Első pillantásra aprócska toronynak tűnhet, de a Duna és város fölé magasodó kis erősség nem csak a csodás panorámájával fog minket lenyűgözni. Igaz, egyedi hangulatának fontos díszlete a táj, de az idill megteremtésében a történelemnek és a kisvárosi környezetnek is jelentős szerepe van.
Tolna megye északi szegletében járunk, Dunaújváros és Paks között, a 6-os főút mentén. A Duna jobb partján löszfalra épült, nagy múltú település legfőbb látványossága kétségtelenül a Csonka vagy Török toronynak is nevezett, négyszögletű építmény, amely szerény méretei ellenére már az első pillantásra kíváncsivá teszi az embert. Egyre többen fedezik fel ezt a történelmi épületekkel és téglából rakott várfallal körülölelt erősséget és tágabb környezetét, amelynek rendezett, macskaköves utcái varázslatos kisvárosi és történelmi légkört árasztanak.
Aki viszont csak átrobog a főutak találkozásánál fekvő Dunaföldváron, az nem is sejti, milyen élményről marad le.
Ha erre járunk, ne legyünk restek rászánni egy kis időt a város felfedezésére, mert biztosan nem fogunk csalódni.
Dunaföldvár látképe a Csonka vagy Török toronnyal
Az 52-es főúttól egy rövidke sétával mutatós, fából készült kapun lépünk be a levendulával és virágokkal díszített ágyásokkal megtört, téglával kirakott várudvarra, amelyet szépen rekonstruált épületek sora és várfal szegélyez. Az Ispánházban lehet megváltani a belépőt, és már indulhatunk is a tekintetünket magához vonzó, háromszintes torony felfedezésére.
Fő attrakciójának elsőre a körpanorámás kilátást gondolnánk, de ahogy belépünk az erősségbe, kis termei és cellái kíváncsiságunkat egyből másfelé kezdik fókuszálni.
Lehet, hogy az általános magyar történelem és a vitrinekben elhelyezett tárgyak nem mindenkiben keltik fel az érdeklődést, de egy tárlatvezetés során sok olyat is megtudhatunk a helyiségekről és az apró részleteikről, amely ismerteket által még beszédesebbé és izgalmasabbá válnak ezek a terek. Ilyen például a földszinten található berendezett börtöncella, amelynek falaira komplett freskót festettek az egykori rabok, állítólag festék híján a saját vérükkel. Az eredeti állapotban megmaradt, népi motívumokkal tarkított jelenetek sok mindent elárulnak a fogvatartottak lelkiállapotáról, de keletkezésük idejéről is regélnek.
A Duna kanyargó szalagja és az azt átszelő híd Dunaföldvárnál
Kilátással a csodás környékre
Betonból öntött csigalépcsőn kapaszkodunk fel a masszív torony kilátószintjére. Tekintetünk körbepásztázhatja a Dél-Dunántúl és az Alföld határát, amelyben a Duna hömpölygő szalagja, az azt átszelő pompás híd, a szemközti végtelen síkság és a közeli löszdombok, valamint nem utolsósorban a templomtornyokkal tűzdelt városkép együttese teszi felejthetetlenné a panorámát. A kilátást egyébként a torony melletti hangulatos Vár étterem teraszáról és a közeli kálváriadombról is élvezhetjük, ahonnan nagyszerű fotókat lehet készíteni, tehát mindenképpen megéri felmenni rá.
Csodás, kézzel faragott kapun lépünk be a várudvarra
Ne hagyjuk ki!
A kicsiny, de mutatós várkertben – ahol szabadtéri színházi előadásokat és más kulturális eseményeket is rendeznek – egyéb kiállítótereket is találunk, amelyek az Ispánházban, illetve az eredetileg kőtárnak épült Fafaragó Galériában kaptak helyet.
A helyi értékek tárházában a város főterén álló Lámpás kút, a Szent Rókus-kápolna és a Rókus-pincék sora, illetve a híres gyógyfürdő és a halászcsárda is előkelő helyet foglal el.
Csigalépcső vezet fel a panorámás torony kilátószintjéig
A várhoz közeli, mintegy 150 éves Rozmaringos Udvarházban igazi időutazáson vehetnek részt a szállóvendégek. Dunaföldvár emberemlékezet óta tart vásárt, amelynek színes forgatagában a különféle mesterek portékáit és a finom falatokat egyaránt megtaláljuk.
