Kis-Tót Róbert és fiai, a 11 éves Ádám és a 9 éves Milán hármasban járták végig az Országos Kéktúrát, majd idén nyár végén átvették a teljesítésért járó díjazást. Úgy hozta a sors, hogy Ádámé lett a kilencezredik teljesítés – ebből az apropóból beszélgettünk a családdal tapasztalataikról, élményeikről.
Kéktúra.hu: Mikor kezdtétek a Kéktúrát, és mennyi idő alatt sikerült teljesíteni?
Kis-Tót Róbert: 2022. január 2-án kezdtük, és 2023. augusztus 13-án fejeztük be, de a gyerekek miatt csak hétvégente és szünetekben túráztunk. Kezdetben csak 10 km-eket mentünk, majd szépen feltornáztuk a napi távot 20 km fölé. Végül volt, hogy 30 km fölé is mentünk.
Kis-Tót Ádám: Kétszer is!
Kéktúra.hu: Kinek az ötlete volt a kéktúrázás?
Kis-Tót Róbert: Mivel a Balatonnál lakunk, sokat jártunk a Bakonyba kirándulni. Egyszer, egy hóeséses téli napon a Kőris-hegyen találkoztunk egy idősebb úrral, aki éppen kéktúrázott. Beszélgettünk vele, megmutatta nekünk az igazolófüzetét, és innen jött az ötlet, hogy mi is nekivágjunk. A pecsételés ráadásul külön motivációt jelentett a gyerekeknek. De aki rendszeresen túrázik, azzal előbb-utóbb amúgy is „szembejön” a Kéktúra.
Kis Tót Róbert, Ádám és Milán a Kékestetőn
Kéktúra.hu: Előtte is sokat túráztatok már együtt?
Kis-Tót Ádám: Igen, csak nem ilyen szervezett módon, azt csak a Kéktúrával kezdtük el.
Kéktúra.hu: Az iskolában ismertek olyanokat, akik szoktak túrázni?
Kis-Tót Milán: Én nem ismerek.
Kis-Tót Ádám: Én sem ismerek ilyet az iskolában. Ez egy különleges dolog, hogy valaki eljár túrázni.
Kis-Tót Róbert: Volt, amikor barátok csatlakoztak hozzánk néhány szakaszra, de legtöbbször hárman voltunk csak. Négyen vagyunk a családban, de a feleségem nem szeret annyira túrázni, mint mi, így maradtunk hárman. Illetve négyen, mivel a kutyánk majdnem mindig velünk jött, még sátrazni is. Nagyon élvezte a szagokat az erdőben!
Kéktúra.hu: Volt kitűzött célotok, mielőtt nekivágtatok az OKT-nak?
Kis-Tót Róbert: Azt gondoltam, hogy megveszem nekik a füzetet, beszerzünk egy-két pecsétet, ami szép ajándék lesz majd idősebb korukra. Aztán majd valamikor befejezik nélkülem. De amikor elkezdtük, egy-egy szakasz után mindig folytattuk egy újabb és újabb szakasszal.
Amikor pedig a gyerekek elérték a 300 km-t, és megszerezték a Gyermekkéktúra-jelvényt, úgy döntöttünk, hogy most már fejezzük be a teljes OKT-t.
Kis-Tót Róbert, Milán és Ádám a Magyar Természetjáró Szövetség központjában vették át a Kéktúra teljesítésért járó elismeréseket
Kéktúra.hu: A bő másfél év alatt találkoztatok-e olyan tájjal, élménnyel, ami különösen emlékezetes volt, és nagyon tetszett?
Kis-Tót Ádám: Mindenkinek más volt. Nekem a Gerecse, a Balaton-felvidék és a Kőszegi-hegység volt a kedvencem.
Kis-Tót Milán: Nekem is van kedvencem! Egyszer felmentünk a Naszályra, amikor tíz centis hó volt, nekem az tetszett a legjobban.
