Nagyon figyelmesen kell járnia annak, aki lencsevégre akarja kapni hazánk fokozottan védett puhatestűinek egyikét, mivel a korábban pannon endemizmusnak tartott dobozi pikkelyescsiga valóban parányi, mindennapjainak jelentős részét pedig lágy szárú növények leveleinek fonákján vagy az avarban ténykedve tölti.
A puhatestűek törzse (Mollusca) csigák (Gastropoda) osztályának Hygromiidae családjába tartozó dobozi pikkelyescsiga (Kovacsia kovacsi) a hazánkban élő két fokozottan védett csigafaj egyike, egyben puhatestű-faunánk egyik legkésőbb felfedezett és leírt tagja.
Első populációjára egy békéscsabai malakológus (így nevezzük a puhatestűeket kutató szakembereket), Kovács Gyula bukkant rá 1964-ben a Doboz melletti Marói-erdőben, de új fajként történő leírására – eredetileg Hygromia kovacsi néven – még nyolc évet kellett várni.
Mivel bizonyított előfordulásai nem is olyan sokkal ezelőttig csak Békés megye egyes pontjairól voltak ismertek, a dobozi pikkelyescsigát évtizedeken át a Kettős-Körös hajdani árterén kialakult, illetve ahhoz kötődő bennszülött fajnak, pannon endemizmusnak tartották.
Akadtak azonban olyan kutatók, akik valószerűtlennek gondolták, hogy a 2001-ben fokozottan védetté nyilvánított állatka egy ilyen kis kiterjedésű dél-alföldi terület endemizmusa legyen. Vizsgálataikat éppen ezért kiterjesztették a Kárpát-medencére, és hamarosan sikerült is kimutatni a fajt az Erdélyi-szigethegység nyugati részének számos pontjáról. Az érdekességeknek ezzel még nincs vége, a rokon erdélyi pikkelyescsiga (Lozekia transsilvanica) Zempléni-hegységben élő populációiról ugyanis kiderült, hogy azok valójában a Kovacsia kovacsi állományai, amelyek ráadásul – a genetikai vizsgálatok tükrében – igen közeli kapcsolatban állnak a Fehér- és a Fekete-Körös vidékének populációival.
Az elsősorban üde élőhelyeket kedvelő, alföldi és hegyvidéki területeken egyaránt előforduló dobozi pikkelyescsiga a tüdős csigák csoportjának egy igen kis méretű, mindössze 5 mm átmérőjű, szarubarna színű, vékonyka és törékeny házzal rendelkező képviselője.
Köldöke szűk, szája kerekded, házát parányi, szabad szemmel szinte láthatatlan pikkelyek sokasága díszíti.
Előszeretettel tartózkodik lágy szárú növényeken, például magaskórósokban a nagy csalánon, de az avarba is szívesen bekuckózik. Táplálékát tekintve nem válogatós: mindenevő. Szaporodásáról nem állnak rendelkezésünkre információk. A dobozi pikkelyescsiga hazai, a becslések szerint mintegy 60 millió egyedet számláló állománya stabil, egyes populációinak jövőjét ugyanakkor a preferált élőhelyek drasztikus átalakulása vagy megszűnése veszélybe sodorhatja.
A dobozi pikkelyescsiga (Kovacsia kovacsi) a fokozottan védett állatfajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 100 000 forint egyedenként. Ez a parányi puhatestű a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján is szerepel – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2019. szeptemberi számában.