Egy kis történelem
Hazánk egyik legkisebb váráról nagyon keveset tudnak a szakértők, és az 1960–70-es években zajlott feltárások sem árultak el túl sokat a Felső-Öreg-hegy déli részén álló toronyról, valamint a már rég elpusztult épületeiről. Kevés tárgyi emlék, rajz és leírás maradt ránk, de valószínűsíthető, hogy a nevében árulkodó Dunaföldváron már a 12. században is állt egy földvár, és jó földrajzi helyzete, illetve a környéken előkerült romai kori leletek miatt elképzelhető, hogy már a rómaiaknak is volt itt erőssége. Egy 1199-ben kelt okirat szerint ezen a helyen egy bencés monostor állt, és később a törökök pusztítása után ennek a helyére épült a részben ma is látható kővár, amelyet palánkfal is övezett. 1526-ban, majd 1529-ben is megszállta a Buda felé vonuló oszmán sereg, 1541-ben pedig végleg elfoglalta. Ezt követően fontos erődítménye volt a Belgrád és Buda közti, Duna menti útvonalnak. A törökök kiűzése után a monostor romjait a ferencesek kapták meg, akik köveiből 1738-ban felépítették templomukat.
A vár ma is álló tornya Rákóczi-szabadságharcban is szerepet játszott, többször gazdát cserélt, végül börtönként, majd később magtárként használták.
Az egyik berendezett börtöncellában rabok által festett freskót is látunk
A büszkén magasodó épület látszólag dacol az idő múlásával, pedig több ostromot és tűzvészt is megélt, jelenlegi, részlegesen rekonstruált, hozzáépített résszel kibővített állapotát 1976-ban, valamint 2007-es felújítása során nyerte el.
Ha Dunaföldváron járunk, e különös históriával biztosan megismerkedünk. A török időkből származó történetet ugyanis a földvári emberek nemcsak mesélik, de a benne szereplő jelképes ruhadarabot ma is büszkén viselik. Úgy tartja a legenda, hogy valamikor a hódoltság idején új aga érkezett a városba, aki szigorú elődjénél látszólag kedvesebb volt, s még az adót sem szedte be, csupán a betakarított termény feldolgozását kívánta meg a lakosoktól. Nemsokára azonban kiderült, miért volt ily kegyes az aga, ugyanis amíg a magyarok a várban dolgoztak, a törökök elrabolták a gyermekeiket és a hajadon lányaikat. Az asszonyok rimánkodtak, könyörögtek, hogy engedjék szabadon őket, de az aga gúnyosan csodát kért tőlük cserébe: változzon feketévé hófehér kötényük. Hála az asszonyok leleményességének a varázslat megtörtént. Ravasz módon bodzabogyó fekete levével színezték be ruháikat, és az ilyen színű kötény mára nagy becsben tartott helyi népviseletté vált. A történet egyébként nem végződött happy enddel, mert az aga a „csoda” ellenére nem tartotta be ígéretét, a fiatal lányokat pedig a Dunán álló gályára vitette, ahonnan végül nem sikerült mindenkit megmenteni. A történetet Berze-Nagy Ilona tanítónő, néprajzkutató, írónő örökítette meg a Lábuk nyomát elmosta a víz című regényében, de a földváriak már számos módon (tánc- és színházi előadásban is) felidézték ezt az édes-bús históriát. (Forrás: duol.hu/Széles-Horváth Anna)
A Csonka torony április 1-jétől október 31-éig hétfő kivételével mindennap látogatható 10–18 óráig. A belépőjegyek a Vármúzeumba, a Fafaragó Galériába és az Ispánházba egyaránt érvényesek. Jegyárak: felnőtteknek 1000 Ft, diákoknak, nyugdíjasoknak és csoportoknak (10 fő felett) 700 Ft. További szolgáltatások: tárlatvezetés 4000 Ft/alkalom, hőspróba 1500 Ft/fő (csoportoknak előzetes bejelentkezés szükséges). Bővebb információ ide kattintva.
A cikk a Turista Magazin 2021. júniusi számában jelent meg.
