Félúton a Káli-medence és a Balaton között szerényen húzódik meg egy kis völgy öt aprócska faluval. A dombok ölelte Nivegy-völgyben jártunk, ahol nemcsak szép tájakat és érdekes látnivalókat láttunk, de a jó borokról, a közösség erejéről és a kecskesajt készítésének rejtelmeiről is beszélgettünk.
Ha valaki Nagyvázsony irányából autózik a Balaton felé, először a Nivegy-völgy északi kapuján, Óbudaváron halad keresztül, kis kitérővel érheti el Szentjakabfát és Balatoncsicsót, majd Szentantalfa és Tagyon következik, utána pedig pár perc alatt már a Balatonnál is van. A falvak nagyon közel fekszenek egymáshoz, de a közelség nem csupán földrajzi értelemben értendő: ezt az öt települést és az ott élő közel ezer embert a múlt, a jelen és a jövő is összeköti. Közös az iskola, az óvoda, együtt szervezik a szüreti felvonulást, sőt még a megyei I. osztályú focicsapatuk is közös. Az öt település néhány éve a balatoncsicsói plébánia rossz állapotú épületéből létrehozta a Nivegy-házat, amely rendezvény- és kiállítótérként funkcionál, nem utolsósorban pedig kézzel fogható jelképe is lett az összefogásnak.
Vissza a múltba
„Az idők végtelenje óta csörgedező Csorsza- vagy Cser-kúti-patak mentén ősidők óta útvonalat tapostak ki a jövő-menő embercsoportok. Ez az évezredek óta használt természetes útvonal – azóta kiépítve – a Balaton-felvidék és a Balaton partvidéke között az egyik legfontosabb útvonal napjainkban is. A Csorsza-pataknak és az ősidők óta használatos útvonalnak helyet adó, északról déli irányba táguló, széles völgyet nevezik évszázadok óta Nivegy- vagy Nevegy-völgynek” – olvasható Veress D. Csaba A Nivegy-völgy falvainak története című könyvében.
A néphit szerint egy magyar vezér úgy osztotta szét fiai között a völgyet, hogy mindegyikük egy nyílvesszőt lőtt ki a Halom-hegy tetejéről, ahová pedig a nyílvessző esett, az lett ő birtoka. Budának jutott Óbudavár, Csicsónak (Istvánnak) Balatoncsicsó, Jakabnak Szentjakabfa, Antalnak pedig Szentantalfa.
A valóság persze némiképp eltérő. A völgy már az Árpád-korban is lakott volt, királyi farkasvadászok laktak itt. Akkoriban a települések mind a dombokon ültek, mert a vizenyős, mocsaras völgy nem volt alkalmas letelepülésre. A török időkben elnéptelenedett a környék, majd a 17. századtól indult meg újra a népességszám emelkedése.
A Nivegy-völgy neve valószínűleg a szláv eredetű nevigy szóból ered, a jelentése ʼnem látható, rejtettʼ. Ez az elnevezés a ma is találó, hisz a völgyet – bár nagyon közel van a Balatonhoz – elkerülik a tömegek.
Aki a Balaton-felvidéken keres gyönyörű, de kevésbé zsúfolt helyeket, az itt jó helyen jár.
Egész éves célpont legyen
A völgy legnagyobb községe az 550 lakosú Szentantalfa, amely a lakók átlagéletkorát tekintve az ország egyik legfiatalabb települése. A gyermekek száma jóval magasabb az országos átlagnál, és ami még különleges, hogy a falu felét Dobosinak vagy Dobossynak hívják.
A Dobosiak (Dobossyak) 1721 óta folyamatosan itt élnek, azóta szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkoznak, ahogy azt a falu szélén álló Dobosi Birtokközpont fala és a borosüvegeik címkéje is hirdeti. Itt találkozunk Dobosi Győzővel, aki a családi pincészetben az értékesítésért és a vendéglátásért felel. Szülei mellett négy testvére közül két bátyja is a családi vállalkozásban dolgozik. A vadonatúj épületet a családi szőlőbirtok öleli körül, amelynek teljes területén ökológiai gazdálkodás folyik.
