A viharos történelemmel bíró vár egykori ura finoman szólva is öntörvényű volt: sokakkal perben állt, a császárnak sem engedelmeskedett, számtalan rablóportyát indított, feleségét pedig egyszerűen kihajította a vár ablakán. Divény erősségét azonban nem csupán történelme, csodás látnivalói miatt is érdemes felkeresni.
A felvidéki dombok közül előbukkanó Divény (szlovákul Divín) vára már messziről vonzza a tekintetet. A hajdanán Nógrád vármegyéhez tartozó, nagy múltra visszatekintő egykori mezőváros erőssége még romjaiban is impozáns látványt nyújt, amit pompás, kirándulásra csábító tájdíszlet vesz körül. A fehérlő falak alatt egy kedves kis községet, erődített templomot és egy felújított várkastélyt is találunk, ami ma múzeumként és rendezvényhelyszínként funkcionál. Utóbbit a környék rossz hírű ura, Balassa Imre gróf építette magának, amikor a császár büntetésből elkobozta tőle az otthonául szolgáló várat, amit a gróf persze nem hagyott annyiban, és nem akármilyen cselt eszelt ki a visszaszerzésére. Ennyire viszont még ne szaladjunk előre, mert a vártörténet kapcsán a Balassa – avagy Balassi – család más tagjairól is meg kell emlékeznünk.
Romjaiban is kivehetők a vár egykori védvonalrendszere
Hol is járunk?
Losonctól mintegy 20 kilométerre, északnyugatra, a Jávoros hegység szélén találjuk ezt a történelmi helyszínt, ami már a puszta látványával is felkelti az ember érdeklődését. A hétköznap ingyenesen látogatható várromhoz a kétezer lelket számláló falu központjából induló, alig pár tíz méteren vezető turistaösvényen kapaszkodhatunk fel. A rövid kaptatót követően a fenyőfák részleges takarásából végre teljes szélességében elénk tárul a vár, még néhány lépést követően pedig belülről is felfedezhetjük a hatalmas falakat, amelyekről pompás kilátásban nyílik a környékre.
A 310 méter magas várhegyen már a 9. században erődített avar-szláv település állt. A kővárat feltehetően a Losonczyak ősei építették a 13. század végén, de első említése csak 1329-ből ismert. A Csák Máté és Károly Róbert közötti belháború során a királyhű Losonczyak várát ostrommal elfoglalták és felgyújtották. Csák Máté halála után visszakerül a Losonczyakhoz, akik egészen 1451-ig birtokolják, majd a cseh husziták fészkelik be magukat Divénybe, ami csak 1462-ben került vissza a tulajdonosokhoz. A Losonczy család sarjait Mátyás idején hűtlenséggel vádolták, és birtokait elkobozták. Ezt követően több család adományozással, örökösödéssel és pereskedéssel jutott hozzá a birtokhoz, végül házasság útján került a Balassák tulajdonába. Divény egyik ura Balassa János volt, aki Balassi Bálint, a magyar irodalom klasszikus költőjének édesapja, akit 1569-ben a híres egri várvédő Dobó Istvánnal együtt a Habsburgok elleni összeesküvés vádjával letartóztattak, és Pozsonyban bezárták. Balassa a pozsonyi fogságából megszökött, két évvel később kegyelmet kapott.
A várat dél felől is megközelíthetjük. Talán ebből az irányból látunk rá a legteljesebben
A magyarországi várromok zömétől eltérően itt tekintélyesebb méretű maradványokat láthatunk. Divény méreteiben és formájában talán Csesznek várához hasonlítható. A szemlélődőnek nehéz eldöntenie, mely épületmaradványok az eredetiek, melyek a 80-as években megkezdett renoválás eredményei, de az bizonyos, hogy a zegzugos részek korhű állapotokat mutatnak. Többek között lemehetünk a vár egyik boltíves alagsorába, fapallókon és lépcsőkön felkapaszkodhatunk a fellegvár felső részébe, és beleshetünk néhány szoba- és bástyamaradványba, illetve egy beszakadt pincerészbe is. Körbejárva az ódon falakat, még kiállítási tárgyak vagy bármilyen berendezés nélkül is elképzelhetjük az erősség egykori küllemét, kis fantáziával pedig a várvédők mindennapjait is.
