Egy falatnyi főúri érzés – Két keréken a Festeticsek nyomában

A tematikus hetet megelőzően meghívást kaptunk a vonyarcvashegyi Zenit Hotel Balatontól, hogy megismerhessük az újrafelfedezett Festetics-recepteket, és kerékpáron felkereshessük a család különböző tagjaihoz köthető látnivalókat. A tematikus hét különlegessége, hogy néhány korabeli ünnepi lakoma menüsorát a mai kor konyhai technológiáját használva újra összeállították, amit részben vagy egészben nyolc étteremben meg lehet majd kóstolni.

Két évszázad, nyolc generációnyi Festetics

A horvát származású Festetics család a 17. század első felében telepedett le Magyarországon, a keszthelyi ágat pedig Festetics Kristóf alapította 1739-ben, amikor új birtokán alakította ki az uradalom központját. Festetics I. György (1755–1819) volt a család legjelentősebb tagja, az ő nevéhez fűződnek olyan jelentős kezdeményezések, mint Európa első felsőfokú mezőgazdasági intézményének, a Georgikonnak a megalapítása, a kastélyban ma is látható, főúri könyvtár létrehozása, a Helikoni Ünnepségek megrendezése, a Hévízi-tó környékének rendbetétele vagy éppen a balatoni hajózás fejlesztése.

Már maga a „bázis”, és túránk indulópontja is fontos helyszín volt: a Helikon Taverna volt a környék legjelentősebb borászati központja, innen irányították a Festeticsek szőlőtermesztési és borkészítési tevékenységüket. A csodálatos panorámájú épület 1820 körül eredetileg présháznak épült. A legenda szerint, amikor Festetics II. Tasziló felesége, a skót Mary Hamilton idelátogatott, a görög tavernákra emlékeztette a hangulata. Így lett a pincéből taverna, ahol ma borászati és gasztronómiai kiállítást is láthatunk. A Festeticsek többfajta szőlőt termesztettek a rezi, tomaji és diási szőlőhegyeken, de a 20. századra az olaszrizling, a rajnai rizling és a zöldszilváni lett az uralkodó. A főúri családban nemcsak a nevelőnők, komornyikok voltak francia származásúak, hanem a borászok is, így Magyarországon az elsők között készült pezsgő a keszthelyi uradalomban.

A balatoni panorámák hercegnője

A Balatonbike 365 jóvoltából elektromos kerékpárokkal és profi túravezetőkkel indultunk a Balaton partja felé. Egy kellemes gurulással hamarosan becsatlakoztunk a Balatoni Bringakörbe, és csak Balatongyörök keleti végén hagytuk el azt, hogy megérkezzünk első állomásunkhoz, a Szépkilátóhoz. A Balaton egyik legszebb kilátópontját talán nem is kell bemutatni senkinek: mivel a szárazföld itt egy kicsit jobban benyúlik a tóba, az alig 140 m magas dombról pazar kilátás nyílik a szomszédos Tapolcai-medence tanúhegyeire. A két óriás, azaz a Badacsony és a Szent György-hegy között feltűnik a Csobánc és a Gulács, a hegyek előterében pedig a szigligeti vár magasodik. A már emlegetett Tasziló gróf és felesége, Lady Hamilton nagyon szeretett erre kocsikázni, a domb tetején álló feketefenyőket állítólag még maga a hercegnő ültette. A népszerű kilátópontot 2023-ban felújították, ekkor alakították ki az emlékhelyet és avatták fel a hercegnő szobrát, aki így már örökké kedvelt panorámáját csodálhatja.

Keresztül a hegyen

Miután kigyönyörködtük magunkat, visszaültünk kerékpárjainkra, és a nehezebb, de kalandosabb utat választva a Keszthelyi-hegység felé indultunk tovább. A Bélapi-pihenőnél hagytuk el a települést, majd egy hosszú, de csodaszép erdei úton szeltük át a hegyet először felfelé, majd a hegy csomópontjának számító Büdöskúti pihenőtől lefelé kerekezve. Az útvonal nagy előnye, hogy aszfaltozott úton vezet végig, csak az a kár, hogy lassan több lyuk és folt van rajta, mint sima felület.

Gyenesdiás felé hagytuk el a szilárd burkolatot, mivel egy földúton vezető átkötéssel gurultunk el a felsőgyenesi lőtérre. A sportlőtéren nyílt napokon bárki kipróbálhatja az agyaggalamb-lövészetet, ahogy mi is tettük – kisebb-nagyobb sikerrel. A mozgó célpontot eltalálni a puskával egyáltalán nem olyan könnyű, főleg, ha életében először próbálja ki valaki.

