Aki hírből sem ismeri a tériszonyt, annak életre szóló élmény lehet átsétálni az enyhén imbolygó, 700 méter hosszú sátoraljaújhelyi hídon, melynek közepén üvegpadló fokozza az élményt.
Van némi túlzás a címben, ugyanis nem egy damil áthúzásával, hanem tereprendezéssel és alapozással kezdődött a sátoraljaújhelyi híd építése, ám a levegőben függő hídtest megalkotása és felhúzása tényleg egy damillal indult.
Egy drónnal reptettek át egy damilt az egyik hegyről a másikra, majd a damilon egy kevlárzsinórt, azzal egy hegymászó kötelet, és így már át tudták húzni az első vékonyabb drótkötelet
– meséli Szász Attila, a Zemplén Kalandpark üzemegység-vezetője, miközben szép komótosan libegünk felfelé a középső állomásához. Még a június elejére tervezett átadó előtt próbálhattuk ki Sátoraljaújhely mellett a két hegyet összekötő függőhidat.
A középső állomáson vannak a kalandpályák, és itt szállhatunk át a szár-hegyi libegőre is
Sztorizni van idő bőven, ugyanis a kalandpark alsó parkolójából vágtunk neki a környék felfedezésének, és ehhez a magas-hegyi libegőt vettük igénybe, amely 1332 méteres pályahosszával a leghosszabb Magyarországon. Hatalmas fák mellett, a lombkorona szintjén suhanunk felfelé, remek bepillantást nyerve a környék élővilágába. Madarak csivitelnek és sürögnek-forognak mindenütt, majd egy rutinos őzike is feltűnik alattunk a susnyásban, ügyet sem véve a felette repkedő látogatókra.
Itt-ott döntött kanyarokból álló sínpálya bukkan elő a fák között, mint megtudom, ez a középső állomásról induló bobpálya része. Nem mellesleg ez is rekordernek számít hazánkban, mert csak itt lehet 2275 méter hosszan száguldani lefelé csövön rögzített pályán. „Ez az egyik legnépszerűbb attrakciónk, egész évben üzemel, sőt még éjszakai bobozásra is van lehetőség. Kábé három havonta kell gumikat cserélnünk a bobokon, amelyek egy erős szezon alatt akkora távolságot tesznek meg, mintha hétszer megkerülnék a Földet.” Szász Attila szemmel látható büszkeséggel mesél a kalandparkról, a bő negyedórás libegés alatt azt is megtudom, hogy több mint kétszázezer látogatót fogadnak egy évben, és az új függőhíd miatt ennek a dupláját sem tartják elképzelhetetlennek.
2275 méteres hosszúságával ez az ország leghosszabb csövön rögzített bobpályája
Közben megérkezünk a középső állomásra, ahol kiszállunk, mert most nem a Magas-hegyre kívánunk feljutni, hanem a szomszédos Szár-hegyre, és ehhez egy másik libegőre szállunk át. Ezt tavaly áprilisban adták át, és 1261 méteres hosszával szintén a nagyobbak közé tartozik, csak némi viszonyítási pontként: a fővárosi zugligeti libegő bő egy kilométer hosszú.
Ezen ücsörögve is van idő beszélgetni a bő húszperces úton. Attilát leginkább az új hídról faggatom, amely a libegőről pont nem látszik, ugyanis a Szár-hegy másik oldalára épült. Elárulja, hogy még ő sem járt rajta, így ugyanolyan lelkesen várja az első próbát, mint én, annál is inkább, mert hamarosan megtörténik a műszaki átadás-átvétel, amely után hivatalosan is a Zemplén Kalandparkhoz kerül az üzemeltetése. Kedvcsinálónak elmondja, hogy az új építmény kétirányú lesz, és egyszerre maximum 300-an tartózkodhatnak rajta.
A Szár-hegyre érve fokozódik az izgalom, mert nem egyből a hídhoz megyünk, hanem egy stációkkal teli szerpentinen lesétálunk a hegy oldalába épített turul Turul-emlékműhöz. A várost sasoló hatalmas, egészen pontosan 750 cm magas kőmadár formáját Matl Péter szobrászművész álmodta meg, és a kivitelezéséhez 68 tonna vasbetont, valamint andezitkövet használtak fel. Visszafelé a Magyar Kálvária sétány masszív, bástyaszerű stációit is alaposan szemügyre veszem, összesen 38 darab található belőlük a hegy oldalában, mindegyiken egy-egy Trianon után elcsatolt város neve és címere.
A Szár-hegyen álló Turul-emlékművet közadakozásból valósították meg 2020-ban
A hegytetőre visszaérve már tényleg nincs más hátra, mint megnézni a hidat, és csőre töltött fényképezőgéppel kerüljük meg a csúcsot. Bár az előzetes információgyűjtés és korábban megjelent videók alapján számítottam rá, hogy nagy lesz, de amikor először került a szemünk elé, földbe gyökerezett a lábam.
Élőben szürreálisan hosszúnak tűnik, ahogy a völgy felett lebeg két hegytető között.