Bebocsátást nyerünk a fellegvár alatti pincébe is. Túl sok látnivaló itt aligha akad, de a történelmi falaknak megvan a hangulata
A török vész fokozódása miatt 1559-ben megerősítették a várat, ekkor épült többek között az olaszbástya, de az 1575-ben Divény alá érkező budai pasa hatalmas seregének ez sem tudott ellenállni. A végsőkig küzdő 300 várvédőt legyőzte a túlerő, a hősök fejét a török karóra húzatta, és kitűzte a várfalra. Így lett Divény a törökök legészakibb végvára.
Lévén, hogy Divény határvidék lett, a magyar csapatok gyakran zaklatták a török helyőrséget. A feljegyzés szerint 1585-ben egy portya alkalmával a várfalakon kívül rekedt törököket mind levágták. 1593-ban Fülek bevételét követően Divényt is sikerült visszavenni a töröktől. Az ostromlókat maga Balassi Bálint vezette rohamra.
A harcokban megrongálódott várat Balassa Zsigmond (Balassa János testvére) kijavította, majd a magánvár 1605-ben harc nélkül a Bocskai had kezére került, később német zsoldosok, 1619-ben pedig Bethlen Gábor erdélyi fejedelem seregei előtt nyitották meg kapuit.
A rebellis birtokos korszaka
Nógrád vármegye legnagyobb földbirtokosa a divényi várban lakozó Balassa Imre sűrűn került összetűzésbe a környékbeli urakkal, a törökkel és a császárral is. Határvitáiból, jogtalan hatalmaskodásaiból számtalan pereskedése származott. 1651-ben a Duna mellett Moroth falunál (valószínűleg a mai Nagymaros) embereivel kirabolt két török hajót, de későbbiekben is portyákat indított a török ellen, ami az aktuális béke nyílt megsértése volt. III. Ferdinánd számon akarta kérni magánakcióit, de rokona, Lippay György esztergomi érsek megvédte.
Helyenként figyelnünk kell, hova lépünk, de alapjában véve a várat kényelmesen bejárhatjuk
1656-ban saját divényi várkapitánya, Libercsey Mihály úgy megundorodott ura bűntetteitől, hogy Balassa legnagyobb ellenlábasához, Gács urához, Forgách Ádámhoz szegődött. Balassa gyakran indított portyákat Divényből – és a magának követelt Balassagyarmatról is – szomszédjai és a török ellen egyaránt, ellenfeleivel pedig nem bánt éppen kesztyűs kézzel. 1658 januárjában is bíróságra idézték, de Balassa nem jelent meg: birtokelkobzásra és tisztségvesztésre ítélték, de erre végül nem került sor.
1663-ban vitézeivel Buják vára ellen vonult, a török szabad elvonulás fejében pedig átadta neki a várat. Balassa és csapatai azonban az alku ellenére megtámadták a kivonulókat, és többségüket megölték. Ha azt vesszük, hogy korábban a török is csinált hasonlót, akkor Balassa tette talán nem is annyira elítélendő. Imrét egyébként nem egy alkalommal vádolták emberöléssel.
Egyszer azért idézték Bécsbe, mert feleségét, Lippay Borbálát kihajította a divényi vár ablakán. A főúr nem jelent meg a tárgyaláson, ezért a birtokait elkobozták, őt száműzetésre ítélték, de befolyásos udvari barátai segítségével rövidesen visszakapta uradalmát.
A tovább folytatott portyázások miatt 1665-ben Wesselényi Ferenc nádorispán ítélőszéke 32 rendbeli nyilvános hatalmaskodás miatt bűnösnek nyilvánította, és a pozsonyi várba záratták. Balassa azonban megszökött, és divényi várába menekült. A garázda gróf ezek után sem riadt vissza semmitől: felfogadta a környék jobbágyait, sorra dúlta a szomszédos nemesi kúriákat és falvakat. Régi ellenfele, a Forgáchok gácsi várát is így foglalja el 1666-ban.