Kis-Tót Róbert: Emlékszem, az egy nagyon nehéz túra volt… Úgy indult, hogy lent a völgyben hatalmas dagonya volt, a fiúknak el is ment a kedvük már a túra elején. Nem is akartak felmenni a hegyre, de amikor végül felértünk, egy mesevilág fogadott minket. A fákat vastag hó fedte, a kéktúrajelzéseket pedig zúzmara borította. Nekem a Vértes tetszett nagyon, de voltak olyan, meglepően szép részek is, ahova egyébként nem jutottam volna el. Ilyen a Cserehát, ahol tavasszal jártunk. Annyira szép volt minden, látványos és harmonikus egyszerre, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom.
Milán kedvenc emléke: télen a Naszályon
Kéktúra.hu: Értek meglepetések az út alatt?
Kis-Tót Ádám: Egyszer lekéstük a buszcsatlakozást, és emiatt nem mentünk aznap túrázni…
Kéktúra.hu: A szállást hogyan oldottátok meg?
Kis-Tót Róbert: Eleinte egynapos túrákra mentünk, majd ahogy egyre távolodtunk a lakóhelyünktől, már bevállaltunk kétnapos utakat is. Ilyenkor többnyire az erdőben aludtunk, néhányszor pedig szállást vettünk igénybe. Amikor szép időben túráztunk, mindig sátraztunk, illetve voltak olyan szakaszok is, ahol előre kinéztünk bivakolóhelyet, és ott aludtunk.
Kéktúra.hu: Hol tudtatok bivakolni?
Kis-Tót Róbert: A Zemplénben, a Gerendás-réten van egy nagyon jó hely.
Kis-Tót Milán: Volt olyan is, hogy cipeltük a sátrat, de láttuk, hogy van egy jó kis bivakolóhely, ahol lehet aludni, akkor nem használtuk a sátrat, csak a hálózsákokat.
Kis-Tót Róbert: Igen, például a Négyfenyői menedékháznál jártunk így, ahol egy földbe vájt kunyhóban lehet aludni, és a fiúk azt választották a sátor helyett.
A család minden évszakban útbak indult
Kéktúra.hu: Mit használtatok tájékozódásra, és mennyire lehetett jól követni a jelzéseket?
Kis-Tót Róbert: Eleinte a telefonon a Természetjáró appot használtuk, majd a Locust. Ritkán tévedtünk el, nagyon jók a felfestések, ha el is tűntek néhol a jelzések, és elkeveredtünk, akkor is gyorsan visszataláltunk az útvonalra.
Kis-Tót Ádám: Csak az volt furcsa, hogy Sümeg és Írott-kő között nagyon kevés Kéktúra-táblát láttunk.
Kis-Tót Róbert: Mindketten nagyon szeretik ezeket a klasszikus, sárga alapú táblákat, ahol mindig láthatjuk, hány km-re van a következő állomás. Bizonyos tájegységeken ezek a táblák hiányoztak.
Kéktúra.hu: A fiúkat kérdezem: mit tanácsolnátok a többi gyereknek, miért érdemes kéktúrázni?
Kis-Tót Milán: Nekünk jó élmény volt, mert sok érdekességet láttunk útközben, és szép tájakat.
Kis-Tót Ádám: Az ország legszebb pontjait érinti, direkt arra vezet az útvonal. Olyan helyekre juthatunk el, ahova egyébként nem mennénk. Az külön jó, hogy sok vasútállomást érint a túra.
Kis-Tót Róbert: Ádám és Milán is nagy vonatrajongó, ezért próbáltuk úgy szervezni a szakaszokat, hogy vonattal tudjuk megközelíteni a kezdő- vagy végpontot.
Kéktúra.hu: Tervezitek a Kéktúra folytatását?
Kis-Tót Milán: Igen, már el is kezdtük a Dél-dunántúli Kéktúrát, éppen most túráztunk két napot Rádiháza és Zalalövő között.
Kis-Tót Ádám: Nagyon szép, dombos táj, kicsit hasonlít a Csereháthoz.
Kis-Tót Róbert: Már jelentkeztünk a Kéktúrázás Napjára is, az egyik Dél-dunántúli szakaszra. De ha már ott leszünk, másnap még biztosan folytatni fogjuk onnan!