A pillérhez érve látjuk, hogy még javában dolgoznak az utolsó simításokon, bár a híd már teljesen kész, körülötte még van munka bőven. Április végi ottjártunkkor éppen a pillérekről levezető út térköveit rakták le, és pont akkor érkeztek meg az automata beengedést biztosító forgókapuk is.
A híd méreteit jelzi, hogy nem fért fel teljesen a képre
A hídhoz érve még durvábban rátör az emberre az az érzés, hogy optikai csalódás áldozata, és felmerül a kérdés: hogy a pokolban tud ez a hatalmas, és végeláthatatlannak tűnő fémtömeg a völgy felett lebegni? A válasz a föld alatt rejtőzik, méghozzá 25 méter mélyen, ugyanis ilyen mélységbe fúrtak és betonoztak be acélsodronyokat a híd mindkét oldalán. Ezek rögzítik a hegyoldalhoz a szintén nem kis darab vasbeton pilléreket, amelyek a híd kötélszerkezetét tartják.
Ezek a 70 mm-es átmérőjű acélsodronyok jelentik a híd „lelkét”, szám szerint 6 hat van belőlük, egyenként 25 tonnát nyomnak, Olaszországban készültek, és eredetileg 697 méteresek voltak. Azért csak eredetileg, mert, jelenleg 702 méteresek, tehát 5 métert nyújtottak rajtuk egy speciális, hazai fejlesztésű hidraulikus berendezéssel. Erre azért volt szükség, hogy feszesek legyenek, és minél kevesebbet mozogjon a szerkezet.
Mozogni márpedig így is mozog
– állapítjuk meg rögtön Attilával az első méterek után, ugyanis lépteink nyomán enyhe fel, -le mozgás indul be a hatalmas fémmonstrumon. Ez a fel-le billegés természetesen nem mérnöki hiba, hanem szándékosan betervezett élményfaktor, hiszen nem egy merev „felüljáró” megépítése volt a cél a kalandpark részeként. Ha már az élményfaktor került szóba, az enyhe imbolygás mellett még az is komoly próbatétel lehet egyeseknek, hogy a lábuk alatt ekkora mélység nyílik meg. A híd rácsos járólapja séta közben szinte átlátszóvá válik, alattunk pedig ott a völgy – helyenként 80 méternyi mélységben. Az enyhe tériszonnyal küzdők rémálma minden bizonnyal a híd közepén található üvegpadlós rész lesz,
itt ugyanis tényleg a „semmi” felett ácsoroghatunk, bízva az átlátszó táblákat gyártó cég szakértelmében.
Az élményhez hozzátartozik az is, hogy jól érezhetően mozog a híd a lábunk alatt
Jó pár perc, talán bő negyed óra is kell, mire odáig jutok, hogy a híd mellett a környéket is meg tudjam csodálni. Csak ekkor tűnik fel, hogy mennyire szép kilátás nyílik az egyik oldalon SátorpatakraSárospatakra, a másik irányban pedig a Sátoros-hegyek között megbúvó kis mesebeli völgy kelleti magát. Ezért az élményért 5000 forintot kell fizetni a híd két oldalára telepített forgókapunknál, és ezért a pénzért gyakorlatilag korlátlan ideig az építményen lehet tartózkodni.
A híd másik oldalán, a Vár-hegyen – micsoda meglepetés – találjuk Sátoraljaújhely várát, pontosabban annak romjait. Itt jelentős régészeti munka folyik nyaranta, de gondoltak a jelenkor látogatóira is, akik a romokra épített fém kilátón láthatják azt, amit hajdanán a vár lakói. Kissé lejjebb, a Vár-hegy oldalában egy tágas parkoló, játszótér és egy hangulatos, a vár történetének szentelt látogatóközpont várja nagyérdeműt. Aki idáig jutott az olvasásban, és nagyon figyelt, már rájöhetett, hogy a hidat kétfelől is meg lehet közelíteni. A kacifántosabb, és egyben a kalandosabb, ahogy mi is feljutottunk a kalandpark alsó parkolójából, két libegőt használva a Szár-hegy felől, de aki csak a hídra kíváncsi, annak az imént emlegetett vár-hegyi parkolót kell beírni a naviba, hogy onnan egy rövid sétával a hídhoz jusson.
Miután kinézelődtünk magunkat a Vár-hegy tetejéről, elérkezett az idő, hogy visszainduljunk a kalandpark alsó parkolójába hagyott autónkhoz. Ehhez megint át kellett kelnünk a hídon – ismét gyomorszorító élmény –, majd a Szár-hegy tetején döntünk úgy döntünk, hogy nem libegővel megyünk vissza a Magas-hegyre, hanem a „Dongóval”. Ez alatt két – egyenként 6 fő szállítására alkalmas – kabint kell érteni, amelyek egy 1036 méter hosszú drótkötélen közlekednek a Szár-, és a Magas-hegy között. A két hegycsúcs közötti távolságot a bátrabbak egy átcsúszópályán is megtehetik, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy
egy beülő segítségével fellógatnak minket egy drótkötélre, majd mintegy 80 km/órás sebességgel átszáguldunk a másik hegyre.
