A Kőszegi-hegység eredettörténetét tekintve bizonyos értelemben „kakukktojásnak” számít a hazai középhegységeink között. A festői hegyvidéki tájakkal tagolt terület geográfiai értelemben az Alpok legkeletibb nyúlványa.
Az Alpokalja középtáj részét alkotó hegyvidékünk földtörténeti múltja olyan, mint egy izgalmas regény. A Kőszegi-hegység gyermekkora egészen a dinoszauruszok koráig, a földtörténeti középkor, a mezozoikum (249-65 millió évvel ezelőtt) derekára datálható. A jura időszak (206-144 millió évvel ezelőtt) közepén a szétdarabolódó, hajdani szuperkontinens, a Pangea, két nagy kontinentális egységre, északon a mai Eurázsiát és az észak-amerikai földrészt magába foglaló Lauráziára, illetve a déli, a jelenkori Dél-Amerikát, Afrikát és Indiát, illetve az Antarktiszt, valamint Ausztráliát egyesítő Gondwana ősszárazulatra vált szét. A két hatalmas kontinens közé ékelődött a kelet-nyugati irányban, az Egyenlítő térségben kiterjedt Tethys-óceán, a földtörténet egyik legnagyobb üledékgyűjtő medencéje, vagy ahogyan a geológusok hívják, geoszinklinálisa.
A gazdag földtörténeti múlt egyik szép példája
Ebben az időszakban a Tethys északi területén több óceánág létezett, köztük a viszonylag hosszan elnyúló, ám keskeny Pennini-óceán. (Geográfiai értelemben azokat a tengeri medencéket tekintjük óceánnak, méretüktől függetlenül, amelyek mélyén folyamatos a kontinentális kéregnél vékonyabb és sűrűbb, elsősorban bazaltalapú óceáni kéreg képződése. Ebben az értelemben a mai, viszonylag kis kiterjedésű Vörös-tenger valódi óceánnak minősül, szemben a sokkal nagyobb területű Földközi-tengerrel, amely egy ingressziós süllyedék.) A Kőszegi-hegységet felépítő kőzetek anyaga, trópusi éghajlati körülmények között, a Pennini-óceán medencéjében rakódott le, sok-sok millió év alatt.
Az alpi hegységképző erők emelték a magasba
A Kőszegi-hegység az Eurázsiai-hegységrendszert felgyűrő erők, az úgynevezett alpi orogenezis „terméke”. Ez a gigászi erő abból az a hosszú tektonikai folyamatból származott, amely Gondwana feldarabolódása következtében, a hatalmas szárazulatról leszakadt Afrika és az indiai szubkontinens északra nyomulása miatt fokozatosan bezárta az egyenlítői Tethys-óceánt. A bezáródó óceán aljzata Afrika és India Eurázsiával ütközése folytán az Eurázsiai-lemez alá bukva felemésztődött, miközben a Tethys több kilométer vastagságú üledéksora hegyláncokká formálódva emelkedett a magasba. (Az alpi orogenezisnek nevezett hegységképző folyamat az Afrikai- és a Dekkán-lemez mozgása miatt napjainkban is tart, az Eurázsiai-hegységrendszer, köztük különösen a Himalája, még jelenleg is emelkedésbe van.)
A műemléki védettséget élvező cáki pincesor
A Kőszegi-hegységet felépítő, nagyobbrészt tengeri üledékes kőzetanyag a hegységképző erők hatására fokozatosan átalakult; ennek tudható be, hogy az egyik legszebb hazai középhegységünk döntően átalakult, úgynevezett metamorf kőzetekből épül fel. A hegység anyagát többnyire kristályos agyagpala, homokkő és gneisz (közepes, illetve nagy fokú átalakuláson keresztülment ásványos kőzet), Cák közelében pedig dolomitkonglomerátum építi fel.
Az erőteljes erózió miatt a későbbi korokban az alapkőzetre rakódott rétegek lepusztultak. E folyamatnak köszönhető a Kőszegi-hegység rendkívüli tagoltsága; a térszínt jelentős szintkülönbségek, meredek lejtőszögek, tönklépcsők, gombasziklák és hegygerincek teszik igen változatossá. A hegyvidék átlagos tengerszint feletti magassága 548 méter, legmagasabb pontja, az Írott-kő pedig a maga 882 méteres magasságával a Dunántúl legmagasabb hegycsúcsa is egyben.
Az Írott-kői kilátó
Északi szél hozza az Alpok leheletét
A Kőszegi-hegység nemcsak földrajzi értelemben az alpesi rendszer része, hanem éghajlattani szempontból is hamisítatlan szubalpin területnek tekinthetjük. A hűvös és mérsékelten nedves mikroklímával rendelkező hegyvidéken belül jelentős átlaghőmérsékleti különbségek mutathatók ki. Amíg az alacsonyabban fekvő területeken éves viszonylatban 8,5-9,2 Celsius-fok az éves átlaghőmérsékleti érték, addig a magas régióban, az Írott-kő vidékén, ugyanez az érték már csak 7,5-8 Celsius-fok között ingadozik, jelentősen alatta maradva az országos átlagnak. Külön érdekesség, hogy ebben a régióban a fagymentes időszak tartama kevesebb fél évnél, és az éves napsütötte órák száma sehol sem haladja meg az 1800 órát. Az ország leghidegebb zugában a hóviszonyok is sajátosak; az Írott-kő területén a hó átlagos vastagsága 45 centiméter, de innen ismert az eddigi abszolút magyar rekord is, a magashegységek világát idéző 151 centiméteres hóvastagsággal. A Kőszegi-hegység területén a hűvös légtömegeket mozgató északi szélirány az uralkodó.
Panoráma az Írott-kői kilátóból
A szelídgesztenyések hazája
A Kőszegi-hegység meredek lankáit elborító erdőség érdekes kettősséget mutat az Írott-kő és a Pintér-tető közötti fő hegygerinc két oldalán. Az északi lejtőkön a bükkösök dominálnak, a déli oldalon a 600 méter alatti vidéket a gyertyán és a kocsánytalan tölgyek uralják. A hegység keleti peremvidékén találhatók a magyar földön ritka szelídgesztenyések. Növényföldrajzi szempontból a Kőszegi-hegység a Kelet-alpi flóravidék részét alkotja. Több, kifejezetten az alpi flórára jellemző növényfaj is honos a hegyvidék területén, így például az osztrák Alpokra jellemző havasalji tarsóka.
A növényvilág szépségei iránt érdeklődő túrázók további alpesi flóraelemeket is felfedezhetnek, köztük a fehér sáfrányt vagy a keskenylevelű hölgymált, az erdőtársulások aljnövényzetében pedig a bordapáfrányt vagy a széleslevelű harangvirágot. A rendkívül tagolt és változatos domborzattal rendelkező hegység területén igen gyakoriak a meredek lejtők. A Kőszegi-hegységben való túrázás ezért különösen élménydús kalandot kínál.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2015. júniusi számában.
Kapcsolósó cikkeink:
A lankákká szelídült vulkánfejedelem
Dinók sétáltak egykor a Mecsekben
Marsi minisivatag a Vértes lábábánál
