köbméteres vízkiemelés és vízszállítás olyan vízszintsüllyedést eredményezne a Fényes Fürdő területén, amely komolyan veszélyeztetné a helyi vizes élőhelyeket, forrásokat, Tata jelképeit. Ezzel együtt súlyos hatása lehet a nagyságrenddel nagyobb tatabányai vízkivételi terveknek is. Még akkor is, ha a süllyedés mértéke az egykori bányászati vízkiemelések mértékét várhatóan nem érné el.
Fényes Fürdőből Fényes Forrásvidék – avagy mi lesz veled „Fényes”?
A tanösvény mellett elhelyezkedő, a helyiek számára az itt évtizedekig üzemelő strandfürdő és kemping miatt kultikus Fényes Fürdőt jóval kevesebben ismerik a Tatára látogatók. Stratégiai kérdés, hogy ez az országos mércével is különös adottságú hely hogyan találja meg az egyensúlyt a természetvédelemmel és a turisztikai fejlesztéssel. Az ún. Grófi, vagy más néven Katonai-tó kellemes, kb. 22 °C fokos vizében egész évben lehet fürödni, mégis az a kép él a fejekben, hogy ez egy strand, ami egyértelműen a nyarat jelenti. Tény, hogy az 1970-es években épült sportmedence használaton kívül van, mert elavult technológiával üzemelt, illetve alatta is egy újra megszólaló forrás tört fel. Tény, hogy a soha be nem fagyó vizek mindig is vonzani fogják a búvárokat és a horgászokat. Tény, hogy a 2015-ben létesült, méltán híres láperdei tanösvény jó példája annak, hogy az egyedi turisztikai adottságot hogyan kell megfogni. S tény az is, hogy az önkormányzat által az elmúlt években tudatosan felvásárolt terület infrastruktúrája elavult, és hogy tenni kell valamit.
Az ikonikus "Fényes"
Kérdés, ahogyan azt az önkormányzat is tervezi, hogy hogyan lehet egy olyan szabadidős és turisztikai központot létrehozni a tanösvény mellett, amelynek egy jelentős része szabadon látogatható, tehát használnák a helyiek, de vonzó lehetne a Tatára látogatóknak is? Akik érdemesnek tartanák arra is, hogy akár több napra eljöjjenek egy tófürdőbe, kihasználva a tágabb környék hagyományos (városnézés) és aktív turisztikai adottságait (természetjárás, kerékpározás a fürdő kapujánál elhaladó Által-ér menti kerékpárúton, horgászat, búvárkodás, stb.), gazdaságossá téve ezzel a helyet.
A Katonai-tó