Győző fontos szerepet vállal a Nivegy-völgy népszerűsítésében, és egyik fő törekvése, hogy a völgy ne csak szezonális, hanem egész éves úti cél legyen. Három másik pincészettel és egy helybeli étteremmel létrehozták például a KóBor túrát. Ez egy egész évben rendelkezésre álló lehetőség,
egy szervezett túra, amely során a résztvevők helyi borokat és tájjellegű ételeket kóstolhatnak, megismerkedhetnek helyi borászokkal, és nem mellesleg a festői tájat is bebarangolhatják.
„Itt bármerre indul az ember, valami szép helyre fog kilyukadni. A látogatókban közös, hogy nem igazán szeretik a tömeget, szeretik a falusi életet, a természetet és persze a bort. Sokszor januárban, februárban többen vesznek részt a KóBor túrán, mint nyáron, mert akkor nagyon sok program van a Balaton környékén, télen viszont kevés. Sokat dolgozunk azon, hogy a Nivegy-völgy egész éves célpont legyen.”
Ezekben a falvakban van élet
Ha valaki egy őszi hétköznapon átutazik a szomszédos Káli-medence falvain, gyönyörű, de csendes utcákat, a házakon bezárt zsalugátereket lát. Ezeken a településeken ma már az ország más pontjairól ideköltözők vannak többségben, akik jellemzően inkább csak a nyári szezonban és hétvégente lakják vagy adják ki a házaikat.
A szomszédos Nivegy-völgyben azonban más a helyzet, itt igazi élet van a falvakban, és a házak többsége ma is a helyieké. Itt a turizmus nem az egyetlen megélhetési forrás, sokan gazdálkodnak, a bortermelésnek több évszázados múltja van, az országos átlagnál pedig jóval több legeltetett állatot is látni errefelé.
Szentantalfa története szorosan összefügg a Dobosi (Dobossy) család, és a falu lakosságának felét adó nazarénus közösség történetével. A nazarénusok mozgalma az 1830-as évek elején a svájci református lelkész Samuel Heinrich Fröhlich tanaiból nőtt ki. Magyarországon az első nazarénus istentiszteletet 1840-ben tartották, de elismert egyházzá csak 1976-ban vált. Jelenleg országszerte kétezer körül van a hívők száma.
A vallás egyik fontos pillére, hogy felnőttként döntenek a keresztség felvételéről, a másik, hogy a házasság számukra szent. „Úgy hisszük, hogy a válás nem opció, ha az ember egy életre kötött házasságot, akkor nem a kiutat keresi, hanem a megoldást.” A nazarénusoknál esküvő előtt nincs házasélet, és jellemző, hogy a családokban sok gyermek születik. Szentantalfán is gyakoriak a nagy családok, az országos átlagnál arányaiban jóval több gyerek születik itt.
A nazarénus férfiak nem fognak fegyvert, valamint a hétköznapi versengést is kerülik. A nők hajukban kis kendőt viselnek, soha nem hordanak nadrágot, mindig szoknyában járnak. A közösség tagjai nem néznek tévét, de ezt nem tiltják számukra, mindenki saját meggyőződésből tesz így.
Úgy látjuk jónak, hogy nem tévézünk, mert ez nem ad hozzá semmit az élethez, hanem elveszi a közös időt. Egyébként is sokat dolgozunk, azt a kicsi szabadidőt inkább a családdal, a gyerekekkel töltjük.
Templomrom, vackor, nyugalom
A Szentantalfa fölött magasodó Szent Balázs-hegy az egyik kedvenc helyem az országban, évek óta itt nyaralunk, így saját tapasztalataim alapján is mondhatom, hogy itt még a nyári szezon kellős közepén is nyugalom van, annak ellenére, hogy alig tíz perc autózással elérhető Zánka strandja. A szőlőhegy oldalában fehérlő kis présházak többsége a helyiek kezében van, és ma is kisebb-nagyobb szőlőbirtokok veszik körül azokat.
A hegy dűlőútjain sétálgatni, pláne így szüret idején, különösen hangulatos. Az időjárás percenként változik, hol beborul felettünk az ég, hol kiderül, és a vakító kék háttér előtt hófehér bárányfelhők úsznak el. Mindezt mintha páholyból néznénk a hegy tetejéről.
