80 éve halt meg a lelkes természetjáró orvos, hegyimentő.
A Magas-Tátra alatt, Nagyszalókon született 1873. március 11-én. Gimnáziumi tanulmányait Késmárkon végezte, orvosi diplomáját pedig Budapesten szerezte meg. Még egyetemre járt, amikor jómódú édesapja és annak sógora megvásároltak egy nagyobb erdőbirtokot Gerlachfalvától Tátrafüred közelében, amelyen először egy vadászlakot, majd három turistaházat felépítve megalapították Tátraszéplakot. Az általuk épített épületek - felújítva vagy felújítás alatt - még jelenleg is állnak. A frissen végzett orvos itt alakította ki 1897-ben az első gyógyintézetét, amelyben a Tátra klimatikus viszonyait is kihasználva a kor divatos hidegvíz kezelésével gyógyította tüdőbajos betegeit. 1907-ben új szanatóriumot építtetett, amelyet 1925-ben - jelentős bővítéssel - az asztmában és a Basedow-kórban szenvedők ellátására is alkalmassá tettek. Több közismert személy is kezeltette magát itt, például 1910 nyarán Ady Endre is gyógyulni jött Tátraszéplakra.
Guhr Mihályt, a szaklapokban publikált cikkeinek elismeréséül, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. Orvosi teendői mellett szabadidejét a Tátrában való túrázással töltötte. Amikor külföldön egyre népszerűbbé kezdett válni a sísport, ő maga is megpróbálkozott hordódongákon a síeléssel, majd igazi felszereléssel az első tátrai síelők egyike volt. Dr. Jordán Károllyal 1902-ben és 1903-ban több sítúrát tett a hegységben. Technikája további fejlesztésére Davosba és Norvégiába is elutazott. A téli sportok nagy propagátoraként intézetében is tartott síléceket, szánkókat és bobokat. 1908-ban egyik alapítója volt a Magyar Sí Klubnak, sítanfolyamokat tartott a Tátraszéplak körüli lejtőkön. 1911-ben fő szervezője volt az MSK itt megrendezett első nemzetközi síversenyének, amelynek lebonyolításához birtokán síugrósáncot és egy menedékkunyhót is építtetett. 1913-ban tevékeny részese volt a Magyar Sí Szövetség és a Tátrai Önkéntes Mentő Bizottság megalakításának.
Számos hegyi mentésben vett részt orvosként, a hegyi vezetők és a menedékházak gondnokainak képzését az elsősegély oktatásával segítette. Az I. világháború alatt szanatóriuma, a többi tátrai intézethez hasonlóan katonai kórházként működött. Részt vett a katonák részére a Magas- Tátrában tartott hegyi kiképzésében és síoktatásában.
Vérmérgezés következtében váratlanul halt meg, augusztus 27-én temették el szülőföldjén, Nagyszalókon. Értékes turisztikai hagyatékát a család az MKE poprádi múzeumának adományozta.