Innen csupán néhány percnyire található következő állomásunk, a közkedvelt kirándulóhely, a Nagy-mező. Kiépített tűzrakó helyek, illemhely, tágas esőbeálló és rengeteg pihenőhely várja itt a kirándulókat, például a kéktúrázókat, hiszen erre halad az Országos Kéktúra is. Egy rövid sétával – vagy tekeréssel – néhány perc alatt felértünk a Varsás-hegyen álló Festetics-kilátóhoz. A torony tetejéről a térség másik arcát ismerhetjük meg, hiszen a kilátást szinte teljes egészében az erdővel borított Keszthelyi-hegység és a Keszthelyi-öböl partján elterülő város uralja.

A legnépszerűbb kastély

Városi kerékpárúton kanyargunk be Keszthelyre, ahol a legnagyobb és legpompásabb Festetics-örökség vár minket, ami természetesen a hatalmas, barokk kastély, amit még a legelső keszthelyi Festetics, Kristóf kezdett el építtetni 1745-ben. Utódai többször is átalakították, illetve hozzáépítettek – végül 1887-re érte el mai formáját. A főúri család egészen 1944 szeptemberéig itt lakott, ekkor el kellett menekülniük, és ahogy az sok másik kastély esetében is megtörtént, a német és magyar katonák, valamint a helyi lakosok nem kímélték a berendezést, vittek, amit tudtak. A II. világháború alatt szerencsére nem érte nagy kár az épületet, és rengeteg berendezési tárgy is megmenekült, amiről egy érdekes történetet is hallottunk a tárlatvezetésen. Keszthely szovjet megszállását követően a városparancsnok felismerte a műkincsek értékeit, és a Festetics család alkalmazottainak segítségével úgy mentette meg azokat, hogy befalaztatta a könyvtárat és a mellette lévő néhány helyiséget. Ide gyűjtötték össze a legértékesebb berendezési tárgyakat, amelyek így szerencsére megmenekültek.

A kastélynak később pont ez a része maradt látogatható, amíg az 1970-es évek második felében véget ért a teljes külső és belső rekonstrukció, és Helikon Kastélymúzeum néven megnyílt a közönség előtt. Idéntől már hivatalosan is Festetics-kastély az épületegyüttes neve, de névtől függetlenül hosszú évek óta az egész ország egyik leglátogatottabb úticélja.

Az újjáéledő majorság

A kastély déli oldalánál futó Georgikon utcán kialakított kerékpárúton kerekeztünk tovább, ugyanis az utolsó megállónk a frissen felújított, és tavaly év végén átadott Fenékpusztai Majorság volt. Bár Keszthelyről a Balaton körüli bringaúton is mehettünk volna, de ezúttal a kényelmes utat meghagytuk visszafelé, és egy alternatív, kissé rázós, de látványos útvonalat választottunk: a Fenyves allét.

Az útvonalat a birtokrészek összekötése miatt alakították ki 1894-ben, és a fáma szerint Lady Hamilton kérésére ültették a mintegy 900 feketefenyő csemetét. A 6 km hosszú, kettős feketefenyő sor között végig lehet kerékpározni a majorságig, de számítsunk rá, hogy itt nincsen szilárd burkolat, viszont annál több hepe-hupa vár ránk.

A Festeticsek fenékpusztai birtoka a 19. században a magyar lótenyésztés és a lovassport egyik legjelentősebb központjának számított. Az európai hírű ménes alapjait még Festetics I. György rakta le 1797-ben, virágkorát pedig az 1860-as évektől 1914-ig élte. A majorság borjú- és gulyaistállókból, a kiskastélyból és a lótenyésztés helyszíneiből állt. Az egykori istállókban kreatív ötletekkel teli, interaktív kiállítást alakítottak ki, a kiskastélyban pedig megnézhetjük a gróf úr egykori szobáját. A legizgalmasabb része a kiállításnak a lóversenypálya, ahol kerékpárra emlékeztető szerkezettel versenyezhetünk egy képzelt lelátó előtt.

A hosszú, és élményekben, látnivalókban gazdag napot egy igazi Festetics-menüvel zártuk. Talán a legmeglepőbb fogás a Festetics halleves volt, de mint megtudtuk, akkoriban a Balaton és a Zala folyó is gazdag volt folyami rákokban.

Keszthely és környéke mindig jó ötlet, ha bringás programokat keresünk, de ha a sportolást összekötjük a kulturális és gasztronómiai tematikával, abból csak jó sülhet ki.