A környék egyik legismertebb látnivalója a szőlőhegy tetején álló Szent Balázs-templom romja, amely az egykor itt elterülő Szentbalázs nevű faluhoz tartozott. Az Árpád-kori templom a 12–13. században épült román stílusban, később gótikus stílusban bővítették. A templomrom előtt két óriási fügefa alatt egy pad bújik meg, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Nivegy-völgyre, a Balatonra, látszik innen a közeli Hegyes-tű jellegzetes formája, és kicsit távolabb a Badacsony is ott magasodik.
A Nivegy-völgy északi kapujában
Szentantalfától pár percnyi autóútra fekszik Óbudavár, amely alig hatvan lakosával az ország egyik legkisebb községe. Szinte egy utca csak az egész település, a központjában álló kis templom pontos mását a szentendrei skanzenben is megtaláljuk. A fából épült buszmegállók falai könyvekkel vannak telepakolva, bárki vehet, vihet innen olvasnivalót. A falu Nagyvázsony felőli végén két felújított szálláshely áll, ahol nyáron leginkább zarándokok és családok szállnak meg, év közben pedig kiránduló osztályokat fogadnak. Itt találkozunk Szabó Bálinttal, aki családjával 2007-ben költözött a faluba, és most épp vacsorára terítene a gyerekeknek, ha nem rabolnánk el egy kis beszélgetésre.
A Balaton-felvidéken az elmúlt évtizedekben a helyi lakosok mellett sok betelepülő, „bebíró” is megjelent. Van, aki csak szezonban van itt, de sokan akadnak olyanok is, akik itt kezdtek új életet, és gyakran teljesen másba fogtak, mint amivel korábban foglalkoztak. Bálint élete is gyökeresen más irányt vett Óbudaváron.
Felesége itt nőtt fel, de Bálint budapesti, bár ahogy meséli, mindig is vidékre vágyott. Eredeti végzettségét tekintve magyartanár, de ma már kecskéket tenyészt és sajtot készít. Óbudavári sajtjaival piacokon és környékbeli éttermekben is lehet találkozni. A sajtkészítésben van némi szezonalitás, télen pár hónapra le kell állni. Bálinték általában decemberig fejnek, most azonban hamarabb abba kell hagyni, mert az aszály nem kedvezett a kecsketartóknak. Az állatok februárban ellenek, és utána március elején lehet majd újra fejni. A kecskesajtok mellett egy ideje már tehéntejből készült termékek – sajtok és joghurtok – is felkerültek a palettára.
A sajtkészítést Bálint autodidakta módon tanulta meg. „Ma már könyvekből és YouTube-videókból elég sok ismeretet lehet szerezni. Egy egyszerű sajtot elkészíteni olyan, mint megfőzni egy bablevest. Az érlelt sajtok készítése már bonyolultabb, a nehézség pedig leginkább abban van, hogy a sajt mindig ugyanolyan legyen, és itt is igaz az, hogy nagy tételben készíteni mindig nehezebb. Más 10 liter tejet feldolgozni, mint 500-at.”
Kápolna és mosóház
Bálint és felesége a magyar schönstatti apostoli mozgalom oszlopos tagjai is. „A Schönstatt egy lelki út, egy szemléletmód, amelynek lényege, hogy életünk minden kicsi és nagy eseménye mögött, legyen az egy másik ember vagy egy helyzet, igyekszünk felismerni Isten szándékát.” A mozgalom tagjai minden feladatot, munkát igyekeznek a lehető legjobban elvégezni, arra törekszenek, hogy pozitív hatással legyenek környezetükre, és a tagok számára fontos feladat az önnevelés, a személyes érés, illetve az, hogy rátaláljanak saját erősségeikre.
A katolikus egyházon belül létrejött nemzetközi mozgalom 1914-ben indult el Németországból, egy Köln közelében található kis település, Vallendar Schönstatt nevű városrészéből. Itt áll a mozgalom első kápolnája, az ősszentély, amelynek mintájára minden ország közössége megépíti a saját kápolnáját. A mozgalomhoz többféle módon lehet csatlakozni, közösséget és lelki továbbképzést nyújtanak külön fiúknak, lányoknak, nőknek, férfiaknak, papoknak, nővéreknek, betegeknek. Magyarországon a családmozgalom erős, a tagok kiemelten gondozzák a házasság szentségét, küldetésüknek érzik a házasság, ezáltal pedig a családok erősítését.