Mivel ezt már kipróbáltam néhány éve, most kihagyom, sokkal inkább a Magas-hegy felújított kilátója izgat, és a mellé épített új lombkorona sétány.
A kilátó mellé épített lombkorona- sétányon (Skywalk) egy telepített távcsővel is körbenézhetünk
Bár a lombkorona sétány kifejezés alaposan el lett koptatva az elmúlt években, azonban itt meglehetősen szerény leírása a kilátó mellé épített vasszerkezetnek, mert gyakorlatilag egy új kilátóteraszt épített a már meglévő mellé, jóval a környező fák lombjai fölé. Akárcsak a híd esetében, az átlátszó acélrács miatt itt is közvetlen élményünk lehet az alattunk tátongó mélységgel, és kell egy kis idő, mire a panorámára tudunk koncentrálni.
A kilátó után ismét libegőre szállunk, hogy visszajussunk a középső állomásra, ahol – micsoda meglepetés – megint járművet váltunk. Tudom, hogy nehéz követni, de ha valaki egyszer eljut a kalandparkba, nagyon hamar kiismerheti magát az attrakció között. Szóval ott tartottunk, hogy a Magas-hegyről lelibegtünk a középső állomásra, hogy méltó zárásként bobokkal jussunk le az alsó állomásra. Két tizenéves kisfiú gyakorló apukájaként rutinos bobozónak tartom magam, tényleg sok helyen kipróbáltuk már ezt a fajta mókát, de a sátoraljaújhelyi messze a hazai átlag felett áll. Két és fél kilométernyi tömény száguldás lefelé, rengeteg hajtűkanyarral, visszafordítóval, dobbantóval és hosszú egyenesekkel.
Hatalmas vigyorral és szélirányba lőtt frizurával szállunk ki mindketten, ám még mielőtt búcsút vennénk egymástól, Attila mintegy mellékesen megmutatja az új beltéri mászófalukat és a mellé épített turistaszállásukat is, ahol különböző méretű szobákkal, emeletes ágyakkal, és rafináltan megtervezett hálógalériákkal várják a természetjárókat. Mint megtudom, belőlük is egyre több fordul meg a kalandpark környékén, ami nem is csoda, hiszen a Magas-hegy oldalában vezet az Országos Kéktúra 27. szakasza, sokan a közeli Hollóházán kezdik el, vagy éppen fejezik be hazánk legismertebb jelvényszerző mozgalmát. Ha valaki még nem teljesítette volna azt a szakaszt, innen üzenem nekik, hogy mindenképpen kerüljenek egy kicsit, és iktassák be a kalandparkot – de minimum a kilátót – a túrájukba, mert vétek kihagyni a helyet.
A Sátoros-hegyek
A jellegzetes formájú hegycsoport meredeken felszökő, hirtelen magasra emelkedő hegyekből áll, amelyek egymáshoz és a Tokaji-hegység tömegéhez képest is szigetszerűen helyezkednek el. Innen ered nevük, és a lankáikhoz tapadt város elnevezése is. Alakviláguk már Cholnoky Jenőt, neves földrajztudósunkat is gondolkodásra késztette, aki azt gyanította, hogy egy Vezúvhoz hasonló tűzhányó robbanhatott itt fel, roncsolt kalderát hagyva hátra. A modern kutatások nem támasztották alá az elméletet: valójában kb. 11 millió éve a magma (a szintén vulkanikus eredetű) tufás kőzetek alá nyomult be, és felboltozta azokat. A patakok tovább farigcsálták a magaslatokat, ennek következménye az önálló tagokra szabdalódott, „sátoros" formájú hegycsoport.
Ahhoz képest, hogy a sátoraljaújhelyi vár a 2000-es évek közepén még ki sem látszott a zöldből, mára a város nagy részéről fölpillantva is feltűnő jelenség, köszönhetően a megosztó fémplatformnak, amit az azóta feltárt és részben rekonstruált falakra építettek. Közelebbről nézve szembeötlő, hogy alaposan átformálták a várromot: a falak körül kivilágított sétány, a hegytetőn fahíd, fémjárda, a romokon hosszúkás, az eredeti szerkezettől alaposan elváló emelvény látható.
A hozzáépítés során ügyeltek arra, hogy a platform később az eredeti falak károsodása nélkül eltávolítható legyen. A Vár-hegy északi oldalán, a parkoló mellett látogatóközpont mutatja be részletesen a vár teljes történetét.
Nyitvatartás: mindennap 10.00–19.00
Belépő: 5000 Ft/fő (a függőhídon korlátlan ideig lehet tartózkodni, és egyszerre maximum 300 főt engednek rá)
Sátoraljaújhelyi és sárospataki lakosoknak: 4000 Ft
A cikk a Turista Magazin 2024. június-júliusi számában jelent meg.
