A Normafa lejtőjének alján, távol a forgalmas ösvényektől egy különleges emlékmű bújik meg a fák között. Mi történt közel kétszáz éve Zugliget egyik leghíresebb fogadójában, és mi köze van mindehhez a főváros első Kossuth-emlékművének?
A Budapest 12. kerületében fekvő Zugliget tele van érdekes történetű épületekkel, némelyik évtizedekig tartó pusztulás után ma már teljes szépségében tündököl, mint a zugligeti lóvasút hajdani végállomása, és olyan is van, amely magára hagyatva, csendben pusztul, mint az egykor híres Istenszeme fogadó. (De talán ez már nem tart sokáig, mert az épület jövőjéről megindult gondolkodás, és egy ötletpályázatot is hirdettek ezzel kapcsolatban. Az valószínű, hogy az épület valamilyen közösségi térként kap majd új életet.)
Fogadóból gyermekotthon
A 19. század végétől egyre inkább divatba jöttek a Budai-hegyek, és egyre több fogadó is épült. Az egyik leghíresebb és legrégibb az Istenszeme fogadó volt, amely már az 1760-as években is működött. Hogy az épület honnan kapta a nevét, azzal kapcsolatban több teória is van. Elképzelhető, hogy a homlokzaton látható sugaras istenszemjelképről, de az is lehet, hogy a kert egykori, magashegyi tengerszemekre emlékeztető taváról.
Kilátás Kútvölgy felé az Istenszeme fogadótól. A kép valamikor 1880–90 között készülhetett
Az épület 1846-ban leégett, de hamar újjáépítették. A 19. század második felében a villa Haggenmacher Károly sörgyáros tulajdonában került, fogadóként 1880-ig működött. Később az örökösök a villát elcserélték más fővárosi ingatlanokra, és az épületben 1949-től egészen 2000-ig gyermekotthon működött. A tavat a környék lakossága is előszeretettel használta, nyáron fürdésre, télen korcsolyázásra. 1990-ben azonban a tavat tápláló forrásokat bekötötték a csatornahálózatba, és a tó lassan kiapadt. A Szilassy út 3. alatt álló épület ma is megvan, bár az utcáról semmit nem látni belőle, magas növényzet rejti el a kíváncsi szemek elől.
A fogadó épülete 1961-ben, amikor már gyermekotthonként működött
Kossuth Zugligetben
A fogadónak 1837 májusában neves vendége volt, Kossuth Lajos, aki ide vonult vissza egy kis pihenésre. Ahogy Balázs Attila Zugliget története című remek könyvében olvastam, Kossuth nagyon szerette a természetet, és munka után gyakran járt ki sétálni Zugligetbe.
1837 tavaszán hosszabb pihenést tervezett az Istenszeme fogadóban, azt azonban nem sejtette, hogy váratlanul rossz véget ér a szabadság.
Május 5-én éjjel ugyanis katonák vették körbe az épületet, és letartóztatták a bécsi udvar parancsára, a betiltott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztése és terjesztése miatt. A bécsi udvar számára nyilvánvalóvá vált, hogy hiába rekesztették be az országgyűlést, Kossuth továbbra is aktívan tevékenykedik. Elfogatásának terve kiszivárgott, de ő ekkor már Zugligetben pihent, és hiába próbálták őt figyelmeztetni, a leveleket a cenzúra elfogta.
Kossuthot négy évre ítélték, a fogságból 1840 májusában szabadult. A rabságban töltött évekről így beszélt: „Életemből két évet veszítek ugyan, de cserébe nyertem érette egész későbbi életemet.”
Emlékmű az erdőben
Kossuth 1894-ben bekövetkezett halála után városszerte több helyen is szerettek volna szobrot állítani. A megfelelő fővárosi helyszín megtalálása nem akart összejönni, ezért a Zugligeti Egyesület külön gyűjtést kezdeményezett. Ennek eredményeként 1913-ban, a Tündérhegyi és Mátyás király út találkozásánál, közel a hajdani Istenszeme fogadóhoz, felállították a főváros első Kossuth-emlékművét.
A mellszobor talapzatán lévő domborművet, amely Kossuth letartóztatását ábrázolja, 1945-ben ellopták, az eredeti pontos másolata 1999-ben készült el. Az emlékmű ma is áll, szerényen megbújva a fák között, a Normafától, illetve Zugligetből rövid sétával a zöld turistajelzésen is elérhető.
A cikk először 2020 decemberében jelent meg.
