Ráckevétől mintegy 6 kilométerre, a Csepel-sziget déli részén bújik meg egy takaros kis szerb nemzetiségű község, Lórév. Az alig 300 fős település fekvése már csak a Duna közelsége miatt is páratlan, mégis viszonylag kevesen ismerik. Pedig lenne miért: számos természeti szépségre, építészeti és kulturális különlegességre bukkanhatunk a környéken.
Bevallom, semmit sem tudtam Lórévről mindaddig, amíg egy Ráckevére költözött ismerősöm fel nem hívta rá a figyelmemet, mint kihagyhatatlan környékbeli látnivalóra: „Ha olyan helyre vágysz, ahol nyugi van, és megtapasztalhatod azt, amikor egyszerre kapsz a szívedhez, és nem győzöl gyönyörködni a tájban, akkor Lóréven a helyed.” Bár kicsit elfogult PR-dumának gondoltam az invitálást, azért a kíváncsiságomat kellően felkeltette, úgyhogy a hétvégi vénasszonyok nyarának meleg, kora délutáni napsugarai Lóréven ért minket.
Először az ajánlott ortodox templomhoz mentünk, amelyről azt hittük, hogy Lórév közepén van, mint ahogy ez szokás faluhelyen. Később kiderült, nem igazán, mert éppen a település szélén található. Bár igazából ennek nincs jelentősége. Lórévnek, szerbül Lovrának, ugyanis nincs hagyományos értelemben vett településközpontja. Van viszont három párhuzamos utcája, sok szépen felújított régi, tornácos parasztházzal, gondozott, virágos előkertekkel. Van mutatós községháza, szerb nemzetiségű óvoda, általános iskola, ortodox templom, mind szinte karnyújtásnyira egymástól, mert az alig 300 lakosú, apró község különlegessége, hogy az ország és Pest megye egyetlen szerb többségű települése. Erről tanúskodnak a kétnyelvű, magyar-szerb utcatáblák is.
A Szent Miklós ereklyéi áthozatalának szentelt szerb ortodox templom
Sajnos a templomot csak kívülről tudtuk megnézni, mert éppen zárva volt, viszont az épület és rendezett környezete így is megkapó képet nyújtott. Az írásos emlékek alapján már a 17. században állt egy fatemplom itt, amelyet a 18. század elején újjáépítettek. Mai alakját az 1850-es tűzvész utáni átalakítása során nyerte el, tetőszerkezete 1895-ben készült el. A templom Szent Miklós ereklyéi áthozatalának szentelt, és ortodox. Külső és belső felújítása 2012-re fejeződött be, ennek során került az épület homlokzati tornyára egy Szent Miklóst ábrázoló pompás mozaik.
Amiért pedig érdemes lesz visszatérni ide, az a neoreneszánsz stílusú belső berendezés és az ikonosztáz megtekintése, amelyet a 20. század első évtizedében festettek. (Az ortodox templomokban a szentélyt az úgynevezett ikonosztáz, festett ikonokból álló fal választja el a hívektől, amely mögé csak az áldozó papok vagy a püspök léphet be.)
Gótika az ártéren
Lórév másik kiemelkedő látnivalója, a Zichy-emlékkápolna, amely a Duna árterében, fűvel borított, erdősávval szegélyezett területen áll. A tüneményes neogótikus, romantikus épület festőien mutat a fákkal, bokrokkal körülvett hatalmas réten, egy kis dombon.
Gyönyörű őszi időt fogtunk ki, amikor az ég élénk kék és az alacsonyan járó nap aranypatinát terít a földre. A hátteret ehhez az ezerszínű természet adta: még millió levél csüngött az ágakon, a legtöbb ugyan már barnába hajlott, de elég sok volt a sárga és a vörös, hogy addig akarj kint maradni, amíg csak lehet.
Az őszi természet festőien szépre pingálta a kápolnát és környékét
A kápolna története már kevésbé romantikus. Az épületet a Habsburg császári család emeltette az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik főrangú áldozata, a Lórév mellett kivégzett gróf Zichy Ödön emlékére, aki a kor egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb Habsburg-hű főnemese volt. Görgey Artúr, mint a térség honvédparancsnoka hívta össze a rögtönítélő haditörvényszéket. A grófot hazaárulás vádjával 1848. szeptember 30-án felakasztották. A történeti források szerint azért kellett meghalnia, mert a vád szerint ellenséges iratokat találtak nála, és mert nem értesítette a horvát sereg közeledtéről a magyar honvédséget.
A kápolnát tíz évvel a gróf halála után építették meg, és 2000-ben újították fel, ekkor az ólomüvegablakokat és a tetőt kicserélték. Maga a terület a Duna ártere, ezért a kápolnát egy mesterséges dombra emelték, hogy a legmagasabb árvizek se érjék el kapuját. Az építmény egyhajós, homlokzatán rózsaablak és huszártorony látható. A nyíláskeretek és a támpillérek kőből készültek, a többi rész nyerstéglából. Az északi és a déli oldalfalakon csúcsíves, kőkeretes ablakpárok figyelhetők meg. Belülről sajnos ezt az építményt sem tudtuk megnézni, mert kapuja le volt lakatolva.
A kápolnát körülvevő, a településtől nyugatra fekvő rész helyi jelentőségű természetvédelmi terület. Értékét a nagy kiterjedésű ártéri erdők adják, melyeknek egyik botanikai ritkasága a fekete galagonya. De megtalálható itt a nyári tőzike és ligeti csillagvirág is. A madárvilág szintén gazdag errefelé. Ha szerencsénk van, az énekesmadarakon kívül, akár nagy kócsagot, kárókatonát vagy szürke gémet is láthatunk.
A napot hol másutt, mint a Duna partján, a lórévi kompnál zártuk. Innen Adonyba hajózhatunk át, ha akarunk. Ám mi most inkább az előttünk hömpölygő Duna látványát választottuk. Remek ötletnek bizonyult a naplemente fényeiben a parton sétálni egy nagyot.
Lórévi Duna-part a kompnál
Lórév, Ráckeve mellett, a Csepel-sziget déli részén, Budapesttől mindössze 50 kilométerre található. Megközelíthető komppal, vagy autóval Csepel és Ráckeve felől. A 6-os főútról Adonynál kell letérni. Budapestről tömegközlekedve HÉV-vel Ráckevéig, innen pedig regionális buszjárattal kb. 15–20 perc alatt elérhető a település.
A cikk először 2019 októberében jelent meg.
