Az egerészölyvet gyakran látni az útszéli fákon üldögélni, ahogy türelmesen várja, hátha terem valami potyatáplálék a közelben. Sokan sasnak nézik, annak ellenére, hogy jóval kisebb, mint nagy termetű ragadozó társai.
Az egerészölyvek színezete nagyon különböző lehet, a sötétbarnától egészen a fehéres színárnyalatig. Jellegzetes vijjogó hangját gyakran hallani. Ahogy nevük is utal rá, leginkább rágcsálókkal táplálkoznak, táplálékuk nagy részét mezei pockok teszik ki, ezért mezőgazdasági területeken különösen nagy hasznot hajtanak. Érdemes a földeken úgynevezett T-fákat kihelyezni, melyek alkalmas megfigyelő helyet jelentenek az ölyveknek, ahonnan jól beláthatják a területet.
Ha nincs elég pocok, akkor egyéb állatokat is elkap, például rovarokat, kétéltűeket és hüllőket, vagy kisebb testű madarakat. Nyulfiak és fácáncsibék csak kis százalékban fordulnak elő táplálékában, nagyobb zsákmányokat pedig csak dögként eszik, főleg télen.
Az egerészölyvek nászidőszaka február közepén a párok nászrepülésével kezdődik, amikor látványosan köröznek a levegőben, majd összekapaszkodva zuhannak alá. Fészküket általában a fák lombkoronájának közepére építik, ha tehetik, minden évben visszatérnek régi fészkükre, javítgatják, tovább építgetik azt, így évek alatt a fészek hatalmas erődítménnyé válik. Az egerészölyv fészkét más ragadozómadarak is szívesen használják, amelyek maguk nem építenek fészket, mint például a kerecsensólyom, a kabasólyom, vörös vércse, erdei fülesbagoly vagy uráli bagoly.
Az egerészölyv leggyakoribb ragadozó madarunk, néhány tízezerre tehető állománya télen megnövekszik, ugyanis északról is érkeznek hozzánk telelő példányok. Az egerészölyvek számára a legnagyobb veszélyt az illegális mérgezések mellett a középfeszültségű távvezetékek oszlopai jelentik, amelyek sok ölyv halálát okozzák. Ezért is lenne nagyon fontos, hogy az országban szigeteléssel minél több oszlopot tegyenek madárbaráttá.
A cikk először 2020 áprilisában jelent meg.
