Egy túra, ahol egyszerre gyönyörködhettünk a Dunakanyar páratlan látványában, a dél-börzsönyi táj változatosságában és a tavasz pompázatos hírnökeiben.
A börzsönyi tavasz egyik klasszikusnak számító túráját rendezte meg múlt szombaton a BTHE csapata. Idén is a Börzsöny egyik leghangulatosabb településéről, Zebegényből indították a túrát több résztávval. Mi most is a leghosszabbat, a 40 km-es távot választottuk, hogy minél több beleférjen a tájból és a kilátásokból, na meg a tavaszi hangulatból.
Zebegény
Már a kora reggeli órákban látszott, hogy egy remek túranap előtt állunk. A párás idő ellenére a napsugarak élesen sütöttek át az erdő fái között, és az enyhe hőmérséklet is csak arra biztatta az embert, hogy ezen a napon a szabad levegőt válassza. Aki ezt tette, az nem csalódott, mert a zölddel, sárgával, lilával és fehérrel ébredező természet nemcsak a tél szürkeségében elfáradt és egyhangúvá vált erdőt újította meg, hanem minket is.
Trianoni emlékmű
Az első kilátást már rögtön a Zebegény feletti kálváriadombról megcsodálhattuk. A stációk és a kápolna mellett itt találjuk a trianoni emlékművet is, amit a 30-as években kezdtek építeni, de végül sosem fejezték be az eredeti tervek szerint. A második világháborút követően a nemkívánatossá vált emlékműveket sok helyen elpusztították. A helyiek ezért a 60-as években vaslépcsőkkel és korlátokkal átalakították kilátóvá. Szerencsére a Trianon-emlékmű napjainkban felújítva és eredeti funkciójában áll a dombtetőn. De hogy zavartalan kilátásban is részünk lehessen, 2014 óta egy faszerkezetű kilátót is építettek az emlékműtől alig száz méterre.
Az új kilátó
Sárga jelzéseken ereszkedtünk völgyekbe, emelkedtünk hegyoldalakban és kanyarogtunk gerinceken, miközben hol a fák között, hol egy sziklás kiszögellésről nyílt pompás látvány a Dunakanyarra és a szemközti visegrádi hegyekre. A Szent Mihály-hegy oldalában kopár lombok közt már aranysárga a kikelet, és a meredek hegyoldalt odvas keltikék tarka szőnyege borítja. Itt-ott még a hóvirág is felbukkan, de már csak elvétve és az árnyékosabb részeken.
Juliánus kilátó
A kilátásos túránkat már szinte az elején megkoronáztuk a Hegyes-tetői panorámával. A hegytetőn álló Julianus barát-toronyból 360 fokban tekintettünk a tájra, melynek látványát a meredek hegyek közt kanyargó Duna teszi páratlanná. Nagyobb részt ennek az egyedülálló kilátásnak és az épület impozáns, bástyaszerű formájának is köszönheti a népszerűségét a kilátó, melyet a Turista Magazin olvasói januárban az év kilátójának választottak.
Kilátás a Juliánusról
A toronytól a Köves-mezőn keresztül vágtunk át a Kapu-hegyre és a Gubacsi-hálásra. Utóbbiról ereszkedve újból megcsodálhattuk a visegrádi hegyeket és a Dunát, ahogyan fordultában körbeöleli a Szentendrei-szigetet. Innen Kismaros kertjei között tettünk egy visszafordító kanyart, majd a Só-hegyre felkapaszkodva és annak gerincén vettük az irányt a Rózsakunyhó felé, ami egykor olyan vadászok menedéke volt, mint Kittenberger Kálmán és Fekete István.
Az író visszaemlékező elbeszéléseiben meghitten szól erről az erdei menedékről, amit egykoron a híres oroszlánvadász barátjával használtak, ha többnapos vadászatra érkeztek, vagy ha csak a szabadba vágytak a város forgataga elől. Miután a túra egyik frissítő pontja itt volt, ezért a kis kunyhóba is benézhettünk, mely valóban olyan szűkös, ahogy azt Fekete István lefestette. Ez annak ellenére is így van, hogy most a bútorzat és a berendezés is csak minimális.
Rózsakunyhó
Mielőtt a Gál-hegy és a Nagy-Morgó gerincén újabb kilátásban volt részünk, jelzetlen úton kitérőt tettünk a Nagy-Kelemen-hegyre, ahol a Kittenberger Kálmán által építtetett és használt magaslest is érintettük. Később megint Kismarosra ereszkedtünk, hogy aztán egy újabb visszafordítóval a Csömöle-völgyben folytassuk az utat.
A völgyben az olvadás után most már csak szelíden csordogáló patakon többször is át kellett kelnünk, melynek medrét a levonuló ár igencsak kimélyítette. A patak és az erdő törmelékei között szalamandrát is láttunk, ami a még hűvös tavaszi időben csak lomhán próbált elrejtőzni a kíváncsi szemek elől.
Kittenberger Kálmán magaslese
Csömöle-völgy
Énekesmadarak harsány nászindulója közepette értünk ki a völgyből, majd Zebegény irányába indultunk, kilátással a Magas-Börzsöny csúcsaira. Persze, innen még messze volt a cél. Előtte érintenünk kellett a Bibervárat, melyből mára szinte semmi sem maradt. A hangulatos Toronyalja-horgásztó tövében álló meredek kis dombon aligha állhatott igazi erősség. Inkább csak egy őrtorony lehetett, ami egykoron az utat figyelte, és amit csak a későbbiekben kereszteltek várra.
Pusztatorony, avagy a Bibervár egyetlen megmaradt falamaradványa
Továbbhaladva szántóföldek szélén vágtunk át a tavaszi szélben a kék jelzésre, ami Törökmező felé vezetett bennünket. Az elmúlt évek alatt komoly szórakoztató élményközponttá fejlődött Törökmező, ami most is gyerekzsivajtól és hangos zenétől zengett. Ezért nem is időztünk itt sokat, a pecsételés után már a zöld jelzésen folytattuk az utunkat. Innen már csak öt kilométer volt hátra a Vizes-árkon keresztül a célig, amit én túratársammal kényelmes tempóban, a következő túráról és új tájak meghódításáról beszélgetve tettem meg.
Túl voltunk 40 kilométeren és egy kiváló tavaszi túranapon, ami nem szűkölködött sem látványban, sem élményben, annak ellenére sem, hogy nem először jártunk ezen a teljesítménytúrán és vidéken. Aki csak teheti, az most, az elkövetkezendő pár hétben menjen ki a szabadba, és tapasztalja meg saját maga is a természet újjászületését, mert az erdő ilyenkor a legváltozatosabb, és a lombosodás előtt a legtöbb állatot is ilyenkor lehet megfigyelni.
Kapcsolódó cikkeink:
DÉL-BÖRZSÖNYI KALANDOZÁS A TÖRÖKMEZŐTŐL A HEGYES-TETŐRE
TAVASZI VIRÁGZÁS - ELSŐ FELVONÁS