Óbudavár a mozgalom hazai központja, itt tartják a lelkigyakorlatokat, és itt van a közösség kápolnája is. A szentély körül hozták létre a Házaspárok útja elnevezésű, másfél kilométeres, szabadon látogatható tematikus utat, amelynek végigjárása során a párok a házasság korszakait és fordulópontjait gondolhatják át.
A település másik végére is érdemes elsétálni. A falu végét jelző tábla előtt nem sokkal egy ösvény vezet a forgalmas főútról az erdőbe, ahol hamarosan egy kis tisztáson találja magát az ember. A Szent Márton nevét viselő pihenőparkban van minden, ami egy szabadtéri közösségi összejövetelhez kell, fedett terasz asztalokkal, fapadokkal, tűzgyújtó helyek, kis hidacska, a patak mellett pedig egy különös kőépítmény áll. Egy több száz éves mosóház, ahová hajdan a falubeli asszonyok az otthon kimosott lepedőket, takarókat hozták kiöblíteni. Az otthoni kutakban nem volt elég víz ehhez, ide pedig nem kellett vödörrel vizet hordani, az itt fakadó forrás elég vizet adott számukra.
Felfedezés gyalog és két keréken
A Nivegy-völgy falvai pár kilométerre vannak egymástól, egyik faluból átlátni a másikba, Balatoncsicsó és Szentjakabfa között kis túlzással csak pár lépést kell tenni. A hangulatos településeket és azok környékét akár gyalogszerrel, akár kerékpárral is felfedezhetjük.
A Nivegy-völgy bringakörútja 49 kilométer hosszan tárja fel ezt a szépséges vidéket, és az öt kis falun kívül érinti még Zánkát, a Hegyes-tűt és Dörgicsét is. Aki inkább elektromos kerékpárral járná be a környéket, az kölcsönözhet bicikliket például a Dobosi Birtokközpontban, de akár szervezett e-bike-túrára is indulhat.
A gyalogtúrázók számos túraútvonal közül választhatnak.
Nem messze a völgytől halad el az Országos Kéktúra, de a Balaton-felvidéki Kéktúra útvonala át is halad a völgy déli részén. Aki rövidebb túrát tenne, az például Tagyonból a gyönyörű szőlőhegyen átsétálhat a Hegyes-tűre, de hangulatos út visz a Szent Balázs-templom romjától Dörgicsére is.
Remek úti cél az Óbudavár fölötti Halom-hegyen álló Kossuth-kilátó, ahonnan a Balaton-felvidék egyik legszebb panorámáját élvezhetjük. Körülötte alakították ki a 2 kilométer hosszú Vulkán tanösvényt, amely a Halom-hegy kialudt vulkáni kúpjának történetével és annak élővilágával ismerteti meg a látogatókat. A kilátót és a tanösvényt autóval és gyalogosan is Mencshely felől érhetjük el.
Aki több napra érkezik, az a Nivegy-völgyben szállást is talál az egyszerű kulcsosháztól az hangulatos présházakon és falusi szálláshelyeken át a panorámás wellness-szel kiegészített vendégházig. Aki a borok mellett egyéb helyi finomságokat is megkóstolna, az látogasson el a Nivegy Ligetbe. A szentantalfai faluház udvarán péntek délutánonként megrendezett piac azonban több egy egyszerű termelői piacnál. Itt ugyanis a helyi termékeken túl meleg étellel és olykor koncertekkel, előadásokkal is várják a látogatókat, tehát egy igazi találkozóhelyről van szó.
A Nivegy-völgy értékeit hosszan lehetne sorolni: csend, nyugalom, jó borok, gyönyörű természeti környezet, remek túralehetőségek, izgalmas találkozások. Mindezekért pedig nemcsak a nyári főszezonban, de egész évben megéri ide ellátogatni.
A cikk a Turista Magazin 2022. novemberi számában jelent meg.
