A sünik ugyanis előszeretettel választják telelő- és búvóhelyül a lomb- és rőzserakásokat, és a nőstények itt is ellenek.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ad néhány tippet, milyen óvintézkedéseket tartsunk be, ha nem akarjuk bántani a sünöket.
- Először is: ne vasvillával essünk neki a rakásnak. Egy szerszám nyelével vagy kesztyűs kézzel fentről lefelé haladva forgassuk át a halmot.
- A sünök május-júniusban ellenek, a kis sünik pedig még hetekig nem látnak és magatehetetlenek is. Könnyen meglehet, hogy ők lapulnak a kupac alján.
- NE GYÚJTSD FEL A KUPACOKAT! Ha a sün veszélyt érez, nem elmenekül, hanem összegömbölyödik, így ha a gally- vagy lombhalom alatt sünik rejtőznek, gyakorlatilag halálra égeted őket.
- Amennyiben sünfészket találsz, egy megoldás van: pakold vissza a kupacnak azt a részét, amit elbontottál, és hagyd békén az állatokat. Ne próbáld felnevelni a kölyköket!
- Ha egy háztartásról van szó, a lomb- és rőzserakások elbontása valószínűleg elhalasztható, de ha valami miatt mégsem, akkor süngarázsokra lesz szükség, erről itt olvashatsz bővebben
Süngarázs
Mindent a keleti sünről
A sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjébe tartozó, zömök testű, rövidke, de erőteljes végtagokkal rendelkező keleti sün (Erinaceus roumanicus) testhossza a 35 centimétert is elérheti, testtömege pedig - a telelést megelőzően - az 1500 grammot is meghaladhatja. Módosult szőrszálakból kialakult, felnőtt egyedeknél tízezernél is több tüskéből álló „bundája” hatékony védelmet biztosít a legtöbb ragadozóval szemben. Főleg úgy, hogy erős bőrizomzatának köszönhetően gyakorlatilag gömb alakúra képes összegömbölyödni veszély esetén.
Keleti sün
Érdekesség, hogy a tüskeszínezet egyedenként változó bélyeg. A keleti sün dús aljnövényzetű, ritkás erdőségekben, cserjésekben, települések környékén, városi parkokban, nagyobb kertekben él - Magyarországon elterjedt faj. Vackát fák gyökerei között, kő- és rőzsehalmok, valamint farakások alatt készíti. A keleti sün évente rendszerint egy alkalommal (korán érkező tavasz esetén kétszer), átlagosan 5-7 utódot hoz világra. A sünparányok fehéres színű, puha tüskékkel és vakon születnek. Szemeik kéthetes korukban nyílnak ki, tüskebundájuk kifejlődéséhez pedig kb. 30 napra van szükség, a kicsik kéthónapos korukig maradnak az anyjukkal, ezt követően megkezdik önálló életüket, és egy kis mázlival akár a 12 éves kort is megérhetik.
A párzási időszakot leszámítva magányosan élő állatok fészkükben töltik a nappalt, s csak a szürkület beálltát követően kerekednek fel, hogy harapnivalót találjanak. Mivel rosszul látnak, portyáikon kifinomult szaglásukra, illetve fejlett hallásukra támaszkodnak. Táplálékállataik között a földigiliszták, a csigák és a rovarok foglalják el a legelőkelőbb helyeket, de a kisebb termetű gerinceseket (különböző békák, gyíkok, madárfiókák) sem vetik meg. Az őszi testtömeg-gyarapítás periódusában gyümölcsöket és alkalmanként döghúst is fogyasztanak.
Sünmenedék egy rőzserakás alatt
Amikor a középhőmérséklet tartósan 8 °C alatt marad, a keleti sün megszakítás nélküli, több hónapos téli álomba merül. A telelő sünegyedek testhőmérséklete 5 °C-ra süllyed, „automata termosztátjuk” pedig működésbe lép. Zsírtartalékaik felhasználásával belső szabályozórendszerük gondoskodik a hőmérséklet kiegyenlítetten alacsony szinten tartásáról, illetve a fagyásveszély elkerüléséről. Az áttelelésben segíthetünk tüskés barátainknak, ha a kertápolás során keletkező gallyakat, nyesedéket, valamint az avar egy részét kupacokba halmozzuk a bokrok, cserjék tövénél, és máris kész a téli sünmenedék, amelyet szeptember végén vagy októberben keresnek majd fel a kis vendégek. A várva várt tavaszi ébredés akkor következik be, amikor a levegő hőmérséklete már elérte a 15 °C-ot.
