Hazánk egyik legszebb téli madárvendége az olykor hatalmas tömegekben megjelenő, a zord északi telek elől dél felé vonuló csonttollú, amely a városokba is előszeretettel bemerészkedik, hogy étvágyát különféle termésekkel csillapítsa. A ciripelő hangú, röptében seregélyre emlékeztető énekesmadár csapatainak váratlan felbukkanását hajdanán a háború és a dögvész, a pusztulás előjelének tartották.
A verébalakúak, avagy énekesmadár-alakúak (Passeriformes) rendjének csonttollúfélék (Bombycillidae) családjába tartozó csonttollú (Bombycilla garrulus) Eurázsia és Észak-Amerika északi vidékeinek fészkelője. Seregély méretű, 18-21 cm hosszú, zömök testalkatú, 32-35 cm szárnyfesztávolságú, fahéjbarna alapszínű, karakterisztikus tollbóbitát viselő madár. Torka fekete, szárnya sárgán és fehéren mintázott, a faroktollak csúcsa sárga. A sárga farokszalag a hímeken szélesebb.
A karevezőket - mindkét nem esetében - piros színű, hosszú, viaszos függelékek (kemény szaruképletek) díszítik.
Igen széles elterjedési területén főként a tűlevelűk alkotta erdőségekben költ. Zuzmókból, gallyakból, fűszálakból és fenyőtűkből álló, pehely- és fedőtollakkal, valamint emlősök szőrével gondosan kibélelt fészkét idős fenyőfák ágain alakítja ki 6-8 méteres magasságban.
A rendszerint 5-6 tojásból álló fészekaljon csak a tojó kotlik - etetéséről a hím gondoskodik. Költési időben - júniusban, illetve júliusban - elsősorban rovarok alkotják a csonttollúk táplálékát, de a szülők különféle bogyókkal is kiegészítik utódaik menüjét. Az apróságok háromhetes korukra hagyják el a fészket.
Csak részben vonuló, táplálékszegény években vándorolnak nagy tömegben déli, délkeleti irányba. Ilyenkor akár Észak-Afrikáig is eljuthatnak
Magyarországra rendszerint szeptember közepén érkeznek meg a csonttollúcsapatok. Egyes teleken (átlagosan 7-10 évente) inváziószerűen özönlik el Európát - ilyenkor nagy számban jelennek meg a városi parkokban és kertekben is.
Hazánkban leginkább a madárberkenye, a nyugati ostorfa és a sárga fagyöngy termését kedvelik, de ínséges esztendőkben a kihelyezett madáretetőket is megostromolják - viszonylag gyorsan felélik egy adott terület táplálékkészletét. Február végén vagy márciusban indulnak újból észak felé, akadnak azonban olyan egyedek, illetve kisebb csapatok is, amelyek még májusra sem képesek elszakadni a Kárpát-medence „vendégszeretetétől”.
Leggyakrabban a japán akác, a madárberkenye, a nyugati ostorfa és a fagyöngy bogyóival táplálkozik. Költőterületén rovarokat, csigákat is eszik
A csonttollú (Bombycilla garrulus) a védett fajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 25 000 Ft egyedenként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel e pompás madár - besorolása LC (Least Concern), azaz "legkevésbé aggasztó helyzetű".