A fellegvárból csodás kilátás tárul elénk a szélrózsa minden irányába
Ezt Wesselényi Ferenc már oly annyira megelégelte, hogy a nádorispán háromezer főnyi katonasággal ostrom alá vette a divényi várat, amit alig egynapi lövetés után feladtak védői, akik a nádornak átadták a megkötözött Balassa nagyurat, aki újfent börtönbe került. 1667 júniusában kiengedték, de vagyonát jelentősen megsarcolták, és Divény várába sem költözhetett vissza, ahová császári őrséget helyeztek. A nyughatatlan Balassa azonban addig egyezkedett az udvarral, míg engedélyezték neki egy várkastély építését, közvetlenül Divény falai alatt, ami 1670-re el is készült. A rege úgy szól, hogy itt mindennaposak voltak a tivornyák, de a főúr titokban otthona visszaszerzésén fondorlatoskodott.
Balassa cselből összebarátkozott a császári zsoldosok kapitányával, akit tisztjeivel együtt meghívott magához mulatozni. Leitatta őket, majd emberei a vendégeket lekaszabolták, felöltötték ruháikat, és még aznap éjjel bemasíroztak a várba, aminek gyanútlan őrségét lefegyverezték. A bécsi udvar ezt már nem nézhette tétlenül. 1674-ben mintegy négyezer főnyi császári sereg vette ostrom alá Divény várát, amit hatheti ostrom árán sem tudtak bevenni.
A rablólovag tovább folytatta féktelen portyázásait, majd csatlakozott a Thököly Imre vezette kuruc felkeléshez. Sok volt már Balassa számláján, ezért 1679-ben a császáriak újra megrohamozták Divény várát, s ez alkalommal addig ágyúzták, míg a védők feladták. Pártfogóinak ez alkalommal csupán Balassa életét sikerült megmenteniük, vagyonát, birtokát végleg elkobozták. Persze a fáradhatatlan főúr nem adta fel ezután sem: az erdélyi fejedelemtől kért kétezer katonával tervezte visszafoglalni várát, amit addigra már a császáriak felrobbantottak, hogy többé az ne kerülhessen ellenség kezére. A nyughatatlan és hontalanná vált Balassa Imre – aki élete utolsó évében is szökésben volt – végül Tállyán halt meg 1683-ban.
Az erősség alatt találjuk közvetlenül a Balassa Imre által építtetett várkastélyt
Panoráma és látnivalók
Divény várát Zichy István szerezte meg, de a várat már soha nem építették újjá. A romos falak évszázadok óta várják a felújítást, avagy állagmegóvást, amit a közelmúltban már részlegesen megkezdtek. Sajnos bőven van még mit tenni, de remélhetőleg egyszer az egykori erősség méltó módon őrizheti a múlt hagyatékát. A falu fölé emelkedő sziklacsúcs egykori magasztos építményéről pompás rálátást kapunk a környék hegyeire, a szomszédos Rózsaszállás (Ružiná) víztározójára, és persze az alattunk elterülő településre.
Kilátással a Rózsaszállás határában elterülő víztározóra
A várrom bejárása után ne hagyjuk ki a hegyláb aljában található, szépen felújított várkastélyt és múzeumát, továbbá a szintén a várhegy tőszomszédságában álló erődtemplom megtekintését. Utóbbi műemlék is a hírhedt Balassa Imre nevéhez kötődik: 1657-ben ő újította fel, és vette körül sarokbástyás fallal a templomot.
Divény temploma az évszázadok alatt többször is megsemmisült. Erődtemplommá a 17. században alakították át
Divényből több turistaúton is elindulhatunk a környék felfedezésére, amelyek további pompás látnivalókat és természeti értékeket tárnak elénk, de ezeket az élményeket következő cikkünkben, egy körtúra keretében fogjuk bemutatni.
A cikk először 2022 februárjában jelent meg.
